Egy etikai keretrendszer

Az etikai indítványok különböznek másféle ismeret állításától. Ha azt mondom, “Szeretem a jazzt,” az vagy igaz, vagy hamis állítás, viszont nem kötelez téged semmire. Az én jazz iránti preferenciám nem több mint a személyes szeretetem egyszerű kijelentése; az állításomra alapozva nem hárul rád hogy szeresd vagy ne szeresd a jazzt.

Hasonlóképp, ha azt mondom “szeretem a zöldségeket,” az sem több a személyes preferenciám kijelentésénél. Viszont ha azt mondom: “a zöldségek egészséges ételek,” akkor átváltottam a személyes preferenciám kijelentéséről egy objektív tény kijelentésére. Ez a különbség aközött, hogy “szeretem a fagyit,” és “a fagyi tejet tartalmaz.”

Az alapvető különbség a preferenciák és tények kijelentésében az, hogy a tények objektívek, tesztelhetőek – és kötelezőek. Ha értékeled az igazságot, köteles vagy elfogadni a tényt, hogy a fagyi tejet tartalmaz, miután bebizonyosodott. (Ha nem értékeled az igazságot, nem vennél részt ebben, vagy bármely egyéb vitában!)

Ha azt mondom, hogy a Föld kerek, és bőséges bizonyítékkal támasztom alá ezt az állítást, többé nem rajtad múlik hogy önkényesen eldöntsd, igaz-e az állítás. Ha be tudom bizonyítani, hogy a Föld kerek, akkor köteles vagy elfogadni azt, hacsak el nem utasítod az érvelést és a bizonyítást mint az igazság kritériumait.

Ha elfogadom a matematikai törvények érvényességét, nem utasíthatok el tetszőlegesen egy matematikai bizonyítékot, amely az elfogadott törvényekhez alkalmazkodik. Ha mégis elutasítok egy ilyen bizonyítékot, nem állíthatom többé, hogy elfogadom a matematikai törvények érvényességét. A racionális mércékhez alkalmazkodó bizonyíték elutasítása egyenlő az egész racionális mérce elutasításával.

A tudományos módszer, a racionalitás maga és a matematikai törvények mind egy indítvány igazságának meghatározásához szükséges objektív kritériumok példái. Nem az én véleményem az, hogy kettő meg kettő egyenlő négy; ha te magad is elfogadod, hogy kettő meg kettő egyenlő négy, nem az én véleményemnek, hanem egy racionális igazságnak rendeled magad alá.

Objektív igazság

Az igazság természetének megértésében központi kihívás a felismerés, hogy az “igazság” nem létezik a világban úgy, mint ahogyan egy kő vagy egy fa létezik.

Az “igazság” fogalma szükségszerűen egy relatív kifejezés; bár ez nem azt jelenti, hogy szubjektív vagy önkényes. Az “egészség” fogalma úgyszintén relatív; az “egészségest” a betegséghez, és az egészség relatív mércéjéhez viszonyítjuk. Amit “jó egészségnek” mondanak egy 90 éves embernél az nehezen nevezhető jó egészségnek egy húszévesnél. A hosszú élet definíciója egészen más most, mint 500 évvel ezelőtt.

Ez viszont nem azt jelenti, hogy az “egészség” fogalma teljesen relatív és szubjektív. Egy tízéves, aki elhalálozik a leukémia következtében egészségtelen bármilyen definíció szerint, épp úgy, mint ahogy egy húszéves maratonfutó is egészséges bármilyen definíció szerint. Jelenleg egy ember, aki 90 évet él statisztikailag hosszú életű, viszont ez megváltozna, ha az orvosi technológia hirtelen lehetővé tenné, hogy éljünk 200 évet.

Ahogy az “egészségről” alkotott definíciónk kiterjed, az nem érvényteleníti, hanem kibővíti az előző definíciókat. Ha az orvosi technológia odáig fejlődik, hogy lehetővé teszi 90 éves emberek számára, hogy maratont nyerjenek, akkor az arról alkotott definíciónk, mi az egészséges az öregeknél, megváltozik; de ez nem azt jelenti, hogy a 20 éves maratonfutó hirtelen egészségtelenné válik. A szorzótábla megtanulása nem érvényteleníti az összeadást és kivonást.

