Olvasási idő: 127 perc

Hatásos irányítás

Ha azonban megfélemlítésen keresztül a megkülönböztetés az alapelv és a személy között elmosható és elásható, egy sokkal hatásosabb irányítási mechanizmus érhető el. Ha a gyermek – vagy az állampolgár – megtanítható arra, hogy engedelmeskedjen egy személynek, mintha az a személy lenne egy univerzális alapelv, a hegemonikus diktatúra alapjai, legyen az a családban, a templomban, az iskolában vagy az államban, szilárdan létrejönnek. Ha egy gyermek elméje megtanítható arra, hogy engedelmeskedjen egy személy hóbortjainak ugyanolyan szinten, mint ahogy a gyermek teste engedelmeskedik a gravitáció törvényeinek, akkor a tökéleteshez közeli irányítás érhető el.

Természetesen ez az irányítás szörnyű árat követel – és szörnyű kockázatot hordoz magában. Az ár mind a szülő mind a gyermek oldalán növekszik, mint ahogy ez a helyzet minden egyéb korrupt kölcsönhatásnál. Hamis és ellentmondó alapelveket használva arra, hogy a gyermek egy személynek engedelmeskedjen egy alapelv helyett, a gyermek azon képessége, amellyel képes alapelveket kivonni kölcsönhatásokból, elsorvad. Egy ilyen gyermek elkerülhetetlenül úgy nő fel, hogy a szülei által eltanult pusztító mintákat fogja a kapcsolataiban megismételni, látszólag minden olyan képesség nélkül, ami által képes lenne a saját hibáiból tanulni. Hogy lenne képes tanulni a hibáiból? Alapelvként tanulták meg azt, hogy bizonyos személyeknek engedelmeskedjenek – hogy tudnának akkor általánosított alapelveket levonni azon egyének viselkedéséből? Ez olyan, mint azt remélni, hogy a folyó a hegycsúcs felé fog folyni. Elvárni ilyen emberektől, hogy kivonjanak produktív alapelveket az emberekkel való interakcióikból olyan, mintha azt várnánk egy középkori szerzetestől, aki hiszi, hogy a világ Isten szeszélyét követi, hogy felfedezze a relativitás elméletét – vagy magát a tudományos módszert.

A szülőknek az ár egy véget nem érő és egyre növekvő félelem az értelem és figyelem ellen, ami többféle módon nyilvánul meg, mint például közvetlen üresség, maró megvetés, ásító közöny vagy nyűgös ingerlékenység.

A szüleiknek – és az időseknek általában – a modern világ gyakorlatilag garantálta azt, hogy vége a játéknak.

A hamis erkölcs ellenszere sokszoros hamis erkölcs. Az irracionális előítélet ellenszere még több irracionális előítélet.

Ha képesek vagyunk a világot teljességében látni, akkor szabadíthatjuk meg magunkat.