Olvasási idő: ~ 10 perc

A világ igen egyszerűen működik: amit pénzelnek az növekszik, amit pedig nem, az elpusztul. E törvény következtében; az oldal támogatóinak jóvoltából voltunk képesek átköltözni a Bluehost szerverére, és a korábbi címről a https://ellenpropaganda.com domainre irányítani a kedves olvasót. Sőt – ismét köszönhetően azoknak, akik hozzájárultak az oldal fenntartásához – a napokban érkezni fog egy Ellenpropaganda android alkalmazás is, hogy az olvasók akár offline is hozzáférhessenek a bejegyzésekhez, az iskolapad vagy a hosszú utazás unalmas órái közben.

A jövőbeli támogatások lehetővé tennék, hogy – hasonlóan Hans-Hermann Hoppe esszéjéhez – lefordítsuk, formázzuk és audio illetve szöveg formátumban közzétegyük Lawrence W. Reed Great Myths of the Great Depression című kiváló esszéjét. Tehát amíg vannak olvasók, akik szeretnének többet tudni a gazdaság természetéről – és a közgazdaságtant megmérgező hazugságokról – illetve amíg vannak támogatók, akik lehetővé teszik, hogy ezt a tudást itt átadhassuk, addig fejlődik az oldal. Aki úgy gondolja, értéket nyújt számára az oldal tartalma, ide kattintva támogathatja a fenntartását.

1399371972410De mindezt félretéve kényelmesedjünk el az oldal új otthonában és avassuk fel az új szervert és az ellenpropaganda.com domaint azzal, hogy az állam a gazdaságba való beavatkozásainak pusztító hatásairól beszélünk. Jelenleg ez a legfontosabb téma, amit Magyarországon ki kell hangsúlyoznunk. Egyrészt azért, mert a legtöbb ember számára ez a leginkább okkult és idegen ismeretág, hiszen szinte senkinek sem áll érdekében ezeket terjeszteni – viszont az egész államapparátusnak érdekében áll elfojtani ezt az információt, másrészt pedig kizárólag ez a tudás képes megfosztani a jelenleg regnáló uralkodót trónjától.

A munkanélküliség – pontosabban, az a munkanélküliség, amikor az ember szeretne dolgozni, de nem talál magának munkát, nem pedig az önként választott munkanélküliség – oka nem abban keresendő, mint ahogy azt mostanában nagyon sokan hiszik, hogy a termelési folyamatot egyre inkább automatizálják. Az automatizáció előtt az emberi társadalom több mint 90%-a a mezőgazdaságban dolgozott, mára pedig, miután a munka hatalmas részét képesek gépek sokkal hatékonyabban elvégezni, ez a szám csupán pár százalékra csökkent.

Az automatizáció egész egyszerűen lehetővé teszi, hogy a termelő ugyanazt a terméket kevesebb erőforrás felhasználásával hozza létre. Ez maga a gazdasági növekedés, mivel így a felszabaduló erőforrásokat a piac felhasználhatja más termékek és szolgáltatások előállításában, így egyazon mennyiségű munka nagyobb mennyiségű értéket fog előállítani.

Az érem másik oldalára tekintve; lehetőségünkben állna bármelyik pillanatban teljes foglalkoztatást teremteni, ha törvénybe iktatnánk, hogy senki sem használhat modern mezőgazdasági technológiát, és így minden ember munkájára szükség lenne az étel előállításához – viszont az ételen kívül minden más termék és szolgáltatás eltűnne a piacról.

Tehát a probléma nem az automatizáció. Az automatizáció során egyes emberek elveszítik korábbi munkahelyüket, ami ezeket az embereket bizony kihívás elé állítja. Igen, ez nehéz dolog, de nem állhat le az egész emberiség technológiai fejlődése azért, mert a gyári munkások nem hajlandóak a kezükbe venni sorsuk irányítását, döntéseket hozni, és megoldani az emberi élettel járó pillanatnyi gondokat. A probléma itt az, hogy nem képesek ismét munkahelyet találni valami okból kifolyólag.

Az ok pedig nem az, hogy ne volna többé mit dolgozni. Az emberi vágyak végtelenek, így mindig van lehetőség arra, hogy az ember munkáján át értéket teremtsen a másik számára. Azaz mindig van mit tenni, viszont az állam a különböző beavatkozásokon át megtiltja a két ember közötti önkéntes értékcserét. A probléma nem az automatizáció – ez csak egy ügyesen elterjesztett propaganda, amely a felelősséget az állam válláról a kapitalizmusra helyezi – hanem a különféle adók és egyéb törvények, amelyek ellehetetlenítik a foglalkoztatást.

Ennek az eredménye pedig pusztító. Magyarországon radikálisan magas a szegénység. A KSH adatai szerint a szegénységi arány 2010-ben 19,9%-ről 2015-re 27%-ra nőtt az alacsony végzettségűek körében, a középfokú végzettségűek körében pedig 8,7-ről 11,6%-ra nőtt. A Tárki reprezentatív felmérése alapján 2012-ben a lakosság 17%-a élt a szegénységi határ alatt, amely a rendszerváltás óta mért legnagyobb szegénység. Ugyanezen felmérés alapján a lakosság 17,7% élt jövedelmi szegénység, 19,2% munkaszegénység és 36,7% súlyos anyagi szűkösség alatt.

13173927_506472176202625_227526543405887799_n.png
Forrás

Számos módja van annak, ahogyan az állam erőszakkal megtiltja emberek foglalkoztatását, és szinte mindegyik a legszegényebb, a leginkább kiszolgáltatott társadalmi réteget sújtja a legbrutálisabban, főleg akkor, ha tudjuk, hogy általában a bérek egyenesen arányosak az intelligenciaszinttel, így a legkevesebbet kereső réteg nem feltétlen lesz képes új nyelveket megtanulni és önszorgalomból önmagát tovább képezni és több értékesíthető és magasan keresett képességre szert tenni.

