Olvasási idő: ~ 21 perc

Az oldalon eddig javarészt azzal foglalkoztunk, hogy mi és hogyan néz ki a szabadság, a szabad társadalom, a szabadpiac, a kapitalizmus, szemben a jelenlegi világgal. Ennek rövid összefoglalója volt az A libertárius hitvallás, erről szólnak ingyen letölthető könyveink, Ludwig von Mises és Murray Rothbard esszéi, és bejegyzéseink hatalmas hányada. Ha a kedves olvasó előtt ismeretlen a szabadság filozófiája, melegen ajánlom a könyveink, első sorban Ludwig von Mises rövid Szabadság és tulajdon esszéjének átolvasását, illetve az előbb linkelt libetárius hitvallás bejegyzésünket, és a benne foglalt megannyi linket.

Most azt a kérdést járjuk körbe, hogyan jutunk egyről a kettőre.

A cél

Ahhoz, hogy a kérdésünkre választ találjunk, előbb meg kell határoznunk a pontos célunkat. Ez egyáltalán nem olyan könnyű, mint ahogy azt elsőre gondolná az ember.

Példának okáért kitűzhetnénk célunknak az adók (vagy pontosabban fogalmazva az állami kiadások) csökkentését. Bár kissé leszűkítjük a mozgásterünket, de úgy tűnhet, hogy ez a cél jelentős mértékben összhangban áll alapelvünkkel, miszerint az erőszak kezdeményezése immorális. Az adóztatás – ahogy azt részletesen kifejtettük – az erőszak kezdeményezése; pusztán legalizált, titáni méreteket öltött rablás; teljesen ellentétes mindennel, amit morálisnak, civilizáltnak vagy elfogadhatónak tekinthet egy erkölcsi szempontokat figyelembe vevő ember.

Továbbá hatalmas társadalmi károkat okoz. A rablás csökkenti a termelésre való hajlandóságot, és az emberek hajlamosabbakká válnak a tétlenségre – hiszen úgysem tarthatják meg munkájuk gyümölcsét. A fogyasztók, mivel elkobozzák fogyasztásra szánt vagyonuk egy jelentős részét, kevesebb kívánságukat lesznek képesek kielégíteni. És mivel a béreket végső soron a fogyasztó fizeti, ez a munkaerőre vonatkozó kereslet csökkenését, azaz bércsökkenést és munkanélküliséget jelent. Korlátozódik a vállalkozók általi tőkefelhalmozás, ezért csökken a befektetések mértéke olyan marginális termelési folyamatokba, amelyekbe az adóztatás hiányában befektettek volna – a befektetések pedig jobb tőkeeszközöket adnak a dolgozók kezébe, amelyekkel ugyanannyi idő alatt több fogyasztói igényt, jobban képesek kielégíteni – tehát az adóztatás következtében korlátozódik a bérnövekedés és az átlagos életszínvonal emelkedése.

Lásd részletesebben a képre kattintva

Viszont ebben az esetben miért nem a tőkeakkumuláció növelését tűzzük ki célunknak? Hiszen végső soron a fejenként befektetett tőke növekedése az, ami emeli az életszínvonalat, amely többek számára teszi elérhetővé a termékeket, növeli a béreket; folyamatosan egyre feljebb és feljebb emeli a civilizációt. Sőt! Miért nem azt tűzzük ki célnak, hogy a Mari néni többször mehessen el nyaralni egy évben, hogy a Kiss családfő bére növekedjen, így felesége otthon maradhasson a gyerekekkel, hogy a Lakatos család megengedhessen magának egy pár számítógépet?

Nos, azért, mert nem politikusok, hanem filozófusok vagyunk, és nem ideológia van a kezünkben, hanem az igazság.

Módszer és következtetés

A következő érvelést szokták felhozni a logika alapjainak ismertetése során:

Premissza 1: Minden ember halandó.
Premissza 2: Szókratész egy ember.
Következtetés: Tehát Szókratész halandó.

Ha ismeretlenül odalépnék hozzád, és azt kérdezném tőled: “Egyetértesz-e azzal, hogy Szókratész halandó?” valószínűleg furcsán néznél rám. Ha a filozófiai pontosságra törekednél, azt kellene mondanod, hogy nem tudod. Mivel nem ismernéd a minden ember halandó és a Szókratész egy ember kijelentésekbe foglalt tényeket, nem tudnád helyesen megállapítani, hogy igaz-e a következtetés.