Továbbá az igazság fontossághoz viszonyított értékkel is rendelkezik. A newtoni fizikát kiszorította az einsteini fizika, amely sokkal pontosabbnak bizonyult olyan extrém helyzetekben, mint erős gravitáció vagy nagy sebesség. Viszont a hajósok, akik az óceánon keresztülszelő helyes utat szeretnék kikalkulálni, teljesen pontosnak találják a newtoni fizikát. Nem szeretnél egy űrhajót az Alpha Centauriba küldeni newtoni fizikával, de teljesen rendben van, ha egy hajót Lisszabonból New Yorkba küldenél. A munka, amelyet abba fektetnének, hogy megtanulják és alkalmazzák az einsteini fizikát, tehát veszteség egy tengerésznek.

Ennek eredményeképp, a “newtoni fizika kevésbé pontos mint az einsteini fizika, de a newtoni fizika a legjobb módja egy hajóút kiszámításához” mondat érvényes állításnak mondható. A newtoni fizika tehát egyszerre kevésbé pontos, és alkalmasabb.

Ha szeretnénk a lehető legtisztább vizet inni, valószínűleg üvegenként százezer forintokat kellene fizetnünk. Hacsak nem vagyunk elképesztően gazdagok és végtelenül könnyelműek, soha nem fizetnénk olyan sokat, hogy eloltsuk a szomjunkat. Igaz, hogy a tiszta víz jobb számunkra, viszont az ár, amelyet a tisztaság megkövetel, megüti a csökkenő hozadék küszöbét. Tehát “a tisztább jobb” utat nyit annak, hogy “a tisztább rosszabb.”

Ismételten, ez nem azt jelenti hogy a víz tisztasága teljesen szubjektív. A desztillált víz mindig ihatóbb, mint a tengervíz.

Igazság és objektív valóság

Az igazság fogalma szükségszerűen magában foglalja a pontosság fogalmát. Ha szeretnék egy nyílvesszőt a céltábla közepébe lőni, a lövésem pontosságát az határozza meg, hogy milyen messze landol a nyílvesszőm a középponttól.

Mi hát akkor az igazság céltáblájának középpontja?

Nos, egy állítás igazsága az objektív valósághoz való alkalmazkodásához viszonyítva mérhető.

Egy pillanatig félretéve a nyelv kihívásait, ha rámutatok egy sirályra és azt mondom, “Az egy üllő!” nyilván tévedek, mivel az üllők szervtelenek, és nem tudnak repülni. Az állításom igazságértéke a valóság objektív tényeihez viszonyítva mért. Mivel egy sirály a valóságban nem egy üllő, az állításom hamis.

Természettől fogva ez az egyenlet az igazság és valóság között megköveteli a nyelvet és az érzékeink viszonylagos objektivitását. Számtalan jó érv szól amellett, hogy mind a nyelv és az érzéki bizonyítékok igenis objektívek; erről komplikált vitába bonyolódhatnánk, de elég legyen annyit mondani, hogy mivel a szemedet használod ahhoz, hogy elolvass egy emberi nyelven íródott könyvet, legalább abban egyetérthetünk, hogy a szemeid és a nyelv, amin osztozunk elég objektívek ahhoz, hogy pontosan feldolgozd amit írok. Ha nem azok, nincs miről beszélnünk, és egyébként sem értettél meg semmit abból, amit írtam, tehát ez a mondat éppoly értelmetlen, és akár “Windingssel” is írhatnám.

Feltételezve, hogy látod a különbséget a fentebbi két betűtípus között, ésszerűen folytathatjuk.

Pontosság és következetesség

Lehetetlen számomra pontosan lefesteni egy felhőt, mivel akkor, amikor lefestem azt, a felhő folyamatosan változik. Pontosan lefesthetem egy felhő fotóját amely befagyott az időben.

Ha órákat töltök azzal, hogy megpróbálok felhőt festeni, aztán megkérdezem tőled, hogy a festményem pontosan reprezentálja-e a valóságot, szükségszerűen azt kell válaszolnod, hogy nem.

Más szóval ott, ahol nincs következetesség, nem lehet pontosság.

Amikor éjjel álmodunk, úgy látjuk, hogy az “anyag” és “energia” szabályai a folytonos áramlat állapotában vannak; immúnisak vagyunk a gravitációra, aztán elefántháton repülünk, aztán falakon sétálunk át. Épp ugyanannyira lehetséges kifejleszteni “az álmok tudományos fizikáját” mint pontosan felhőt festeni.

A logika, a tudomány és az igazság tehát lehetetlen következetesség hiányában.

