Az emberi cselekvés céltudatos viselkedés. Cselekvéskor az ember a körülötte található erőforrásokat használja fel arra, hogy elérje célját. Ezekre a javakra szert tehet a gazdasági módszeren keresztül, amely a természetben fellelhető erőforrások megmunkálása, vagy az így birtokba vett javak önkéntes cseréje, vagy a politikai módszeren keresztül, amely a létrehozott javak egyoldalú, erőszakkal való elkobzása.

Az önkéntes csere kölcsönösen előnyös, és kizárólag akkor jön létre, ha mindkét fél úgy gondolja, jobban jár a csere megkötésével, mint nélküle. János bitrokol egy borotvát, István pedig 100 forintot. János számára nagyobb értékkel bír István 100 forintja, mint saját borotvája, István szemében pedig értékesebb a borotva, mint az általa birtokolt 100 forint. Ebben, és csak ebben az esetben a csereüzlet megköttetett.

A szabad piac egy olyan gazdasági rendszer, ahol minden, két fél közötti interakciót az önkéntesség, ebből következően a kölcsönös előnyösség jellemez, tehát a szabad piac az egyetlen olyan gazdasági rendszer, ahol minden létrejött csereüzlet várhatóan mindkét résztvevő fél hasznára történik. Amikor viszont belép az állam – az erőszak legitim kezdeményezésének monopóliumával bíró intézmény – a gazdaságban megjelenik az egyoldalúan kedvező interakció; a kényszer és a rablás, és egy uralkodó osztálynak lehetősége nyílik a  vagyonszerzés politikai módját használni céljai eléréséhez.

Mindezt félretéve de nem elfelejtve.

Talán ésszerű azt feltételezni, hogy az értelmesebb emberek hagyják el először Magyarországot, gazdaságilag szabadabb és fejlettebb életkörülmények után kutatva, a magasan képzett, nyelvet beszélő emberek, akik képességeire nagy kereslet mutatkozik a világ minden táján. Az pedig tény, hogy az intelligenciaszint egyenesen arányos a jövedelemmel. Ez azt jelenti, hogy fogy azoknak a száma, akik vállalkozásba kezdenének, munkahelyeket hoznának létre és mások kiszolgálásával növelnék a gazdaságot.

Illetve azt is jelenti, hogy a fennmaradó dolgozó embernek kell kifizetnie a bürokráciát, a közmunkásokat, az állami foglalkoztatású dolgozókat, a segélyeket és nyugdíjakat, tehát növekednek az adók. És vállalkozást vezetni nem egyszerű dolog. Napi tizennégy órát dolgozni, hétfőtől vasárnapig, hiteleket felvenni, az ember otthonát és teljes vagyonát kockára tenni, azt remélve, hogy sikeres lesz az üzlet, hosszú hónapok vagy évek munkája után is alig látni bármi profitot, nem egyszerű dolog. És vajon ki vállalkozna ezekre a kihívásokra tudván, hogy munkája gyümölcsének csak 30%-át tarthatja meg?

Innentől az egész gazdaság zuhan lefelé a munkanélküliség és szegénység egy majd’ megállíthatatlan spiráljába, hiszen ahogy a valamennyire értelmes emberek elhagyják a süllyedő hajót, a maradék egyre inkább éltetni fogja azt, aki még nagyobb minimálbért ígér. A még nagyobb minimálbér természetesen munkanélküliséget eredményez, hiszen azokat nem fogják többé foglalkoztatni, akik a minimálbérnél kevesebbnek megfelelő értékben termelnek cégük számára. Megszavazzák az állami munkahelyteremtést, amit természetesen az adófizető pénzel, így még többen elmenekülnek. Megszavazzák az államhatalom egyre nagyobb kiterjesztését, bízva abban, hogy a problémát okozó intézmény megsokszorozása megoldja a problémát.

