Hans-Hermann Hoppe – Mi a teendő

Olvasási idő: ~ 50 perc

Védelem és az Állam

De történhet, és nyilvánvalóan történt is, ami megzavarja, eltorzítja és kisiklatja ezt a normális, önérdek által vezérelt fejlődést. És ez természetesen az Állam, amit kezdetben, elég elvont módon úgy definiálnék, hogy a védelem kényszerrel finanszírozott területi monopolistája. Azaz a védelem, és a törvény és rend ellátásának és kikényszerítésének monopóliuma.

Tehát honnan ered egy Állam? Bár ezt általában, és véleményem szerint szándékosan összetévesztik, már a kezdetektől nyilvánvalóvá kell tenni, hogy a törvény és rend, vagy a tulajdon védelme és az Állam törvénye, az Állam rendje és az Állam védelme nem egy és ugyanazon dolgok; nem azonos dolgok. Mint ahogy a tulajdon és a munkamegosztáson alapuló társadalmi együttműködés természetesek, úgy tulajdon védelmének vágya természeti vagy olyan társadalmi katasztrófák ellen, mint a bűnözés, is egy teljesen természetes kívánság. És e vágy kielégítése érdekében elsősorban ott az önvédelem. Elővigyázat, (egyéni vagy kooperatív) biztosítás, éberség, önvédelem és megtorlás.

És szemernyi kétségünk se legyen azon védelmi rendszer hatékonyságáról, amely az emberek önvédelemre való hajlandóságára épül. Az emberiség nagy része így tartotta fenn a rendet az idő többségében. A mai napig minden faluban így tartják fenn a törvényt és a rendet. Az amerikai Vadnyugat, amely nem igazán volt „vad” a mai helyzethez viszonyítva, rendjét az tartotta fenn, hogy az emberek hajlandóak voltak megvédeni magukat.

Továbbá a munkamegosztás természetesen hatással lesz a védelem és biztonság szolgáltatására. Minél magasabbra nő az életszínvonal, annál több ember szeretne majd – az önvédelmi intézkedésekre való támaszkodáson túl – részesülni a munkamegosztásbál származó előnyökből, és a védelemért egy specializált védelmezőhöz csatlakozni, a törvény és rend, jog és védelem szolgáltatójához. És természetes módon, mindenki, kutakodni fog ezután a bizonyos személy vagy intézmény után, aki rendelkezik védelmeznivaló tulajdonnal, a hatékony védelem biztosításához szükséges eszközökkel és igazságos, pártatlan bírókhoz mérhető reputációval. Minden társadalomban, amely a legminimálisabbnál nagyobb összetettséggel bír, gyorsan fel fognak tűnni bizonyos egyének, akik abból kiindulva, hogy védelmeznivaló tulajdonnal rendelkeznek, jó reputációval, satöbbi, magukra vállalják a bírói, békéltetői és védelmezői szerepet. És ismét, napjainkig bezárólag minden kis falu, minden apró közösség és természetesen maga a Vadnyugat is illusztrálja e konklúzió igazát.

A védelem úgyszintén lehetséges állam nélkül. Ennek teljesen nyilvánvalónak kellene lennie, de az államista ködösítés és zavar korában növekvően szükséges hangsúlyozni ezt az elemi, mégis – mint ahogyan azt látni fogjuk – nagyon veszélyes felismerést. Az emberi történelem természetes útvonaláról való elterelésének döntő pillanata – az emberiség eredendő bűne, mondhatni, – a védelem, biztonság és rend szolgáltatásának monopolizációjakor történik: e feladatok monopolizációja a kezdetben számos védelmezők közül az egyik által, az összes többi kizárásával. A védelmi monopólium akkor létezik, amikor egyetlen intézet vagy személy hatékonyan ragaszkodhat ahhoz, hogy egy adott területen belül mindenkinek hozzá kell fordulnia védelemért és igazságért. Azaz senki nem támaszkodhat kizárólag önvédelemre, vagy csatlakozhat máshoz a védelem érdekében. Miután ez a monopólium létrejött, a védelmező finanszírozása nem lesz többé önkéntes alapú, hanem részben kötelező.

És mint ahogy azt a standard Osztrák közgazdaságtan megjósolja, miután nem lehet többé szabadon belépni a tulajdon védelmének üzletébe, vagy, ami azt illeti, bármilyen más üzletbe, a védelem ára emelkedni fog, a védelem minősége pedig csökkenni. A monopolista egyre kevésbé lesz tulajdonunk védelmezője, és egyre inkább válik védelmi zsarolóvá vagy akár a tulajdonbirtokosok szisztematikus kizsákmányolójává. Az eredetileg védelmet váró emberek és tulajdonuk elleni agresszorrá és annak pusztítójává válik.

Namost, ami egyszerűen leírható absztrakt terminusokkal (monopólium) az a gyakorlatban egy fáradtságos és hosszú feladat. Hogyan úszhatja meg valaki az összes többi védelmező kizárását a versenyből? És miért hagynák az emberek, főleg a többi potenciális, kizárt békéltető, hogy egy egyén monopolizálja ezt a szolgáltatást? Nos, az Állam eredetével foglalkozó válasz részletekbe menően nagyon összetett, de nagyon egyszerű felismerni általános struktúráját.

Mindenekelőtt minden állam, azaz minden monopolisztikus védelmi intézmény egy extrém apró területi szintről kezd, mint egy falu. Gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy egy egész bolygót átfogó Világállam vagy védelmi monopólium a semmiből létrejöjjön.

A második, amit észre kell vennünk az az, hogy nem egyszerűen akárki válik a helyi védelmi monopóliummá. Sokkal inkább, a helyi védelmi monopolisták a természetes társadalmi elit egykori tagjai. Azaz, kezdetben sikeres és közismert tagjai a társadalomnak. Mielőtt elérték a monopolista helyzetét, önként választott védelmezők voltak. Csupán a megalakult és elismert, lényegében önkéntes tekintéllyel bíró elit számára lehetséges a monopolizáció felé vezető döntő lépés megtétele úgy, hogy meg is ússzák azt.

Ez azt jelenti, hogy minden kezdeti kormány vagy állam személyes- vagy magánuradalomból, vagy fejedelemségből ered. Senki sem bízna meg csak úgy akárkit a törvény, rend és jog fenntartásával, főleg, ha ez az akárki monopóliummal bírna a feladat fölött. Inkább az emberek olyasvalakitől várnák a védelmet, akit ismernek és jól informáltnak gondolják, és kizárólag egy ilyen személy, egy nemes vagy arisztokrata képes elérni kezdetben a monopólium helyzetét.

Történelmileg egyébként, ha valaki a modern vagy ősi történelemre tekint, az Államok mindenhol először fejedelmi Államok, és majd csak később válnak demokratikus Állammá. És bár igaz, hogy az Államoknak helyi szinten kell kezdődniük – általában, mint fejedelmi Állam – még így is évszázadokba telik, mire a modern Államhoz hasonló valami jöhet létre.