Ugyanígy, ha az adók csökkentését – vagy a tőkeakkumuláció növelését, vagy a pénznyomtatás megállítását, vagy akármi hasonlót – tűznénk ki célunknak, csupán a következtetéseinket próbálnánk legyömöszölni olyan emberek torkán, akiknek nincs semmilyen módszerük megítélni a következtetéseink igazát.

Az igazság nem a következtetésben rejlik, hanem a következtetéshez elvezető módszerben. Így bármilyen cél, ami a következtetéseket emeli a magasba, és elhanyagolja a következtetés módszerét, megrontja a filozófiát, és ideológiává korcsosítja az igazságot.

Ebben az a legnagyobb probléma, hogy az igazsághoz vezető módszer nélkül nincs lényeges különbség állítás és állítás között – épp annyira lehet igaz az az állítás, hogy Szókratész halandó, mint annak teljes ellentéte. Ha pedig az embereknek választaniuk kell állítás és állítás között a filozófia módszere nélkül, azt fogják választani, ami érzelmileg kellemesebb a számukra. Inkább az elhatalmasodott államot fogják választani a szabadpiac helyett, mert abszolút ötletük nincsen, miről választanak, viszont az utóbbiról azt hallották, hogy “piacfundamentalizmus,” “neoliberális zsidóság,” míg az előbbiről azt hallották, hogy “segíti a szegényeket és az elesetteket.”

Ahhoz, hogy megtanítsd az embernek a relativitáselméletet, mindenekelőtt egy nyelvet kell beszélned vele.

Ahhoz, hogy megértesd az emberekkel a szabadságot, mindenekelőtt a racionalitás módszerében kell egyetértenetek.

A politikai módszer

A közbeszéd a változtatás módszerét a politikai szférára korlátozza. Azt halljuk, hogy “nincsen ellenzék, aki kihívója lenne az Orbán-kormánynak.” Épp ezért szegeződött akkora figyelem a Momentum Mozgalomra, akik a Fidesz kihívójaként lépnek a pályára, az emberek pedig bennük látják a megváltás kulcsát.

Az általánosan elfogadott hit az, hogy a kormánnyal van a probléma, mi pedig mossuk kezeinket. A Békemenetes pártkatonákon kívül a magyar emberek csak arra várnak, hogy végre valahára feltűnjön egy csoport, aki képes helyesen kormányozni, aki becsületesen uralkodna, akire nyugodtan rábízhatjuk gyermekeinket, nagyszüleinket, testi épségünket és egészségünket.

Csak jöjjön végre valaki, aki képes a helyes uralkodásra!

Üdítő kivétele ennek a mentalitásnak Ágoston László, aki És mi van, ha az ország ezt akarja? blogbejegyzésében a következőket írja:

Mi van akkor, ha a csendes többség a naponta megerőszakolt, megfélemlített, nyomorba taszított és egy marék rizsért hajbókoló frusztrált, jobbágysorban és jobbágy gondolkodásban élő emberek többsége? A hangos kisebbség pedig próbál minden erejével tenni valamit ezen a szakadék felé száguldó vonaton, hogy fékezzünk, gondoljuk már végig, ne gyűlöljünk, ne legyünk Európa beteg embere, ne kerüljünk egy vagy több az emberi jogokat lábbal tipró és az ellenzékét fizikailag kivégeztető diktátor hatása alá.

Mi van, ha ennek az ideának Magyarországon “nincs piaca”? Ha előszeretettel szőröstalpúzzuk a románokat, de éppen ők mutatnak nekünk példát? Ja, egyébként Románia háromszor gyorsabban növekszik és a versenyképességi rangsorban is régen megelőzött minket.

Nem lehet, hogy Magyarország így akar élni? Hogy akit tényleg zavart a rendszer, annak már többségében nincsen magyarországi lakcíme? Hogy nem a demokrácia bukott meg, ahogyan korábban írtam, hanem a lemmingek országa vagyunk? Önként megyünk a kés alá; mint az erőszakos férjét kiszolgáló asszony csókoljuk meg esténként a kezet, amely pofon vág, és próbáljuk megtalálni, hogy miért szeressük az “embert” az “urunkat” ahelyett, hogy megpróbálnánk kilépni az abuzív kapcsolatból?

