Olvasási idő: ~ 6 perc

Igaz, hogy az Egyesült Államok egészségügyi rendszere kaotikus, de ez nem a piaci, hanem az állami kudarcot bizonyítja. E probléma orvoslásához nem különb vagy több állami reguláció és bürokrácia szükséges – ahogy a saját érdekükben eljáró politikusok szeretnék elhitetni velünk – hanem minden fennálló állami kontroll eltörlése.

Ideje megkomolyodnunk az egészségügyi reformmal kapcsolatban. Az adó-jóváírások, utalványok és a privatizáció nagy lépéseket jelentenek a rendszer decentralizációja felé, illetve annak irányába, hogy a vállalatok felszabaduljanak a szükségtelen teher alól. De négy további lépést is meg kell tenni:

Bár drasztikusak, de kizárólag ez a négy lépés állíthatja vissza az egészségügyi ellátások teljesen szabad piacát. Mindaddig, amíg nem ültetik őket a gyakorlatba, az iparág komoly problémákkal fog küzdeni, és vele együtt mi, a fogyasztói is.

1. Eltörölni az orvosi iskolák, kórházak, gyógyszertárak illetve az orvosok és a többi egészségügyi személyzet minden engedélykötelességét

A kínálatuk szinte azonnal megnövekedne, zuhannának az árak, és az egészségügyi szolgáltatások nagyobb választéka jelenne meg a piacon.

Versengő, önkéntes akkreditációs ügynökségek vennék át a kötelező állami engedélyezés helyét – ha az egészségügyi szolgáltatók úgy gondolják, hogy az efféle akkreditáció fokozná saját hírnevüket, és ha a fogyasztókat érdekli a hírnév, illetve hajlandóak fizetni érte.

Mivel a fogyasztókat többé nem vernék át azzal, hogy létezik olyan, hogy az egészségügy „nemzeti színvonala,” azok megnövelnék a keresési költségeiket és nagyobb diszkriminációval hoznák meg egészségügyi döntéseiket.

2. Eltörölni a gyógyszeripari termékek és orvosi eszközök termelésére és eladására kivetett összes állami korlátozást

Ez azt jelenti, nincs többé Élelmiszer- és Gyógyszer-Engedélyeztetési Hivatal, ami jelenleg meggátolja az innovációt és növeli a költségeket.

Zuhannának a költségek és az árak, illetve a jobb termékek nagy változatossága hamarabb érné el a piacot. A piac arra kényszeríteni a fogyasztókat, hogy saját kockázatértékelésük alapján döntsenek – az állam kockázatértékelése helyett. A versengő gyógyszer- és eszközgyártók és eladók pedig egyre jobb termékleírásokat és garanciákat nyújtanának, a perek elleni védelem illetve a fogyasztók csalogatása érdekében.

3. Deregulálni az egészségbiztosítás iparát

A magánvállalkozás olyan események ellen nyújthat biztosítást, amelyek felett a biztosítottak semmilyen irányítással nem rendelkeznek. Az ember nem biztosíthatja magát például öngyilkosság vagy csőd ellen, mivel önmagán múlik ezen események előidézése.

Mivel egy ember egészsége – vagy annak hiánya – egyre inkább saját irányítása alatt áll, számos, ha nem a legtöbb egészségügyi kockázat valójában biztosíthatatlan. A „biztosítás” olyan kockázatok ellen, amelyek valószínűségét az egyén képes szisztematikusan befolyásolni, az egyén felelősségének hatáskörébe tartozik.

Továbbá minden biztosítás az egyéni kockázatok összevonását foglalja magába. Azt, hogy a biztosítók többet fizetnek egyeseknek, és kevesebbet másoknak. De előre és biztosan senki nem tudja, kik lesznek a „nyertesek” és a „vesztesek.” A „nyertesek” és a „vesztesek” eloszlása véletlenszerű, és az ebből fakadó vagyonújraelosztás rendszertelen. Ha szisztematikusan meg lehetne jósolni a „győzteseket” és „veszteseket,” a „vesztesek” nem a „győztesekkel” szeretnék összevonni kockázatukat, hanem más „vesztesekkel,” mivel ez csökkentené a biztosítási költségeiket. Például a személyes baleset-kockázatomat nem a hivatásos futballjátékosokéval szeretném összevonni, hanem kizárólag azokkal, akik hozzám hasonló körülmények között vannak, alacsonyabb költségekkel.

Az egészségbiztosítók visszautasításhoz való jogának – hogy biztosíthatatlanként kizárjanak bármilyen egyéni kockázatot – jogi korlátozása miatt a jelenlegi egészségbiztosító rendszer csak részlegesen foglalkozik a biztosítással. Az ipar nem diszkriminálhat szabadon a különböző csoportok kockázatai között.

Ennek következtében az egészségbiztosítók lefednek számtalan biztosíthatatlan kockázatot a tényleges biztosítási kockázatok mellett és azokkal összevonva. Nem diszkriminálnak különböző embercsoportok ellen, akik jelentősen különböző biztosítási kockázatokat jelentenek. Az ipar tehát egy vagyonújraelosztási rendszert üzemeltet – ami a felelőtlen cselekvőknek és magas kockázatú csoportoknak nyújt hasznot a felelős egyének és alacsony kockázatú csoportok kárára. Ennek megfelelően az iparág árai magasak és egyre felfújódnak.

Az ipar deregulációja a korlátlan szerződési szabadság visszaállítását jelenti: megengedni egy egészségbiztosítónak, hogy felajánljon bármilyen szerződést, hogy kockázathoz mérten befoglaljon vagy kizárjon, és diszkrimináljon az egyének bármely csoportjai között. A biztosíthatatlan kockázatok elveszítenék lefedettségüket, a megmaradó lefedettségnek nyújtott biztosítási csomagok változatossága megnövekedne, az árkülönbségek pedig tényleges biztosítási kockázatot tükröznének. Átlagosan az árak drasztikusan zuhannának. A reform pedig ismét bevezetné az egyéni felelősséget az egészségügybe.

4. Eltörölni a betegeknek vagy egészségteleneknek adott mindennemű támogatást

A támogatások többet teremtenek mindenből, amit támogatnak. A betegeknek és fertőzötteknek nyújtott támogatások a gondatlanságot, szegénységet és dependenciát bátorítják. Ha eltöröljük az efféle támogatásokat, megerősítjük az akaraterőt ahhoz, hogy az ember egészségesen éljen és dolgozzon. Mindenekelőtt ez a Medicare és a Medicaid eltörlését jelenti.

Hans-Hermann Hoppe