Olvasási idő: 67 perc

Murray N. Rothbard:
Mit művelt a kormány a pénzünkkel?

I.
Pénz egy szabad társadalomban

 

10.
Rögzíteni az árszintet?

Néhány elméleti szakember azt állítja, hogy egy szabadpiaci pénzügyi rendszer nem volna bölcs választás, mivel nem „rögzítené az árszintet,” azaz a pénzegység árát. Állításuk szerint a pénznek egyfajta rögzített mérőrúdnak kell lennie, amely sosem változik. Tehát rögzíteni kell annak értékét vagy vásárlóerejét. Mivel a pénz ára kétségkívül ingadozna egy szabad gazdaságban, az állami beavatkozásnak felül kell írnia a szabadságot a stabilitás biztosítása érdekében. Ez a stabilitás igazságos volna például az adósoknak vagy a hitelezőknek, akik így biztosan ugyanakkora vásárlóerejű dollárokat vagy aranyunciákat fizetnek vissza, mint amennyit kölcsön vettek.

Viszont ha a hitelezők és az adósok a vásárlóerő jövőbeli változása ellen kívánják fedezni magukat, azt nagyon egyszerűen megtehetik a szabadpiacon. Amikor megkötik a szerződéseiket, megegyezhetnek, hogy a visszafizetés egy olyan pénzösszegben történik, amit hozzáigazítanak valamiféle közösen elfogadott, a pénz értékváltozását követő indexszámhoz. A stabilizátorok régóta ilyen intézkedésekért küzdenek, viszont furcsa módon a hitelezők és kölcsönzők, akik elméletileg a stabilitás legnagyobb haszonélvezői, ritkán éltek ezzel a lehetőséggel. Tehát akkor a kormánynak az emberekre kell kényszerítenie bizonyos „hasznokat,” miután ők szabadon elutasították azokat? Úgy néz ki, hogy az üzletemberek sokkal inkább megbíznak saját piaci előrejelzéseikben e megváltoztathatatlanul bizonytalan világban. Végtére is a pénz ára nem különb a piacon található bármilyen egyéb szabad árnál. Ha más javak árai megváltozhatnak az egyének kereslete következtében, akkor a monetáris ár miért nem?

A mesterséges stabilizáció igazából súlyosan eltorzítaná és megakadályozná a piac működését. Mint ahogy arra rámutattunk, az embereket ez elkerülhetetlenül megakadályozná abban, hogy módosítsák az általuk birtokolt készpénz reálértékét; nem volna lehetőség a birtokolt pénzmennyiség megváltoztatására az árak viszonylatában. Továbbá a megnövekedett életszínvonal a tőkebefektetés gyümölcseként száll a közösségre. A megnövekedett termelékenység csökkenti az árakat (és a költségeket), tehát a szabad vállalkozás gyümölcsét szétosztja az egész társadalomban, minden fogyasztó életszínvonalát emelve. Az árszintek erőszakos megemelése megakadályozza a magasabb életszínvonal elterjedését.

Röviden, a pénz nem egy „rögzített mérőeszköz.” A pénz egy árucikk, amely csereeszközként szolgál. A vásárlói igényekre válaszoló értékrugalmasság épp olyan fontos és épp olyan hasznos, mint a piac bármilyen másik szabad árazása.