Bár valószínűsíthetően ő sem a szabadság-mozgalom tagja, mégis pontosan rátapintott Magyarország problémájára, egy apró különbséggel.

A magyar közösség nem “próbálja megtalálni, hogy miért szeresse” a kormányát. A magyar közösség imádja a kormányát, és a legmegdöbbentőbb, legerőszakosabb indulatokkal támad rá mindenkire, aki felveti, hogy nem megengedhető az erőszak egy kapcsolatban. Kevés eszme van, ami olyan egyetemes gyűlöletnek örved Magyarországon, mint a kapitalizmus – a szabadság. A kizsákmányolás, a multik, a piacfundamentalizmus, a zsidók, a bankárok, a pénz uralma, a profit embertelensége mind mind előkerülnek, amikor az ember felveti azt, hogy talán helyesebb volna a társadalmunkat az önkéntesség, a szabadság eszméje mentén szervezni az erőszak kezdeményezése helyett.

A magyar közösség szocializmust akar.

Aki ezt a tényt nem érti meg az itthoni helyzetből, az semmit sem lát.

És természetesen meg is kapják, törvényről törvényre, államosításról államosításra, állami projektről állami projektre.

És mivel a magyar közösség szocializmust akar, a politika semmilyen módon nem képes változást hozni Magyarországra, hiszen kizárólag azokat fogják hatalomra emelni, akik teljesítik a szavazóközönség szabadságellenes vágyait.

Tudásrendszerváltás

Nincsen rövidebb út ahhoz, hogy Magyarország élhetőbbé váljon és letérjen a zuhanó pályáról, mint emberről emberre átadni azokat az alapvető etikai és gazdasági ismereteket, amelyekkel megértik, hogy az egyetlen előre vezető út a szabadság. A fejlődésnek nincsen más útja. Nem fog megtörténni szavazáson át, hiszen az a megértés következménye; nem fog megtörténni természetes módon, hiszen az uralkodó osztálynak a szocializmus az érdeke; és nem fog megtörténni technológiai innováción át, hiszen az elmúlt évszázadban a technológiai fejlődés és az állam  pl. az Egyesült Államokban egymás mellett növekedett.

Akik úgy gondolták, a rendszerváltás majd elhozza a nirvánát, nem értették meg, hogy a rendszer emberekből áll, és ha az emberek gondolkodása más mederbe terelődik, csak akkor jöhet el a valódi változás.

A helyzet tehát az, hogy több millió ember gondolkodását kell lényegében megváltoztatnunk ahhoz, hogy Magyarországon bekövetkezhessen bármi változás.

Apró lépések

Tehát mindenkinek érdemes átrendeznie a jövőről alkotott reményeit és elvárásait. Az elkövetkező évek törvényszerűen nem hozhatnak mást, mint folyamatos romlást, mivel Magyarország kultúrája szabadságellenes. És ezt komolyan mondom. Tényleg érdemes internalizálni azt a tényt, hogy hamarosan visszasírjuk 2017 régi szép napjait. Ha az ember ezt megérti és belátja, kevésbé fogja frusztrálni a mindennapok politikája, hiszen épp azt látja majd kibontakozni a szeme előtt, aminek törvényszerűen történnie kell egy szocialista országban. Ezzel az ember a valóban fontos tényezőkre koncentrálhat.

De ez azt is jelenti, hogy mindenkinek, aki meglátja a szabadságban rejlő értéket, ki kell lépnie az árnyékból és erőfeszítéseink aktív részesévé kell válnia. Ez alatt nem azt értem, hogy mindenkinek annyi időt és energiát kell belefektetnie, mint nekünk – ami azt illeti, a semminél még egyetlen megosztás is végtelenszer több.

