Olvasási idő: 127 perc

Kíváncsiság

A zsarnokság ellentéte a kíváncsiság. A tudatlanság ellentéte a kíváncsiság. A manipuláció ellentéte kíváncsiság.

Az éretlenség ellentéte a kíváncsiság, mert kíváncsinak lenni egyenlő bölcsnek lenni.

Mi a leginkább logikus és érett válasz arra, hogy “Szeretném, hogy nekem add a vesédet?”

A következő:

a. „Persze, tessék – még be is hűtöttem neked.”
b. [ü r e s t e k i n t e t]
c. „Ne kérj ilyeneket, kellemetlenül érzem magam miatta.”
d. „Milyen szép időnk van..”
e. „Megmondtam, hogy ne játssz rögbit, te soha nem hallgatsz rám. Nem hiszem el, hogy van pofád ilyet kérni, mennyire lehetsz még önzőbb és manipulatívabb?”
f. „Mesélj még.”

Ha tényleg megértjük annak a mondatnak a természetét amely „Van egy érzésem, amit úgy hívok ‘szeretném, hogy nekem add a vesédet’.” Akkor együtt megvizsgálhatjuk ezen érzés természetét. Ha egy buszmegállóban állok és egy nő mellettem azt mondja “esőt érzek” elég logikus lenne, ha kíváncsi lennék, hogy megkérdezzem „Az milyen érzés?” Arról vitatkozni, hogy az eső jelen volt-e vagy sem illogikus lenne, mert a nő nem azt mondta, hogy “Esni fog.” Amit mondott az, hogy “esőt érzek.” ami igen különböző. Ez egy belső élmény mondatba foglalása, nem egy külső jóslat, parancs vagy elvárás.

Ha azt mondom neked „egy elefántról álmodtam tegnap éjjel” tudnál-e logikailag nem egyetérteni velem? Talán nem lennél különösebben kíváncsi az álmomra, de igen kevés értelme lenne vitatkozni az állításomon. Vagy az igazat mondom vagy nem. Ha az igazat mondom nincs miről vitatkozni – ha nem mondom az igazat, még mindig nincs miről vitatkozni, mivel soha nem lesz egy apró bizonyítékod sem arról, hogy hazudtam.

Tehát amikor azt mondom “szeretném, hogy nekem add a vesédet” az első szó az, ami fontos, nem az utána következőek, de mindenki az utóbbi szavakra fókuszál és egy agresszív követelésnek veszi, ebből kifolyólag a halandó létük hátralevő idejét azzal kell tölteniük, hogy küzdjenek és irányítsák az első szót.

Mondatok, amelyek valaminek az előnyben részesítését fejezik ki csak mondatok, amelyek belső tapasztalatot fejeznek ki, és ha érdekel minket a személy, aki kifejezi őket, kíváncsiak leszünk a belső élményére.

Tehát hogy áttérjünk valami általánosabbra, mint a vesék, ha csinálsz valamit, ami zavar engem, négy alapvető választásom van.

  1. Elmondhatom neked, hogy zavar az, amit csinálsz, semmi elvárással afelé, hogy megváltoztasd a viselkedésed.
  2. Elhagyhatom a szituációt.
  3. Elmondhatom neked, hogy amit csinálsz az zavar, tehát abba kellene hagynod, mert engem zavar.
  4. Elmondhatom neked, hogy amit csinálsz az erkölcstelen, és abba kellene hagynod, mert amit teszel az rossz.

Természetesen, ha az emberek általánosságban érettek és bölcsek lennének, leginkább azt csinálnák, ami az első számú ajtó mögött rejlik – néha a második számú ajtón távoznának, ha idegesek lennének, de soha nem nyitnák ki a harmadik és negyedik számú ajtót.

Viszont a világ se nem bölcs, se nem érett, így hát a gyermekek gyorsan megtanulják azt, hogy amikor a szülők idegesek vagy feszültek, a gyerek viselkedése az, aminek meg kell változnia. Ha az anyám feszült annak okán, hogy randira megyek, a “megoldás” az, hogy ne menjek. Ha az apám szégyelli magát azért, mert nem voltam a templomban, mennem kell a templomba. Ha az anyám szégyelli magát, ha nem csókolom meg a kellemetlen szagú nagyanyámat, jön a rosszalló tekintet. Ha az anyám megszégyenítve érzi magát, ha elveszek egy játékot egy másik gyerektől, a megoldás az, hogy “szépen játsszak.” (Természetesen nem kellene játékokat elvennem; a probléma az, hogy az anyám nem kíváncsi hogy miért teszem azt, hanem a tüneteket próbálja eltűntetni ahelyett, hogy megpróbálná megérteni az okozatot.)