Olvasási idő: ~ 7 perc

Az emberi cselekvés céltudatos viselkedés. Cselekvéskor az ember a körülötte található erőforrásokat használja fel arra, hogy elérje célját. Ezekre a javakra szert tehet a gazdasági módszeren keresztül, amely a természetben fellelhető erőforrások megmunkálása, vagy az így birtokba vett javak önkéntes cseréje, vagy a politikai módszeren keresztül, amely a létrehozott javak egyoldalú, erőszakkal való elkobzása.

Az önkéntes csere kölcsönösen előnyös, és kizárólag akkor jön létre, ha mindkét fél úgy gondolja, jobban jár a csere megkötésével, mint nélküle. János bitrokol egy borotvát, István pedig 100 forintot. János számára nagyobb értékkel bír István 100 forintja, mint saját borotvája, István szemében pedig értékesebb a borotva, mint az általa birtokolt 100 forint. Ebben, és csak ebben az esetben a csereüzlet megköttetett.

A szabad piac egy olyan gazdasági rendszer, ahol minden, két fél közötti interakciót az önkéntesség, ebből következően a kölcsönös előnyösség jellemez, tehát a szabad piac az egyetlen olyan gazdasági rendszer, ahol minden létrejött csereüzlet várhatóan mindkét résztvevő fél hasznára történik. Amikor viszont belép az állam – az erőszak legitim kezdeményezésének monopóliumával bíró intézmény – a gazdaságban megjelenik az egyoldalúan kedvező interakció; a kényszer és a rablás, és egy uralkodó osztálynak lehetősége nyílik a  vagyonszerzés politikai módját használni céljai eléréséhez.

Mindezt félretéve de nem elfelejtve.

Talán ésszerű azt feltételezni, hogy az értelmesebb emberek hagyják el először Magyarországot, gazdaságilag szabadabb és fejlettebb életkörülmények után kutatva, a magasan képzett, nyelvet beszélő emberek, akik képességeire nagy kereslet mutatkozik a világ minden táján. Az pedig tény, hogy az intelligenciaszint egyenesen arányos a jövedelemmel. Ez azt jelenti, hogy fogy azoknak a száma, akik vállalkozásba kezdenének, munkahelyeket hoznának létre és mások kiszolgálásával növelnék a gazdaságot.

Illetve azt is jelenti, hogy a fennmaradó dolgozó embernek kell kifizetnie a bürokráciát, a közmunkásokat, az állami foglalkoztatású dolgozókat, a segélyeket és nyugdíjakat, tehát növekednek az adók. És vállalkozást vezetni nem egyszerű dolog. Napi tizennégy órát dolgozni, hétfőtől vasárnapig, hiteleket felvenni, az ember otthonát és teljes vagyonát kockára tenni, azt remélve, hogy sikeres lesz az üzlet, hosszú hónapok vagy évek munkája után is alig látni bármi profitot, nem egyszerű dolog. És vajon ki vállalkozna ezekre a kihívásokra tudván, hogy munkája gyümölcsének csak 30%-át tarthatja meg?

Innentől az egész gazdaság zuhan lefelé a munkanélküliség és szegénység egy majd’ megállíthatatlan spiráljába, hiszen ahogy a valamennyire értelmes emberek elhagyják a süllyedő hajót, a maradék egyre inkább éltetni fogja azt, aki még nagyobb minimálbért ígér. A még nagyobb minimálbér természetesen munkanélküliséget eredményez, hiszen azokat nem fogják többé foglalkoztatni, akik a minimálbérnél kevesebbnek megfelelő értékben termelnek cégük számára. Megszavazzák az állami munkahelyteremtést, amit természetesen az adófizető pénzel, így még többen elmenekülnek. Megszavazzák az államhatalom egyre nagyobb kiterjesztését, bízva abban, hogy a problémát okozó intézmény megsokszorozása megoldja a problémát.

