Stefan Molyneux – Az embertartás kézikönyve

Olvasási idő: ~ 73 perc

Innentől

Ezen a ponton fáj közölnöm veled, hogy tiéd a szükségszerű feladat, hogy felvilágosítsd az éléstárat arról, mennyire el vannak toszva.

Nincs az az isten, hogy a jelenlegi rendszer még néhány évnél többet kihúzzon, ami azt jelenti, hogy neked le kell porolnod, és meg kell pendítened a jó öreg „áldozat-hegedűt.”

Mármost, ez a hagyományos hangszer talán sipítóan és nevetségesen hangzik a te füleidnek, de ne aggódj, csak játssz tovább; mindenki veled fog táncolni a dallamra.

Csak mondd nekik, hogy naaaagyon nehéz idők jönnek, és mi, mint „nemzet” megmérettetünk, és mindnyájunknak „össze kell tartana” és vállunkra venni  a közterheket és vigyázni a legkiszolgáltatottabbakra közülünk, és hogy egy új hajnal áldozatokat követel, és hangsúlyozd, hogy rajtad kívül – vagy a te időd előtt – álló erők fosztották ki az embereket, amelyek majd felelősségre lesznek vonva, de most mindnyájunknak a jövőbe kell tekinteni és emlékezni arra, hogy mi emberek mindenre képesek vagyunk, amit magunk elé tűzünk célul, és legyőztük az  korábbi zsarnokokat, stb stb stb.

Valamilyen okból az emberek mindig mazochista örömüket lelik a nehéz idők átvészelésében, ahol mindannyiuknak „össze kell tartania” és „áldozatokat hoznia” és törekednie, hogy a legjobbat hozza ki a tragédiából és tovább. Valószínűleg unalom meg önmegvetés a kétszínűségük miatt, de ki tudja, és kit érdekel? Ami számít, hogy a kormány iskolái és a végtelen hazugságok a múltbeli háborúkról és válságokról – hogy az emberben lakozó legjobb a legnehezebb időkben mutatkozik meg satöbbi – megalapozta a lakosság sötét és kéjesen vidám attitűdjét akkorra, amikor moslékot falnak egy generáción át a mi hibánkból.

Ó persze, az emberek nagyon szeretik büntetni magukat a saját kétszínűségükért meg változatos egyéb bűneikért, és Isten a tudója, az átlagos állam-szopó szavazónak több mint elég oka van bűntudatot érezni, mialatt próbál kihízelegni valamit a semmiért a kormányból, a jövőből, a saját gyermekeiből az ég szerelmére! Szóval, amikor áldozatra hív az ének, a legtöbben titkon felszabadulnak, hiszen mindezek a csapások, megpróbáltatások és közös terhek hatékonyan eltipornak minden lényegi szociális, gazdasági vagy erkölcsi kritikát.

Az „összetartás” elszabadítja a legádázabb szociális cenzúrát, amit el lehet képzelni. Az eljövendő krízis idején, ha a fiatalság jogosan mutogat az öregeik kapzsiságára és kétszínűségére, keményen meg lesz nekik mondva, hogy mindnyájunknak össze kell tartania és most nincs értelme „hibáztatósdit játszani.” Ha a fiatalság erre rámutat, hogy nekik sosem volt szabad ilyen tartózkodó kerülő módszereket alkalmazniuk, amikor nevelkedtek, azt fogják kapni, hogy kiforgatják a szavakat és nem képesek elengedni a múltat és így tovább. Ha, haha, képzelj el egy tinédzsert, amint ilyen trükkökkel próbálja megúszni, hogy nem vitte ki a szemetet – és máris meglátod, mennyire bűzlenek ezek a gyáva terelések!

Tehát – önkorbácsolás múltbeli bűnökért és ódzkodás múltbeli áldozatok jogos vádjaitól – ezek a motivációk olyan pokoli támadásokat idéznek majd a szabadon gondolkodók fejére, hogy egyedül a valódi őrült fogja tovább feszegetni ezeket a kérdéseket. (Ha többet szeretnél tudni erről a jelenségről, csak idézd fel, milyen kevés európai kritizálta az uralkodó osztályt a két világháborúért két egymást követő generáción keresztül, hanem e helyett büszkélkedett egy több mint 50 millió életet követelő vérfürdő „megnyerésével” – és hasonlítsd össze ezt azzal, hogyan beszélnek egy pincérről, aki elfelejtette a rendelésüket.)

Tehát a terv mindig ugyanaz – mi rabolunk, fosztogatunk és vesztegetünk – majd áldozatokat követelünk az áldoztainktól. Hogy értsd az alapötletet, képzelj el egy nemi erőszaktevőt, amint hazafuvaroztatja magát az áldozatával.

Bárki, aki nem vesz részt ebben a tébolyban, egyszerűen zúgolódónak, „anti-csapatjátékosnak” lesz beállítva – szidalmazzák és kiközösítik. Szerencsére úgy tenyésztettük ki az éléstárunkat, hogy olyan mértékben függjön a közösség tetszésétől, hogy ezt majdnem mindenki kibírhatatlannak találja, és visszasettenkedik a sírba menetelő sorba, melynek tagjai elvadult és haragos gyermekeiket taszigálják maguk elé…