Hans-Hermann Hoppe – Mi a teendő

Olvasási idő: ~ 50 perc

Jelenlegi Helyzetek

Most had tartsak egy egyszerű leltározást. Itt állunk a huszadik század végén, közelebb, mint valaha a Világállam végállapotához, legalábbis közelebb, mint bármikor a történelem során. Az Egyesült Államok az egyetlen nagyhatalom, és a világ legnagyobb tehene. Ezzel egy időben, a demokrácia szinte teljesen egyetemessé lett, és a világ vezető hatalma, az Egyesült Államok a világ demokráciájának vezető bajnoka.

Pár neokonzervatív, mint Francis Fukuyama arra mutatott rá, hogy biztosan ez a történelem vége. Globális demokrácia, már majdnem el is értük. Egy Osztrák-Libertariánus szempontból viszont a dolgok valamennyire másképp néznek ki. Magasan központosított demokrácia alatt –  vagy had nevezzem magasan központosított tömeguralomnak – a magántulajdon biztonsága szinte teljesen eltűnt. A védelem ára hatalmas, az igazságosztás minősége pedig folytonosan lefelé zuhan. Addig a pontig romlott, amíg az igazságosság állandó törvényei, a természeti törvények szinte teljesen eltűntek a nyilvánosság tudatából. A törvényt nem gondolják másnak, mint Állam által előírt törvénynek – pozitív törvénynek. A törvény és az igazságosság akármi, amit az Állam annak mond. Még mindig létezik névleges magántulajdon, de gyakorlatban a magántulajdonosokat szinte teljesen megfosztották birtokaiktól. Személy és tulajdon támadói és megszállói ellen való védelem helyett, az Állam egyre növekvően lefegyverezte saját lakosságát és megfosztotta őket az önvédelem legalapvetőbb jogától.

Továbbá a magántulajdont birtoklók nem rendelkeznek többé azzal a szabadsággal, hogy meghívjanak vagy kirekesszenek embereket tulajdonukról, ahogyan ők azt helyesnek látják. Ez a jog a tetszés szerinti invitálásra vagy kizárásra a magántulajdon alapvető hozzávalója. Ez magában foglal egy védelmi mechanizmust; az, hogy eltávolíthatsz valakit a magántulajdonodról, egy támadáselhárító metódus. De a magántulajdonról való eltávolítás jogát, főleg kereskedelmi tulajdonról, teljesen elvették tőled. És ha ez az ehhez való jog eltűnik – és senki sem bérelhet fel vagy rúghat ki, vásárolhat vagy eladhat, meghívhat vagy kizárhat embereket tetszés alapján – ha mindez eltűnik, a támadástól való védelem egy módszere is eltűnik.

Az Állam, amelynek védelmeznie kellene minket, a valóságban teljesen tehetetlenné tett minket. Több, mint bevételük felét elrabolja alattvalóitól, hogy azt elossza a közhangulat alapján, az igazság alapelvei helyett. Tulajdonunkat ezer önkényes és támadó szabályozásnak teszi ki. Nem bérelhetünk és bocsáthatunk el szabadon akárkit, akit szeretnénk, akármilyen okból, amit fontosnak tartunk. Nem változtathatjuk meg az árakat szabadon, nem társulhatunk és válhatunk el, különíthetjük el magunkat azzal, akivel kívánjuk, vagy akivel nem kívánjuk. A védelem helyett tehát az Állam kiszolgáltatott minket és tulajdonunkat a csőcseléknek és a csőcselék ösztöneinek. Oltalmazás helyett elszegényít minket, elpusztítja családjainkat, helyi szervezeteinket, magánalapítványainkat, klubjainkat és egyesületeinket azzal, hogy egyre inkább hatásköre alá vonja őket. Mindennek következményeképp az Állam eltorzította a nyilvánosság igazságérzékét és személyes felelősségét, és az erkölcsi és gazdasági szörnyszülöttek és borzalmak egyre nagyobb számát vonzotta be és tenyésztette.