A megoldás pedig ilyenkor már eszközölhetetlen. Az intelligencia egyik ismérve a képesség a vágyak kielégítésének késleltetésére, mivel az agy racionalitásért felelős részének aktivitása képes felülírni az élvezetet hajszoló ösztönöket. Ahhoz, hogy felszabadulhasson a piac radikálisan csökkenteni kell az adókat, hogy az emberek termelhessenek. El kell törölni a minimálbértörvényeket, amelyek ezreket vagy tízezreket szorítanak ki a munkaerőpiacról. Az államnak el kell engednie az olyan ember- és elmepusztító intézmények irányítását, mint a kórházak és az iskolák, nem elvenni az árukat adók formájában a polgároktól, és hagyni, hadd termelje ki a piac ezeket a szolgáltatásokat. Eltörölni a közmunkát, hogy azokat a szűkös javakat, amelyeket a közmunkások gazdaságilag felesleges és értéktelen munkájába öl az állam a piac értékteremtésre használhassa fel. Eltörölni a segélyeket, hogy többé ne jutalmazza meg az állam pénzzel a munkanélküliséget, a felelőtlen gyermekvállalást, és azt, aki a társadalom értékteremtő tagjain élősködik.

És amikor az ember ezeket a szavakat kiejti, az országban maradt nép döntő többsége, akiknek ezeken a kényszerítő törvényeken és rabló segélyeken áll vagy bukik a megélhetésük, vérért kiált.

Mint ahogy azt mondtam, intelligencia szükséges ahhoz, hogy az ember képes legyen késleltetni vágyai kielégülését. Igen, rövid távon ezek a rendelkezések sok embert szörnyen érintenének, pontosan úgy, mint ahogy rosszul érinti a heroinfüggőt, ha megvonják tőle a cuccát. Viszont ahhoz, hogy vállalkozók elkezdjenek munkahelyeket teremteni, el kell törölni a minimálbéreket és az adókat. Elbocsátani a tanárokat, és hagyni, hogy vállalkozók válasszák ki közülük azokat, akik tanítani is képesek, nem csak bántalmazni a diákot. Ahhoz, hogy fejlődjön és növekedjen a gazdaság, nem közmunka kell, mivel az nem hoz létre több értéket, mint lyukakat ásni majd betömni, hanem a piac szabadsága arra, hogy a közmunka elvégzéséhez szükséges erőforrásokat, a fizikai munkától elkezdve a kifizetett bérig, értékteremtésre használja. A cigányság és kisebbség integrálásához pedig kizárólag úgy vezet az út, ha nem pénzeli többé az állam a jelenlegi életvitelüket.

10700772_755052144530539_1790737470480742640_o

Ezek rövidtávú fájdalmak annak érdekében, hogy hosszútávon fenntartható és fejlődő országban éljünk. A társadalmunk furcsa ellentmondása az, hogy ezt kizárólag intelligens emberek többségével érhetjük el, mivel ők képesek elfogadni a rövidtávú fájdalmat, viszont pontosan azért tartunk itt, mert a döntő többség nem intelligens. Ha valaki megpróbálná az állam hatalmán keresztül felszabadítani a gazdaságot tüntetések, tömeges sztrájkok, bojkottok, erőszakos, utcai megmozdulások és bűnözés lenne a következménye, mivel az unintelligens réteg foggal-körömmel ragaszkodna a rövidtávú élvezethez.

Az egyetlen emberi megoldás a gazdaság helyreállítására az oktatás és az információterjesztés. Azért létezik ez az oldal, és azért kapcsol mostantól turbo fokozatra, nem háromnapi, hanem napi bejegyzésekkel, hogy megakadályozzuk azt a társadalmi katasztrófát, amit a tudatlanság, a tanulatlanság okoz. Nem tudom, lehetséges-e elérni a célunkat, hogy ki fog-e fizetődni a beleölt idő és energia, vagy idővel be kell zárni az oldalt, mert a magyarság nem vevő arra az üzenetre, hogy az életben egyszer nem kellene a történelem rossz oldalára állni, és nem kellene erőszakot használni vagyonunk megszerzéséhez, vagy mert semmi bevétel nem származik belőle, de nem fogom anélkül feladni, hogy mindent megtettem volna a magyar szabadságért.

Ide kattintva támogathatod az oldal fenntartását.