Stefan Molyneux – Az embertartás kézikönyve

Olvasási idő: ~ 73 perc

Konklúzió

Tehát ne feledd – neked gondodat viselik, ez az első, amit igazán meg kell értened. Te nem mehetsz tönkre, nem lehetsz éhes, nem veszítheted el az otthonodat, nem igazán rúghatnak ki, és az emberek több százezer dollárt fognak fizetni azért, hogy halljanak téged beszélni életük hátralévő összes napján. Könyvtárakat neveznek majd el rólad, multimillió dolláros könyvajánlatokat kapsz, garantált arannyal bélelt nyugdíjat ingyenes orvosi ellátással az életed maradékára.

Neked semmitől nem kell félned. A tiéd a legpuhább szék a legnagyobb mentőcsónakban.

Ez nagyban hozzájárul furcsa önbizalmadhoz, ami megkülönböztet téged a nyájtól, és amit okául képzelnek annak, hogy irányítod őket.

A valóság az, hogy nekik végtelen aggodalmaik vannak, amik neked nincsenek, ezért te egyszerűen csatlakozhatsz közénk, fölülemelkedve a tömegek kicsinyes félelmein, nyugodt és biztos testtartással, mint az ősi istenek, akik mindig is voltunk.

Szóval menj, állj ki a sokaság elé, és adj ki csinos hangokat a selymes torkoddal. Tereld el a figyelmüket ékesszólásoddal, amíg mi végzünk a zsebeik kifosztásával. Öntsd ki nekik a szíved maradékait, mialatt belevezeted a báránykákat a szakadékba – ez talán kísérti majd az integritásod maradványait, de ne félj: még mindig ott van nekünk az a bélyeg, ami csupán a te mosolygó arcodra vár.