Én úgy gondolom, azzal kapcsolatban, hogy ki milyen mértékben járuljon hozzá a szabadság eszméjének terjesztéséhez, a válasz az integritás kérdésében rejlik. Tetteid tükrözzék gondolataidat és értékrendedet. Ha úgy gondolod, hogy a szabadság filozófiájával foglalkozni érdekes hobbi, tegyél érte annyit, amennyit egy érdekes hobbiért is tennél: esetleg beszélj róla barátaidnak, vagy vitatkozz róla néha-néha valami online felületen. Ha viszont úgy gondolod, hogy ez az emberiség fejlődésének az egyetlen kulcsa, akkor tetteid kövessék értékrended, és kürtöld háztetőkről a gondolataid. A legtöbb szabadságszerető ember természetesen valahol a kettő között szerepel, és érdemes mindenkinek megtalálnia – ha más nem, csupán saját integritása és önbecsülése végett – azt, ami az ő értékeihez hű hozzájárulás.

Álljon itt pár példa arról, hogy mit tehet az ember:

MegosztásTényleg nagyon sokat segít, ha az olvasóink megosztják a tartalmainkat. Mivel a célunk eljuttatni az oldal üzenetét a lehető legtöbb embernek, egy megosztás hatalmas segítség célunk elérésében. Viszont az egyszerű megosztásnál sokkal hatékonyabb lehet, ha az ember közeli ismerőseivel próbálja megismertetni a szabadság eszméjét, és tényleg elköteleződik amellett, hogy a beszélgetésben az igazság győzedelmeskedjen. Ez nem pusztán a barátságok tűzpróbája – amely azzal a valós kockázattal jár, hogy a másik fél büszkén az erőszak használatát támogatja az egyik ellen – hanem biztos módja annak, hogy a szabadság filozófiája mellett valóban elkötelezett emberek küzdjenek.

Támogasd az oldalt: A nap végén nekünk is meg kell élnünk valahogy, és támogatók nélkül nem leszünk képesek fenntartani az oldalt. Jelenleg az az elsődleges célunk, hogy az oldalt pénzügyileg fenntarthatóvá tegyük, és ehhez két évet adtunk magunknak. Tehát ha értéket találtál a munkánkban, ne légy viszonzás nélküli fogyasztó és támogasd az oldaltJelentős áldozatokat hozunk, hogy eljuttassuk az embereknek a szabadság üzenetét, és ezért cserébe havonta két pizza áránál nem kérünk többet.

PlakátolásEgy nagyon egyszerű (bár nem tudni, mennyire hatékony) módja annak, hogy felhívd az emberek figyelmét a szabadság üzenetére. Természetesen ha ezt választod, plakátolj kizárólag a plakátolásra kijelölt helyen, ne vadplakátolj és ne sértsd meg a törvényeket (nem vagy te valami anarchista). Ehhez nem kell több, mint egy nyomtató, papír, egy paint, egy cellux és egy kis szabadidő. Csinálsz mondjuk egy ilyen képet:

Vagy egy ilyen képet:

De ha nem akarsz ennyire polgárpukkasztó lenni – ami pedig mindig kiváló módszer a figyelemfelkeltésre – csinálhatsz ilyet is (ez jobb szórólapozásra, vagy ha stratégiailag elhelyezed olyan helyen, ahol az emberek úgy is csak várnak és unatkoznak [mint mondjuk egy iskolában]):

Vagy az előzőhöz hasonló, de rövidebb idézettel.

Persze attól függően, hogy mennyi pénzt vagy hajlandó rászánni, ennél sokkal jobbakat is lehet. 500 színes A/6-os szórólapot ki lehet nyomtattatni 5000 forintért, vagy akár egész bejegyzéseket is át lehetne alakítani kis füzetecskévé. Sőt! Akár a könyveinket is elviheted egy nyomdába, kis példányszámban kinyomtattathatod és terjesztheted. (Küldj egy példányt!) De ha van egy halom szabadidőd, esetleg van társaságod is hozzá, az efféle ismeretterjesztés mindenképpen érdemes időtöltés lehet.

TartalomgyártásAztán persze te is előléphetsz a frontvonalra. Kezdhetsz egy blogot és megoszthatod a te egyéni nézőpontodat a szabadságra vonatkozóan, összeillesztheted a te egyéni érdeklődési köreiddel, és olyan emberekhez érhetsz el, akiket abszolút nem érdekelne az Ellenpropaganda inkább absztrakt, nehezen emészthető tartalma. Gyárthatsz videókat, felveheted, ahogy az államról vitatkozol az utca emberével, csinálhatsz podcastet, zenét, verseket, haikukat, novellákat, mémeket, vagy millió egyéb formátumú tartalmat, hogy megtaláld a saját hangod, és elérd a saját közönséged. Nehéz munka, kihívásokkal teli, és nagyon nagy mértékű akaraterőt és elszántságot kíván, de – Nietzsche szavaival – akinek van egy miértje, az majdnem minden hogyannal megbirkózik.

