Science-fiction művekben gyakori a világállam jelensége. A Mass Effect világától a Star Trek univerzumáig, újra és újra megtalálhatjuk a nemzetállamok megszűnése utáni, egy kormány alatt egyesült emberiség népét, amely így végre nem áll háborúban önmagával, a Földre – illetve az emberiség összes többi kolóniájára – pedig eljött a béke és együttműködés, a közös erőfeszítés korszaka.

Valóban gyönyörű utópia – mint ahogy az államizmus minden kitűzött célja az. Viszont legyen bármennyire is csábító, hangozzon bármennyire szépen a világállam alatt egyesült, multikulturális és egalitariánus emberiség látképe, ez nem több, mint hamis álom. Propaganda, bár talán nem a tudatos hatalomvágy, hanem a tudatlanság, illetve az állam iránti naivitás a forrása. És láthatjuk ennek az akaratlan propagandának hihetetlen káros hatásait, ha megfigyeljük, melyik korosztály támogatja a legnagyobb mértékben az Európai Uniót, és ki ellenezte a legnagyobb hévvel a Brexit önrendelkezési törekvéseit. Így van, pontosan ugyanazok a fiatalok álltak ki az Európai Unió mellett, akik életében a leginkább jelen voltak és vannak a science-fiction és a szórakoztatóipar történetei. Nem csupán mert elképesztő mértékű fejlődésen ment át a történetmesélés technológiája, lehetővé téve a film- és játékművészeti alkotások teljes esztétikai élvezetét, hanem mert a piacgazdaság relatív szabadsága akkora vagyont halmozott fel, amely történelmileg sosem látott mértékű szabadidőt biztosított az új generációknak, akik ezt a szabadidőt a szórakoztatóipari termékek fogyasztásának szentelhették.

Miért hibás a science-fiction történetekben újra és újra megjelenő világállam jelensége? Röviden, mert figyelmen kívül hagyja az állam természetét. Az államra, mint jóságos és jótékony szervezetre tekint, mint egy békés intézményre, amelynek célja csupán a rend és béke fenntartása, az emberiség boldogságának maximalizálása. A valóság ezzel szemben az, ahogyan azt Rothbard professzor megfogalmazta Az állam anatómiája című könyvecskéjében:

“Röviden az Állam a társadalom egy szervezete, amely megpróbálja a hatalom és erőszak kezdeményezésének monopóliumát fenntartani egy bizonyos terület felett; kiváltképpen pedig a társadalom egyetlen szervezete, amely bevételére nem a szolgálataiért kapott önkéntes hozzájárulással vagy fizetéssel tesz szert, hanem kényszerrel. Míg más egyének vagy intézmények bevételüket javaik és szolgáltatásaik előállításával, és ezen javak és szolgáltatások önkéntes értékesítésével szerzik, az Állam bevételéhez erőszak használatával jut; azaz a börtön és bajonett használatával és fenyegetésével. Miután erőszak használatával szert tett a bevételére, az Állam általában továbblép az egyéni alattvalók tetteinek szabályozására és előírására. Az ember azt gondolná, hogy a történelem és a földkerekség összes Államának egyszerű vizsgálata elég bizonyíték lenne ezen állításokra; de a mítosz miazmája olyan sokáig pihent az Állam tevékenységén, hogy szükségessé vált a részletezés.”

Ebből a tényből, és az emberi cselekvés legalapvetőbb igazságaiból könnyen láthatjuk, miért hibás és lehetetlen a világállam által elhozott világbéke és egyetemes együttműködés utópiája. Hiszen minden emberi cselekvés céltudatos viselkedés; az ember minden cselekvésével arra törekszik, hogy az általa elérhető eszközök felhasználásával a kevésbé kielégítő élethelyzetét egy kielégítőbbre cserélje. Ez a tény pedig épp ugyanannyira érvényes azokra, akik az erőszak kezdeményezésének monopóliumával rendelkeznek, akik bevételükre kényszerrel tesznek szert, mint az emberiség összes többi tagjára.

screenshot-2016-10-31-20-24-26

Gondoljuk el továbbá a társadalmi intézmények közötti verseny következményeit és szerepét. Az érintetlen kapitalizmus gazdasági rendszerében a termelők szabadon versenyeznek a vásárlók kegyeiért, a vásárlók pedig szabadon választanak a termékek milliói közül. A vásárlók végső döntése azon fog múlni, melyik termék elégíti ki a legjobban a legnagyobb prioritást élvező szükségleteiket. A verseny szabadsága arra ösztönzi a termelőket, hogy jobb minőségű és olcsóbb termékeket gyártsanak, mint versenytársaik, hiszen az érintetlen kapitalizmus rendszerében az a vagyonszerzés egyetlen módja.

