Murray N. Rothbard: Mit művelt a kormány a pénzünkkel? – A kormány babrálása a pénzzel

Olvasási idő: ~ 57 perc

Murray N. Rothbard:
Mit művelt a kormány a pénzünkkel?

III.
A kormány babrálása a pénzzel

11.
A rendeleti pénz és az arany-probléma

Amikor egy ország elhagyja az aranystandardod, és a rendeleti pénz-alapú rendszer ösvényére lép, hozzáad a létező „pénzek” számához. Az olyan árupénzek mellett, mint az arany és az ezüst, mostantól független pénzek is virágzásnak indulnak, amelyeket a rendeleti szabályaikat kivető kormányok irányítanak. És mint ahogy az aranynak és az ezüstnek is lesz egy szabad piaci árfolyama, ugyanúgy a többi különféle pénznek is. A rendeleti pénzek világában minden valuta – feltéve, ha engedélyezett – szabadon fog ingadozni az összes többihez viszonyítva. Láthattuk, hogy két pénz árfolyama az arányos vásárlóerő-paritáson alapszik, és hogy ezeket a különböző valutákra vonatkozó kereslet és kínálat határozza meg. Amikor egy valuta jellege aranyra szóló követelésről rendeleti pénzre változik, a stabilitásába és minőségébe vetett bizalom meginog, és csökken annak kereslete. Továbbá, mivel elszakadt az aranytól, mindenki számára láthatóvá válik az aranyhoz viszonyított sokkal nagyobb mennyisége. Az aranynál nagyobb kínálattal és alacsonyabb kereslettel a vásárlóereje – és ebből fakadóan az árfolyama – igen hamar lezuhan az aranyhoz viszonyítva. És mivel a kormány természetéből adódóan inflációs, a valuta az idő előrehaladtával tovább fog gyengülni.

Az ilyesfajta leértékelődés igen szégyenletes a kormányra nézve – és megkárosítja azokat a polgárokat, akik javakat próbálnak importálni. Az arany létezése folyamatos emlékeztetőül szolgál a kormány papírjának alacsony minőségére, és mindig fennáll annak a veszélye, hogy a nemzet valutájaként a papír helyébe léphet. A kormány bármennyire is próbálja tekintélyével és fizetőeszköz-torvényével támogatni rendeleti papírját, a közösség által birtokolt aranyérmék örök szemrehányásként és fenyegetésként fognak szolgálni a kormány hatalmára az ország pénze felett.

Amerika első válságában – 1819 és 1821 között – négy nyugati állam (Tennessee, Kentucky, Illinois és Missouri) állami tulajdonú bankokat alapított, amelyek rendeleti papírt bocsátottak ki. Az államok törvényes fizetőeszköz rendeletekkel és a bankjegyek leértékelésének törvényes tilalmával támogatták a papírjaikat. És mégis, az összes reményteli kísérlet egyhamar gyászba fordult, ahogyan az új papír hatalmas sebességgel jelentéktelen értékűre gyengült. A tervezettekkel sürgősen felhagytak. Később a zöldhasúak keringtek rendeleti pénzként Északon, a Polgárháború idején és azután. Viszont Kaliforniában az emberek egyszerűen nem fogadták el a zöldhasúakat, és továbbra is aranyat használtak pénznek, mint arra egy neves közgazdász rámutatott:

„Kaliforniában és más államokban a törvényes fizetőeszköz a papír volt, és az állam elfogadta adóként; semmiféle bizalmatlanság vagy ellenségesség nem volt tapasztalható a szövetségi kormány ellen. Viszont így is erős érzelmeket tápláltak az arany mellett és a papírpénzzel szemben. Minden adósnak törvényes jogában állt tartozásait leértékelődött papírban kifizetni. Viszont ha így tett, megbélyegzetté vált (a hitelező nagy eséllyel nyilvánosan írt róla a hírlapokban) és gyakorlatilag bojkottálták őt. Ebben az időben nem használták a papírt Kaliforniában. Az állam polgárai ügyleteiket aranyban bonyolították le, miközben az Egyesült Államok többi része átváltható papírt használt.”

Nyilvánvalóvá vált a kormányok számára, hogy nem engedhetik meg az embereknek, hogy birtokolják és megtartsák saját aranyukat. A kormányok sosem lennének képesek bebetonozni hatalmukat egy nemzet valutája felett, ha az emberek, szükség esetén, megtagadhatják a rendeleti papírt és az aranyat használhatják pénz gyanánt. Ebből következően a kormányok megtiltották polgárjaiknak az arany birtoklását. Az aranyat, egy elhanyagolható, ipari és díszítési célokra felhasznált mennyiségtől eltekintve, államosították. A közösség elkobzott vagyonának visszakövetelését mára reménytelenül visszamaradottnak és régimódinak tartják.