A megoldás pedig ilyenkor már eszközölhetetlen. Az intelligencia egyik ismérve a képesség a vágyak kielégítésének késleltetésére, mivel az agy racionalitásért felelős részének aktivitása képes felülírni az élvezetet hajszoló ösztönöket. Ahhoz, hogy felszabadulhasson a piac radikálisan csökkenteni kell az adókat, hogy az emberek termelhessenek. El kell törölni a minimálbértörvényeket, amelyek ezreket vagy tízezreket szorítanak ki a munkaerőpiacról. Az államnak el kell engednie az olyan ember- és elmepusztító intézmények irányítását, mint a kórházak és az iskolák, nem elvenni az árukat adók formájában a polgároktól, és hagyni, hadd termelje ki a piac ezeket a szolgáltatásokat. Eltörölni a közmunkát, hogy azokat a szűkös javakat, amelyeket a közmunkások gazdaságilag felesleges és értéktelen munkájába öl az állam a piac értékteremtésre használhassa fel. Eltörölni a segélyeket, hogy többé ne jutalmazza meg az állam pénzzel a munkanélküliséget, a felelőtlen gyermekvállalást, és azt, aki a társadalom értékteremtő tagjain élősködik.

És amikor az ember ezeket a szavakat kiejti, az országban maradt nép döntő többsége, akiknek ezeken a kényszerítő törvényeken és rabló segélyeken áll vagy bukik a megélhetésük, vérért kiált.

Mint ahogy azt mondtam, intelligencia szükséges ahhoz, hogy az ember képes legyen késleltetni vágyai kielégülését. Igen, rövid távon ezek a rendelkezések sok embert szörnyen érintenének, pontosan úgy, mint ahogy rosszul érinti a heroinfüggőt, ha megvonják tőle a cuccát. Viszont ahhoz, hogy vállalkozók elkezdjenek munkahelyeket teremteni, el kell törölni a minimálbéreket és az adókat. Elbocsátani a tanárokat, és hagyni, hogy vállalkozók válasszák ki közülük azokat, akik tanítani is képesek, nem csak bántalmazni a diákot. Ahhoz, hogy fejlődjön és növekedjen a gazdaság, nem közmunka kell, mivel az nem hoz létre több értéket, mint lyukakat ásni majd betömni, hanem a piac szabadsága arra, hogy a közmunka elvégzéséhez szükséges erőforrásokat, a fizikai munkától elkezdve a kifizetett bérig, értékteremtésre használja. A cigányság és kisebbség integrálásához pedig kizárólag úgy vezet az út, ha nem pénzeli többé az állam a jelenlegi életvitelüket.

10700772_755052144530539_1790737470480742640_o

Ezek rövidtávú fájdalmak annak érdekében, hogy hosszútávon fenntartható és fejlődő országban éljünk. A társadalmunk furcsa ellentmondása az, hogy ezt kizárólag intelligens emberek többségével érhetjük el, mivel ők képesek elfogadni a rövidtávú fájdalmat, viszont pontosan azért tartunk itt, mert a döntő többség nem intelligens. Ha valaki megpróbálná az állam hatalmán keresztül felszabadítani a gazdaságot tüntetések, tömeges sztrájkok, bojkottok, erőszakos, utcai megmozdulások és bűnözés lenne a következménye, mivel az unintelligens réteg foggal-körömmel ragaszkodna a rövidtávú élvezethez.

Az egyetlen emberi megoldás a gazdaság helyreállítására az oktatás és az információterjesztés. Azért létezik ez az oldal, és azért kapcsol mostantól turbo fokozatra, nem háromnapi, hanem napi bejegyzésekkel, hogy megakadályozzuk azt a társadalmi katasztrófát, amit a tudatlanság, a tanulatlanság okoz. Nem tudom, lehetséges-e elérni a célunkat, hogy ki fog-e fizetődni a beleölt idő és energia, vagy idővel be kell zárni az oldalt, mert a magyarság nem vevő arra az üzenetre, hogy az életben egyszer nem kellene a történelem rossz oldalára állni, és nem kellene erőszakot használni vagyonunk megszerzéséhez, vagy mert semmi bevétel nem származik belőle, de nem fogom anélkül feladni, hogy mindent megtettem volna a magyar szabadságért.