Úgy is láthatjuk a verseny szabadságának hatásait, ha elképzeljük a következményeit annak, ha egy termelő monopóliumot kap, tegyük fel, a fűnyírógyártás felett. A kormány elrendeli, hogy mostantól kizárólag X cég gyárthat fűnyírókat. Mivel eltűnt a verseny, amely a termelőket arra ösztönzi, hogy jobb minőségű terméket gyártsanak, a termékük árát pedig addig csökkentsék, amíg az a legnagyobb mértékben meg nem közelíti a termelési költségeket (a vállalatoknál a pár százalékos haszon már ok az ünnepre), a monopóliumot kapott X cég szabadon emelheti a fűnyírók árát, a fűnyírók minősége pedig drasztikusan a mélybe zuhan.

Ez hatványozottan igaz, ha a monopólium mellett az embereket törvénnyel kényszerítik a fűnyíróvásárlásra. Mindenki nyilvánvalóan látja, milyen katasztrofális és emberellenes következményei volnának egy ilyen politikának – és láthatja is, ha az állami szolgáltatásokra tekint.

Ha ezeket megértjük, csupán egyszerű logikai gyakorlat meglátni, milyen következményei volnának, ha eltűnne az államok közötti verseny, és kizárólag egy világállamnak állna lehetőségében, hogy kényszerrel bevételre tegyen szert a világ összes polgárától. A következmény nem a Star Trek vagy a Mass Effect utópiája lenne, hanem egy disztópikus, zsarnoki diktatúra, amelyben az uralkodó osztály a törvényes rablás – avagy az államok közötti adószedés – versenyének nyomása nélkül emelheti az egekbe bevételeit, és engedheti a mélybe zuhanni az állami monopólium következtében így is minősíthetetlen igazságszolgáltatás és rendfenntartás minőségét.

Legyenek bármennyire is kiváló műalkotások, és minden más szempontból bármennyire is tökéletes történetet meséljenek el, azok az irodalmi alkotások (azaz alkotások, amelyek az ember természetének és elképzelt környezeteknek kölcsönhatását vizsgálják) csúfosan megbuknak. A politikusoknak a győzelem érdekében érdekcsoportok finanszírozását kell elnyerniük, akik aztán speciális szívességeket kapnak segítségükért cserébe, miután a politikus hatalomra került – az uralom alatt álló társadalom kárára. Ezt a politikai erőt korlátozza a tény, hogy az embereknek lehetőségükben áll elmenekülni a politikai uralom alól emigrációval. De ha nincs hova menekülni, az emberi cselekvés törvényszerűségei nem fognak mágikus módon ellentettjükre fordulni, a következmény pedig a teljes kizsákmányolás és zsarnokság, a kizsákmányoló intézmények közötti versengés láncai nélkül.

Az Európai Unió nem több, mint egy grandiózus próbálkozás a világállam létrehozására. Szabályozásai – mint minden gazdasági szabályozás – a gazdaságot bizonyos érdekcsoportok hasznára torzítják, az ember pedig nem menekülhet előle, csupán ha elhagyja magát az európai kontinenst. Természete nem több, mint egy hatalmas bürokrataréteg, akiknek célja – mint minden más embernek – saját boldogulásuk; boldogulásuk kulcsa pedig az érdekcsoportok követeléseinek és pénzügyi támogatásainak növelése, illetve az Európai Unió kényszer használatából származó bevételének növelése.

A science-fiction művek által ábrázolt utópia kizárólag decentralizáció útján, az állam hatalmának csökkentése, és az állam teljes eltörlése útján jöhet el a Földre. De sajnálatos módon a modern világ gyermekei politikai és gazdasági ismereteiket a szórakoztatóipar termékeiből merítik, amely akarva-akaratlanul a totális, zsarnoki világuralom ösvényére vezeti őket. De ez az ösvény hamis, és elkerülhetetlenül a földi pokolba vezet. A “globalizmus hamis dallama” csupán globális nyomort eredményez, az emberi társadalom pedig nem a centralizáció következményeképp, hanem annak ellenére hozott létre ember által eddig sosem látott vagyont. De ez a vagyon el is veszhet abban a pillanatban, ahogy az emberi szabadság is elvész. A világállam utópisztikus víziója pedig, legyen az bármennyire békésnek és álombelinek ábrázolva a művészeti alkotásokban, pontosan az emberi szabadság pusztulásához vezet.

Az Ellenpropaganda kizárólag olvasói támogatásokból tartja fenn magát. Ha értéket találtál a munkánkban, ide kattintva támogathatod az oldalt.

Kommentek