Lépj be az Ellenpropaganda exkluzív elit csoportjába: Akár nekünk is segíthetsz. Segíthetsz lektorálni a soron következő könyveket, cikkeket fordítani, beküldheted a saját írásaid, vagy előállhatsz egy teljesen új ötlettel, ami nagyban segítene az oldalon.

Általános aktivizmus: Ha hajlandó vagy egy kicsit is kitűnni a tömegből és szokatlan dolgokat tenni, felfigyelnek rád. Az aktivizmus épp ilyen dolog. Használhatod erre a közösségi médiát, vagy grassroots kampányba kezdhetsz és összegyűjtheted a lakókörnyezetedben élőket egy szabadságpárti demonstrációra, összegyűjthetsz egy kisebb csoportot és demonstrációt tarthatsz a kapitalizmus mellett, és a többi.

Magániskolák: Az államista betegség további terjedésének megelőzése érdekében érdemes magániskolákat létrehozni, és amennyire csak lehet, kivonni gyermekeinket a közoktatás hatása alól. Minél kevesebb szolgalelkű és megnyomorított szerencsétlen hagyja el a közoktatást, és minél több fiatalnak megmarad a természetes kíváncsisága, akaratereje, tettvágya és kreativitása, a jövő generációja annál több tagjának lesz önérdeke a szabadság. És minél többeket tanítanak meg a gondolkodásra és az alapvető tényekre a társadalommal kapcsolatban, annál többen átlátnak a sekélyes szocialista retorikán.

Békés gyermeknevelés: Egy empátiával, békében, erőszak helyett megegyezéssel felnevelt gyermek többet tesz a jövő szabadságáért, mint ez az oldal valaha is képes. Erről itt részletesen írtunk:

“Összeköltözés”: Számos lehetőség rejlik abban, ha a hasonlóan gondolkodó, szabadságpárti magyarok egy területre – egy településre vagy általánosságban egy megyerészre – költöznek. Érdemes Hans-Hermann Hoppe ötleteit elolvasni a témával kapcsolatban, viszont az általa felvetett lehetőség itthon csak kis mértékben lehetséges, mivel Magyarországon az egyes településeknek vagy megyéknek sokkal kisebb az autonómiája, mint az USA államainak. Viszont ettől függetlenül is lehetséges egy bizonyos szintű kivonulás az állam által uralt gazdaságból és a sokkal hatékonyabb szerveződés.

Mindenképp szerezz legalább egy embert magad mellé, aki támogat, máskülönben magányosan és keservesen fogod érezni magad – pedig az erényes viselkedés célja végső soron az, hogy boldoggá tegyen.

És mindemellett azt se feledd, hogy az esetedben teljesen természetes, ha egyedül találod magad. Murray Rothbardot idézve: Mivel bármilyen uralom magában hordozza a többség elfogadását, bármi, ami ideológiailag veszélyezteti az uralmat, kizárólag egy vagy pár függetlenül gondolkodó egyéntől indulhat. Az új ötletnek, vagy a még ritkább új kritikus ötletnek így az apró kisebbség véleményeként kell kezdenie; tehát az Államnak le kell metszenie e nézetet a hajtásról azzal, hogy kigúnyol bármilyen nézetet, amely szembeszáll a tömeg véleményével.

Apropó, lépj be az Ellenpropaganda Facebook csoportba, hogy hozzád hasonló gondolkodású emberekkel beszélgethess.

Ez csak pár lehetséges megoldás, és biztos vagyok benne, hogy számtalan más módon is megismertethető a szabadpiac eszméje a közönséggel. Meg kell találnod a benned szunnyadó kreatív, vállalkozói szellemet, ami olyan lehetőségeket nyit meg előtted, amire mások még sosem gondoltak.

A szabadság fáklyahordozói

Végezetül megosztanám veled, miért érdemes így tenni és a magyar szabadság mellett harcolni.

Az a pusztulás, ami Magyarországon körbevesz és megfojt minket, végső soron nem az állam hibája – a gonosz teszi a dolgát.