Az egyik ilyen állami beavatkozás például a minimálbér. A minimálbért a propaganda egyöntetűen úgy állítja be, hogy a szegények megsegítéséért hozott törvénykezés, a valóságban viszont épp az ellenkezője az igaz. Alapvető közgazdasági igazság, hogy ha valaminek megemelik az árát, és minden más tényező változatlan marad, csökkenni fog a kereslet arra a termékre. Ez pontosan ugyanígy vonatkozik az ember munkájára is: ha az állam mesterségesen megemeli az árat, amiért az ember értékesítheti a munkáját, csökkeni fog rá a kereslet.

A valóságban ez a következőképp mutatkozik meg. Tegyük fel, hogy a minimálbér X, egy szóban forgó munkás viszont képtelen munkájával és képességeivel kitermelni X értéket egy cég számára. A munkás ezért  X alatt is szerződne és a munkaadó számára is megfelelő lenne X alatt szerződést kötni – a lényeg, hogy valaki nyereségesen elvégezze a munkát. Ha viszont megtennék, bűncselekményt követnének el, börtönbe zárnák őket, ha pedig ellenállnának, kivégeznék őket az állami végrehajtók.

Az állam halálos ítélettel bünteti két ember önkéntes és kölcsönösen hasznos üzletkötését.

De a minimálbér nem az egyetlen olyan állami beavatkozás, amely ellehetetleníti a foglalkoztatást és így a szegénység felszámolását. A minimálbérhez hasonló módón működik minden adó és járulék, amely a munkáltatót terheli, hiszen így kizárólag azokat tudja alkalmazni, akik kitermelik azt az összeget is, amelyet aztán az állam elkoboz és stadionra, focicsapatokra vagy államközeli vállalkozók kifizetésére költ. Sok esetben az állam kényszeríti a munkást, hogy szakszervezet tagjává váljon, és aki nem engedelmeskedik és nem fizeti ki azt az összeget, amit a szakszervezet kilobbizott magának, hogy az önkéntes cserében részt venni kívánó két fél közé állhasson, azt úgyszint elrabolják, vagy – ha védekezni merészel – lelövik.

De általánosságban elmondható, hogy minden forintnyi beszedett adó csupán mélyít a szegénység helyzetén. Az ingatlanadó, amelyet a munkáltatónak ki kell fizetnie, hogy a gyárat vagy az irodát bérelhesse ismét pénz, amelyet nem fizethet ki a munkásnak. A tőkejavak, amelyeket meg kell vásárolnia, hosszú gyártási folyamaton mentek át, amíg a nyersanyagból a végtermékké nem váltak, és a gyártás minden tranzakcióját, minden gazdasági tevékenységet, amely kapcsolódik bármely termékhez 20-30%-kal megadóztatták. (Magyarországon a világon a legmagasabb az általános áfakulcs.)

Screenshot 2016-05-31 15.26.50

A szegénység és a munkanélküliség oka nem a kapitalizmus innovatív természete, hanem az erőszak, az állami beavatkozás, az elnyomó és pusztító szocializmus. Az emberek nem önhibájukból vagy kibírhatatlan és önző munkáltatók miatt nem találnak munkát, hanem azért, mert ha dolgoznának, akkor az állam végrehajtói megvernék őket és bezárnák egy sötét cellába, vagy legrosszabb esetben elvennék életüket.

A szegények helyzetét tovább pusztítja az államilag irányított és szabályozott oktatás és tanmenet. Mindenki tizenkét éven át járt iskolába, és a tizenkét év alatt kizárólag haszontalan információmorzsákat, hazugságot és propagandát tanult. Minden ember életéből órák tízezrét rabolják el, amelyet így nem fordíthatnak arra, hogy olyan képességeket tanuljanak, amelyet a piacon is hasznosíthatnak, értéket teremthetnek vele más számára, és megélhetnek belőle.

Az állam nélkül egy érettségit elvégző diáknak lehetőségében állt volna megtanulni, hogyan kell egy vállalkozást üzemelni, hogyan kell üzleti jelentést elkészíteni, elsajátíthatta volna a sikeres állásinterjúhoz vagy az állásán belüli előléptetés eléréséhez szükséges képességeket. Megtanulhatta volna a számvitel, a tárgyalás vagy a szerződési jog alapjait, vagy bármilyen alapszintű szakma – mint a villanyszerelő – mesterségét.

Minden diákot megfosztanak az időtől és a lehetőségtől, hogy ezeket elsajátítsák, majd pedig elvárják tőlük, hogy megéljenek abból a kevéske vagyonból, amelyik lehull rabszolgatartójuk terítőjéről. A kevésbé szerencsések pedig teljesen kiszorulnak a gazdaságból, és további “segítő szándékkal” az állam kirabolja a társadalom produktív tagjait – és minden, amit megadóztatnak, csökken – majd vagyonukat átadja a szegényeknek – és minden, beleérve a szegénységet, amit pénzelnek növekszik.

Ez a munkanélküliség és a szegénység valódi forrása. Aki az állam hatalmának kiterjesztésével próbálja ezeket a társadalmi problémákat megoldani, az jobb esetben tudatlan, rosszabb esetben egy szociopata, beteg állat, akinek örömhormonokat termel az agya emberi szenvedés láttán. És talán így már mindenki számára tisztán látható, hogy ezen problémák egyetlen megoldása az államhatalom gyors és radikális csökkentésében rejlik.

Ide kattintva támogathatod az oldal fenntartását.