Murray N. Rothbard: Mit művelt a kormány a pénzünkkel? – A nyugat pénzügyi összeomlása

Olvasási idő: ~ 36 perc

Murray N. Rothbard:
Mit művelt a kormány a pénzünkkel?

IV.
A nyugat pénzügyi összeomlása

Második Fázis:
Az első világháború és az azt követő időszak

Ha a klasszikus aranystandard annyira remekül működött, miért szűnt meg? Azért, mert a kormányokat megbízták pénzügyi ígéretük betartásával, azaz annak biztosításával, hogy a fontok, dollárok, frankok, stb. mindig átválthatók legyenek aranyra; ahogyan a kormányok és az irányított bankrendszerük azt megfogadták. Nem az arany vallott kudarcot, hanem a kormány ígéreteibe vetett bizalom volt butaság. Ahhoz, hogy megvívhassák a katasztrofális I. Világháborút, minden kormánynak inflálnia kellett saját papír és banki valutájának kínálatát. Olyan súlyos volt ez az infláció, hogy a kormányoknak lehetetlenné vált fogadalmaik betartása, ezért „letértek az aranyalapról,” azaz csődöt jelentettek röviddel azután, hogy beléptek a háborúba. Így tett mindegyik, kivéve az Egyesült Államok, amely későn lépett a háborúba, és nem inflálta a dollár kínálatát eléggé ahhoz, hogy veszélyeztesse visszaválthatóságát. De az Egyesült Államoktól eltekintve a világ elszenvedte azt, amit néhány közgazdász ma a szabadon ingadozó átváltási ráták Nirvanájaként dicsőít (mai nyelven „piszkos lebegtetés”): versenyképes leértékeléseket, háborúzó valutablokkokat, devizakontrollokat, vámokat, kvótákat, illetve a nemzetközi kereskedelem és befektetés összeomlását. Az inflálódott fontok, frankok, márkák, stb leértékelődtek az aranyhoz és a dollárhoz képest; pénzügyi káosz sújtotta a világot. Abban az időben szerencsére kevés közgazdász áldotta ezt a helyzetet, mint a pénzügyi ideált. Általánosan elismerték, hogy a Második Fázis a nemzetközi katasztrófa előszobája volt, a politikusok és a közgazdászok pedig keresték annak a módját, hogy visszaállítsák a klasszikus aranystandard stabilitását és szabadságát.