Az a pusztulás, ami Magyarországon körbevesz és megfojt minket, végső soron nem a szocialista tömegek hibája – a tizenkét éves szellemi szintjén levő tanulatlan hasznos idióta nem is tehet mást.

A Magyarországon tomboló pusztulásért azok okolhatók, akik értik, hogy mi történik, és akiknek ott rejlik a gyógymód a kezében. Te – aki megérted a különbséget a szabadság és az állam között – tehetsz arról, ami körbevesz minket és ami hamarosan eljő. A nyomor azok miatt lehetséges, akik ismerik az ellenszerét, de el-nem-kötelezettségükben csendben hallgatnak arról. Az állami kórházak következő gyilkosságát jóváhagyják azok, akik tudják, hogy ez miért történik, és tétlenül, vagy a tevékenységet színlelve nézik, ahogy egyre több életet követel a szocialista kórság.

Ha képtelen vagy integritással élni, ha nem tudod komolyan venni a saját értékeidet és elköteleződni mellettük, mert nehéz, akkor a te hibád, hogy a gonosz diadalmaskodik Magyarországon – viseld hát ennek a terhét. Ha a szabadság bajnokai fegyverüket nem hajlandóak felemelni és azt sem támogatják, aki a csatatérre indul, akkor ők a vétkesek az állam győzelmében.

Az életedet annak köszönheted, hogy ismeretlenek a múltban küzdöttek az ember szabadságáért, és felszabadították őt a pre-kapitalista kor malthusi csapdájából. Életedért cserébe most te vagy a szabadság fáklyahordozója, és te vagy a felelős lángja fenntartásáért. Nem a tanulatlan tömegek, kik mit sem értenek az állam működéséről, tehetnek arról, hogy az országunk a szocializmusba süllyed, hanem te, aki érted, tétlenségeddel mégis hagyod elaludni a rád bízott lángot.

Vállald felelősséggel ezt a terhed, ha vállalod az életed.

Senki más nem képes erre. A szó legszorosabb értelmében millió magyar ember élete múlik azon, hogy hajlandó vagy-e cselekedni az elveidhez hűen, mivel ahogy meghal a szabadság lángja, úgy halnak meg azok a milliók, akiket a fénye éltetett. A magántulajdonjogok tisztelete és a kereskedelem szabadsága teszi lehetővé, hogy ezek az emberek éljenek, és akármennyire is támadjanak a legmérgezőbb gyűlölettel a szabadság melletti kiállásodért – hiszen a propaganda és a közoktatás áldozatai, azaz szellemileg csupán bántalmazott gyermekek a nyelv szofista sötét mágusainak keze alatt – a te kezedben az életük.

A mi eszménknek köszönhetik ezek az emberek az életüket. Ha feladjuk az eszménk védelmét, és hagyjuk, hogy a szabályozások, a minimálbérek, a közmunkaprogramok, az államosítások, az adók, a pénznyomtatás, a jegybank, a bürokrácia és a központi tervezés átvegye a magántulajdon, a szabad vállalkozás és az önrendelkezés helyét, ezek az emberek meg fognak halni, és mi leszünk a felelősek a halálukért.

Az élet természetes rendje az elnyomás, a háború, az adóztatás, az állam. Viszont emberöltőről emberöltőre, évezredről évezredre, az egész emberi faj történelmén átívelő filozófiai erőfeszítés során, amely talán azzal kezdődött, hogy valaki megalkotta a holnap fogalmát, vagy a szükség fogalmát, megteremtettük a szabadság eszméjét, majd azt vérrel és vassal a gyakorlatba ültettük, ami aztán elhozta a Föld történetében sosem látott emberi fejődést, és emberek milliárdjait hívta életre. Ez egy egyszeri eset volt fajunk történetében, és mi magunk vagyunk egyszerre e legmagasabb vívmány termékei és hagyatékosai.

Ne hagyd, hogy a múlt filozófusainak és szabadságharcosainak áldozata kárba vesszen.

Ne hagyd, hogy a kapitalizmus nemes eszméje elpusztuljon a tanulatlan tömegek és a gonosz talpa alatt.

Ne hagyd kihunyni a szabadság lángját.

Ide kattintva támogathatod az oldal fenntartását