Ide kattintva támogathatod az oldal fenntartását.

Kommentek

3 thoughts on “Szabadságellenes forradalom

  1. Az oldal nagyon jó, csak egyszerűen nem összeegyeztethető az átlagmagyar gondolkodásával, mert teljesen más nézőponttal lehet találkozni itt, mint a többi oldalon, ezért még sokan nem értik, ilyen hozzáállással eddig nem is nagyon lehetett találkozni ebben az országban, az anarcho-kapitalizmus, vagy a libertarianizmus meg végképp ismeretlen fogalom a többségnek, ezért az alapoktól kezdve kellene elmagyarázni ezt az egészet. Ettől függetlenül jó, hogy van ilyen is, mondjuk nem értek egyet mindennel, de ettől függetlenül azért mégis van értelme ennek. Azért remélem lesz olvasottsága a blognak, mert mostanában Magyarországon komoly igény lenne az ilyesmire.

    1. Köszi 🙂 Kicsit olyan írni ezt a blogot, mintha idegen nyelvet akarnál megtanítani valakinek, aki egy szavadat sem érti, épp ezért minden témát fel is kell használnom, Donald Trumptól a Star Warsig, hogy felhívjam az átlagember figyelmét, akit egyébként egy picit sem érdekelne a libertariánus jogfilozófia vagy az osztrák üzleti ciklus. Aztán szép lassan szó esik majd a legmélyebb témákról is, de azzal kezdeni, hogy hogyan működne az igazságszolgáltatás az állam nélküli társadalomban, találn sok-sok embert elijesztene.

      Aztán lehet hogy ez lesz a neve a következő bejegyzésnek, csakazértis.

      1. Magyarországon még a magukat legliberálisabbnak vallók szemében is csak gyerekmese az állam nélküli világ és nem kérnek belőle. Ennyire hatásos a porosz oktatási rendszer… Jó az oldal és a kezdeményezés, hogy írsz, mert így legalább az a kevés ember, akik vevő erre találhat értelmes és logikus gondolatokat. Ugyanakkor érdemes megnézni, hogy korábban hogy jártak mások, akik hasonlóan gondolkozva megpróbáltak változtatni a világon. Ayn Rand 10 évig írta a Veszett Világot és óriási elvárásai voltak a regénytől. Zseniális alkotás és több, mint 20 millió példányban elkelt, de az általa remélt változás nem következett be. Bele is fásult élete vége felé. Stefan Molyneux is lassan 10-15 éve nyomja folyamatosan és nekem kicsit úgy tűnik, hogy agresszívabbá, türelmetlenebbé vált az évek során. Nem azt mondom, hogy nem érdemes harcolni, igen is kell, de fontos tisztában lenni azzal, hogy ez milyen hatással van a saját életünkre. Visszatérve kis hazánkra itthon szerintem felnőtteket arról meggyőzni, hogy az államra semmi szükség gyakorlatilag lehetetlen (én éveken óta próbálom és a páromon kívül más nem igazán volt nyitott a gondolkodásra (persze ez lehet csak engem minősít 🙂 )). Olyan ez kicsit, mint az Etika tanulás. Jellemzően az tanulja, akinek nincs rá igazán szüksége, mert pusztán intuíciói alapján is tud helyesen viselkedni. Ahhoz, hogy valaki anarchista legyen a mai világban az átlagnál magasabb intelligenciával kell rendelkezni. Csak akkor fogod belátni, hogy a rövid távon jónak tűnő intézkedések (alap jövedelem, állami oktatás…) hosszú távon megmérgeznek. Ezzel a kritériummal viszont igencsak leszűkítetted a célközönséged. A gyerekek viszont megfoghatók és szerintem az a helyes irány. Na de a lényeg az, hogy nagyon klassz az oldal és hajrá, de jusson eszedbe Nietzsche: He who fights with monsters might take care lest he thereby become a monster.

Comments are closed.