Lawrence W. Reed – Nagy mítoszok a Nagy Gazdasági Világválságról

Olvasási idő: ~ 74 perc

A központi tervezők kudarca a monetáris politikával

Az értéktőzsde 1929-es összeomlásának egy népszerű magyarázata azzal a gyakorlattal foglalkozik, amely során emberek pénzt kölcsönöztek, hogy részvényeket vásároljanak. Számos történelmi szöveg naivan kinyilvánítja, hogy a részvényekkel való őrült spekulációt a túlzásokba eső „letéti hitelezés” táplálta. De a Marquette Egyetem közgazdásza Gene Smiley, a 2002-es ’Rethinking the Great Depression’ című könyvében elmagyarázza, hogy ez miért nem termékeny megfigyelés:

Már akkor is nagy múlttal bírtak a letéti hitelek a részvénypiacon, a tőkekövetelmények pedig – a vételár készpénzben fizetett része – egyáltalán nem voltak alacsonyabbak, mint a 20-as évek végén vagy az előző évtizedekben. Sőt, igazából 1928 őszén a tőkekövetelmények elkezdtek emelkedni, a hitelfelvevőket pedig arra kérték, hogy az értékpapír vételárának nagyobb részéért fizessenek.

A letéti hitelezés érve nem igazán képes megállni a sarat. A pénz- és hitelkínálattal való visszaélés viszont egy teljesen más történet.

A legtöbb monetáris közgazdász, kiváltképp az Osztrák Iskola követői közeli kapcsolatot figyeltek meg a pénzkínálat és a gazdasági aktivitások között. Amikor a kormány felfújja a pénz- és hitelkínálatot, legelőször zuhannak a kamatlábak. Ezt az „olcsó pénzt” új gyártási projektekbe fektetik az üzletek, és egy gazdasági fellendülés veszi kezdetét a tőkejavak körében. Ahogyan a fellendülés érik, az üzleti árak emelkednek, a kamatlábak felfelé való irányba helyreállítódnak, a bevételek pedig zsugorodnak. A könnyű pénz hatása tehát elmúlik, a monetáris hatóságok pedig, félve az árinflációtól, lelassítják a pénzkínálat növelését, vagy egyenesen összezsugorítják azt. Bármelyik esetben, a manipuláció elég ahhoz, hogy kirúgja a gazdasági kártyavárat tartó ingatag pilléreket.

A Federal Reserve [az amerikai központi bank] 1929 előtti tevékenységének egyik kiemelkedő interpretációja megtalálható Murray Rothbard ’America’s Great Depression’ című könyvében. Átfogó mérés alapján, amely magába foglalja a valutát, a keresletet a lekötött betéteket és egyéb hozzávalókat, Rothbard úgy becsülte, hogy a Fed több mint 60 százalékkal megnövelte a pénzkínálatot 1921 közepe és 1928 közepe között.[1] Rothbard úgy érvel, hogy a pénz és hitel eme kiterjesztése nyomta le a kamatlábakat, emelte az értéktőzsdét szédítő magasságokba, és hozta létre a „viharos húszas éveket.”

A meggondolatlan pénz- és hitelnövekedés szolgált alapjául annak, amit a közgazdász Benjamin M. Anderson „a New Deal kezdetének” nevezett.[2] A New Deal a jól ismert, és az erőszakos politikai beavatkozást magasan előnyben részesítő program, amelyet később, Franklin Roosevelt elnöksége alatt hoztak törvénybe. Viszont más tudósok kétségbe vonják, hogy a Fed tevékenysége inflációt idézett elő, mint ahogyan azt Rothbard gondolta, rámutatva az 1920-as évek relatíve lapos nyersanyag- és fogyasztói áraira, bizonyítékaként annak, hogy a monetáris politika nem volt annyira felelőtlen.

A Coolidge-évek jelentős csökkentései a magas, marginális jövedelmi adókban bizonyára segítették a gazdaságot, és lehetséges, hogy csökkentették a Fed politikájának árhatását. Az adócsökkentések beruházásokat és valós gazdasági növekedést ösztönöztek, amely cserébe robbanásszerű technológiai fejlődést eredményezett, és olyan vállalkozói felfedezéseket, amelyek a javak előállításának olcsóbb útját mutatták. Ez a robbanásszerű növekedés a produktivitásban segédkezett abban, hogy az árakat alacsonyabban tarthassák, mint ahogy azok máskülönben lettek volna.

A Fed politikáját tekintve azok a szabadpiaci közgazdászok, akik a Fed monetáris terjeszkedésének mértékéről az 1920-as évek elejét és közepét tekintve eltérő nézeteket vallanak, teljes egyetértésben beszélnek arról, mi történt ezután. A központi bank a pénzkínálat drasztikus zsugorításáról hozott döntést.

A szövetségi kormány döntései az eredményezett recesszió kapcsán egy rossz helyzetet sokkal-sokkal szörnyűbbé tettek.

[1] Murray Rothbard, America’s Great Depression (Kansas City: Sheed and Ward, Inc., 1975), 89. o.

[2] Benjamin M. Anderson, Economics and the Public Welfare: A Financial and Economic History of the United States, 1914-46, 2nd edition (Indianapolis: Liberty Press, 1979), 127. o.