Alapvetően a logika törvényei az anyag és energia viselkedéséből eredeztethetőek, legalábbis az érzéki szinten. Ha azt mondom neked, dobj egyszerre fel és le egy labdát, lehetetlent kérek, amelyet egyszerűen tesztelhetsz azzal, hogy megpróbálod teljesíteni a kívánságomat. Ha azt mondom neked, hogy szántsd fel egyszerre az északi és déli szántóföldet, képtelen leszel engedelmeskedni. Ha azt követelem, hogy változtass egy rózsát egy szamárrá, a követelésem sosem fog teljesülni.

Az érzékelhető valóság következetes és objektív; és ebből a következetességből és objektivitásból eredeztetjük a logika törvényeit. A valóságról alkotott állításaink csak a következetesség és objektivitás miatt képesek pontosan reprezentálni a valóságot.

A tény, hogy a sirályok nem változnak önkényesen üllőkké – vagy fordítva – azon képességünk forrása, mellyel pontosan megítélhetjük az “Ez egy sirály.” mondatot. Ha a sirályok spontán megváltoztatnák természetüket, képtelenek lennénk igaz vagy hamis állítást mondani róluk, vagy bármi másról.

Ez a forrása a tudományos módszer egy kulcsfontosságú kritériumának – a reprodukálhatóságnak. Ha egy egyetemes állítást fogalmazok meg a gravitáció természetéről, akkor neked képesnek kellene lenned reprodukálni azt az állítást a saját környezetedben. Ha a valóság nem volna következetes, akkor a reprodukálhatóság az igazság megállapításának egy irracionális kritériuma lenne.

Ha egy matematikatanár lennél, nagy valószínűséggel nem fogadnál el helytelen választ a diákjaidtól, még akkor sem, ha az a diák azt állítaná hogy a válasza “helyes” volt amikor leírta, csak időközben megváltozott.

Tehát elfogadhatjuk, hogy egy állítás érvényességét az objektív valósághoz viszonyítva kell mérnünk mind empirikusan, mind logikusan. A logika, mint tudományág kizárólag a valóság következetességéből emelkedik ki; az empirikus megfigyelések úgyszintén  kizárólag a valóság következetes természetéből adódóan érvényesek vagy érvénytelenek.

Az igazság létezése

Tehát, az igazság két központi kritérium alapján mérhető.

  1. Az igazság elménk gondolatai és a racionalitás következetessége közötti korreláció mértéke, amely az anyag és energia valóságbeli következetes viselkedéséből eredeztethető. (Racionális következetesség vagy internális logika.)
  2. Az igazság továbbá az elménk gondolatai illetve az anyag és energia valóságbeli természete és viselkedése közötti korrelációjának mértéke. (Empirikus bizonyíték vagy empirizmus.)

Az első kritérium a gondolatok önmagukkal való következetességének mértéke; és az effajta következetesség azért követelmény, mivel a valóság is következetese önmagával. Ha azt mondom, “Nem létezem,” az egy olyan gondolat példája, amely nem következetes önmagával, mivel léteznem kell ahhoz, hogy kimondhassam a mondatot. A második kritérium az ideák pontosságának mértéke az objektív valóság empirikus megfigyeléseihez viszonyítva.

Empirizmus versus racionalitás

Az empirizmusra gondolhatunk úgy, mint a képesség, amely lehetővé teszi egy dobott labda ösztönös elkapását, vagy a labda mozgásának bemérését; a racionalitás a képesség, amellyel megjósoljuk és megértjük az útvonalat, amin a labda haladni fog, egyetemes alapelvek alapján. Nyilván, ha a labda véletlenszerűen mozogna minden és bármely irányba, és mágikusan galambsereggé majd cipővé változna, teljesen képtelenek lennénk megjósolni a viselkedését.

Tehát, mivel az anyag megváltoztathatatlan törvényeknek engedelmeskedik, az anyagról alkotott elméleteinknek úgyszintén megváltoztathatatlan törvényeknek kell engedelmeskedniük. Ha semmit nem tudnék a baseballról, de megnéznék egy meccset, ahol a játékosok a szabályok szerint játszanak, irracionális lenne tőlem megalkotni egy teóriát a baseball szabályairól, amely közvetlenül ellentmond a játékosok viselkedésének, akiket néztem. Mivel a játékosok viselkedése következetes, úgyszintén következetesnek kell lennie bármilyen elméletnek amelyet kifejlesztek a tetteiket hajtó szabályokról.

A következetesség követelménye az igazság egyik legalapvetőbb követelménye. Mivel a valóság következetes, a valóságról alkotott elméleteknek úgyszintén következetesnek kell lenniük.

Igazából az első legyőzendő akadály bármely teória számára a belső következetesség.

Következő oldal>>

Kommentek