Stefan Molyneux – Az embertartás kézikönyve

Olvasási idő: ~ 73 perc

Vallás és gyerkőcök

A vallást mindig is az állam támogatására és kiterjesztésére használták, nagyszámú hatásos pszichológiai mechanizmuson keresztül, amivel a gyermekekre sújtottak le.

Mindenekelőtt a vallásban a siker bűn, a kudarc pedig legitim szükséglet. Bűntudatot kelteni gazdaságilag sikeres emberekben olyan elvetett mag, amely a tulajdonuktól való bűntudatos megválássá sarjad, a „szegények megsegítéséért.” (Megjegyzendő, hogy a papok sohasem tűnnek eléggé elhivatottnak ahhoz, hogy saját sikeres püspökeiket vagy az általuk támogatott és gazdagított sikeres politikai rendszereket támadják ugyanígy.)

Másodszor, a vallás kitűnő nemlétező entitások kreálásában, majd egy szakosodott csoport hazudozó előléptetésében, akik ennek az entitásnak a nevében szólnak. Így tehát van egy „isten” és a pap, aki „az isten nevében” beszél. A szocializmusban adott a „szegénység” és azok, akik a „szegényekért” szólnak. (Megjegyzendő, milyen kevéssé számít, hogy a szocialisták maguk szinte soha nem jönnek „a szegények” közül, mint például Marx és Engels, két munkanélküli gazdag kölyök, akiknek állítólag világrengető rálátása volt a szegénység-sújtotta munkások életére, akik mellesleg gazdagodóban voltak.)

Harmadszor a papok, akár a politikusok, önkényes, de egyetemes erkölcsöt hirdetnek, miközben önmagukat kivonják a kirótt szabályok alól – ez, amint később látni fogjuk, a legalapvetőbb jellemzője minden uralkodó osztálynak.

Negyedszer a vallás – ismét, akár az Állam – csodálatos csapdákat állít hamis kettősségek formájában. Például ha ellenzed, hogy az Állam ellopja a jövedelmedet a „szegények megsegítéséért” akkor a vallás szerint te gyűlölöd a szegény embereket. Mintha azt mondanánk, hogy ha ellene vagy a nemi erőszaknak, akkor biztosan utálsz szeretkezni.

Tovább folytathatnánk a sort, de miután a vallást olyan nagy mértékben magába kebelezte az Állam, nem sok értelme maradt boncolgatni a középkori hulláját.