Olvasási idő: 6 perc

A jövő évi költségvetési törvény javaslatcsomagjában lapul egy módosítás, amely a köznevelési törvényt érinti, mely szerint a jövőben az alternatív intézmények számos tekintetben eltérhetnek a települési önkormányzatok és az állam által fenntartott nevelési-oktatási intézményektől, mely eltérés többletszolgáltatásként jelenik meg a pedagógiai programban.

Ez szembemegy az eddig szabályozással, ami feltétel nélkül engedte az intézményeknek, hogy eltérjenek a központi kerettantervtől és saját évtizedes módszereik alapján oktassák és neveljék a diákokat – egyetlen feltétel az volt, hogy a képzés kimenetén azzal a kompetenciákkal rendelkezzenek a diákok, mint az állami intézmények diákjai.

Az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete, valamint a Magyar Waldorf Szövetség szerint a változtatás ellehetetleníti, hogy tanítási módszereiket gyakorolják, ez pedig az összes alternatív óvoda és iskola megszűnéséhez vezethet. Arra kérik a kormányt, hogy maradjon érvényben a jelenlegi szabályozás.

Forrás

Én tényleg szeretnék Magyarországon maradni, de ez napról napra egyre nehezebb.

És itt nem arról van szó, hogy gazdaságilag ne lehetne megélni: dehogynem. Ha eltekintünk minden  korrupciótól, minden láthatatlan adótól, minden regulációtól, amely elnyomja és ellehetetleníti a kis- és középvállalkozásokat, azért ez még mindig nem teljes és gyilkos szocializmus. Továbbá az árak világviszonylatban alacsonyak, nyelvtudással pedig az ember felállíthat egy online, nemzetközi üzletet és alapesetben havi 2-3 ezer dollárt is kereshet vele, amiből itthon hercegként élhet.

Még az is tűrhető, hogy egyre növekszik az államhatalom, egyre nagyobbak a központi kiadások, egyre többet vesznek el attól, aki dolgozik és termel, és osztják el az így elkobzott vagyont politikai érdekek mentén, amíg megfojtják a gazdaságot és ellehetetlenítik a munkát. Sőt. Hosszútávon semmi bajom nincs ezzel, mivel a természet mindig önszabályozásba kezd, és ha elég sokáig lépked a nemzet a mostani útján, pusztulás, erőszak, éhség és vér árán is de visszatér a rend. Azok pedig, akik megmaradnak, egy életre félni, gyűlölni és támadni fognak mindenkit, aki az államhatalom kiterjesztésén kezd munkálkodni.

Most még a békés kort éljük, de az intő szavak süket fülekre lelnek. A magyarság nem alapelvekre, hanem személyes kapzsiságra épít, a legnagyobb baj a hatalommal nem az, hogy elvesz, hanem hogy az elvett javakat nem nekem osztja újra, és a világ akkor lesz szép ha az állami erőszak kimenetele az alapjövedelem, az én munkahelyem védelme a verseny ellen, és mindenféle ingyen javak, amiket az állam képes adni. Ha ez kell, hát legyen, és tűzvihar árán fog minket az élhető útra terelni a természet.

Az sem érint, ha a média botrányos, promiszkuus, hányingerkeltő műsorok egész napos láncolatával bontja meg a nemzet viselkedésbeli és genetikai integritását. Igazából annál jobb. A szisztematikus butításon át csak kiüresedik a gazdasági tér, nekem pedig csak akkor kell találkoznom azokkal az emberekkel, akik a tévéből merítették elméjük tartalmát és erkölcsi normáikat, amikor a pénztárnál azt kérdezik, adhatnak-e még valamit. A saját döntésük következménye, és ők a felelősek azért, hogy húsz vagy harminc éves korukra sincsenek tisztában a világ alapvető tényeivel, és megvezethető, politikai célokra használható bábok, kiüresedett tekintetű emberképződmények lesznek, akik minden hétvégén az alkoholmérgezésbe menekülnek szánalmas és megvetendő, sivár életükből. Egy percig sem leszek ettől boldogtalan.

Mondták már, hogy engem ki kellene végezni azért, mert ezt az oldalt vezetem…

Mindent összevetve mindez egyáltalán nem számít. Ez mind megváltoztatható, ezek érdekében lehet, és van is mit tenni, és pontosan azért dolgozok többek között én is ezen az oldalon, hogy ezek a jobb irányba változzanak, és ne egy leszakadó, balkáni putriországban, hanem egy gazdaságilag szabad, és a szabadságból adódóan fejlett és virágzó világban éljünk, a történelem és a jelenkor legnagyobb bőségét teremtő piaci modellt követve.

De egyszer gyermeket is szeretnék. És amikor az államhatalom a fogát az iskolákra feni, és elhatározza, hogy végez az alternatív iskolákkal, amely az egyetlen iskolamodell, ami több, mint intézményesített gyermekbántalmazás, akkor többé nem maradhatok.

Ha az állam elveszi tőlem azt a lehetőséget, hogy megóvjam a saját gyermekemet attól, hogy ismeretlen emberek tizenhétezer órán át engedelmességre idomítsák egy olyan intézetben, amelynek az egyetlen célja a kíváncsiság, a spontaneitás, az őszinteség elpusztítása és a gyermeki lélek megtörése, akkor nem maradhatok. Ha hátrakötött kézzel kell nézem, hogy napról napra, hónapról hónapra kihal a szeméből a tudásvágy, mert őrült pszichopaták azt hazudják neki, hogy a tudás nem több, mint felesleges és értelmetlen tények bemagolása, ha pedig nem engedelmeskedik, akkor tanulatlan, nincstelen csöves lesz, akkor nincs más választásom, mint hogy kérdés nélkül költözzek, és pontosan úgy felejtsem el a magyar nemzetet, mint ahogyan az is elfelejtette a fiatalságot, és ahelyett, hogy óvta volna, az államhatalom karmai közé vetette őket.

Mert akármit is teszek a saját életemmel, az az én saját döntésem, és csak én vagyok érte a felelős. De nincs jogom dönteni egy gyermeki lélek elpusztításáról. Ha pedig Magyarország tétlenül nézi, ahogyan az állam szülők tízezreit kényszeríti erre a döntésre, azzal az országnak sincs többé létjogosultsága, és amikor magyarok milliói fognak egyik napról a másikra étel, és sok esetben lakhatás nélkül maradni a közelgő kataklizmikus gazdasági összeomláskor, az nem lesz más, mint a természet igazságszolgáltatása egy olyan közösség ellen, aki még a saját gyermekeit is cserbenhagyta.

 Ide kattintva támogathatod az oldal fenntartását.