Stefan Molyneux – Az Igazság Útján: Az Illúzió Zsarnoksága

Olvasási idő: ~ 127 perc

Abszolútok

Választhatjuk azt, hogy nem eszünk, de nem törölhetjük el a testünk szükségletét az ételre.

Választhatjuk, hogy leugrunk egy szikláról, de nem választhatjuk, hogy ellenállunk a gravitáció szabályainak.

Tehetünk úgy, hogy a hazugságaink igazak, és hogy a bűneink erények, de nem változtathatunk hazugságot igazsággá, vagy bűnt erénnyé.

Nem tűntethetjük el az igazságot magunkban, csak elnyomhatjuk és eltorzíthatjuk.

Alapjában véve a filozófia nem feltalálás, hanem kiásás, nem felfedezés, hanem régészet.

Amikor gyermekként bántalmazáson megyünk keresztül, mint ahogy Bob, kétségbeesetten próbáljuk elnyomni a fájdalmunkat azzal, hogy azt képzeljük, hogy a bántalmazóink erényesek. Mélyen legbelül viszont tudjuk az igazságot, ami az, amiért a torzításaink annyi fájdalmat okoznak nekünk hosszútávon.

Használhatunk más embereket hogy “kezeljük” a saját szorongásunkat, mint ahogy használhatunk drogot és alkoholt hogy “kezeljük” a szorongást.

A különbség a mitológiák között, amit fel kell találnunk azért, hogy túléljük a gyermekkorunkat és a valóságot, ahogy ismerjük, a legalapvetőbb forrása a depressziónknak és szorongásunknak.

Tehát a fantázia a bántalmazás hegesedése.

Amikor Bob látta, hogy lehajtom a fejem a padra, én szorongást “hoztam létre” benne, mert nem viselkedtem azon a feltevésen, amit ő morálisnak abszolútnak hitt: „Tisztelned és engedelmeskedned kell a hatalmon levőknek.” A hisztérikus reakciója az én néhai fáradtságomra nem azért keletkezett, mert nekem engedelmeskednem kellene a hatalmon levőknek, hanem azért, mert mélyen legbelül tudta, hogy igazából erkölcstelen engedelmeskedni a hatalmon levőknek – és mivel azt is tudta, hogy ha egy hatalommal rendelkező ember követeli az engedelmességet, ez azért van, mert az az ember nem erkölcsös.

Tehát elkerülte a saját bántalmazásainak fájdalmát azzal, hogy úgy tett, hogy ő nem volt bántalmazva – azzal, hogy úgy tett, hogy az ő bántalmazói erkölcsösek voltak. Ezt ő úgy tette, hogy átalakította az irányítást, amit rajta használtak, az engedelmeskedés egy gyakorlati alapszabályából a tökéletesség erkölcsi mércéjévé.