A negyedik teszt: Csalás

A legszélén annak, amit általánosan etikusnak gondolnak, üldögél a csalás.

A csalás értékre szert tenni hamis reprezentáción át. Ha azt mondom neked, el fogok küldeni neked egy iPod-ot, amennyiben adsz nekem 200 dollárt, aztán elveszem a pénzed anélkül, hogy elküldeném az iPod-ot, akkor ösztönösen megértjük, hogy ez a lopás egy formája.

A csalás nyilvánvalóan azt követeli, hogy az egyik ember ne kövessen el csalást. A fentebbi lehetséges tranzakcióban, ha azt remélem, hogy ellopom a 200 dollárodat, te pedig azt reméled, hogy ellopod az iPodomat, semmi nem fog kisülni belőle. Te az iPodot fogod követelni a fizetés előtt, én pedig a fizetést fogom követelni az iPhone előtt. Patthelyzetben találjuk magunkat, és képtelenek leszünk becsapni egymást.

Nyilván ahhoz, hogy a csalás megtörténjen, az egyik félnek jóhiszeműen kell cselekednie. Tehát a személy, aki csalást akar elkövetni, arra a téényre támaszkodik, hogy más emberek nem akarnak csalást elkövetni, így élősködhet rajtuk. Hogy visszatérjünk szerencsétlen erkölcsi tengerimalacainkhoz, mi történne, ha Bob-ot és Doug-ot arra kérnénk, hogy „a csalás jó” morális alapelv alapján cselekedjenek?

Ha Doug-nak van 20 dollárja, Bob-nak pedig egy öngyújtója, és Doug felajánlja 20 dollárját az öngyújtóért, aztán elveszi az öngyújtót és nem adja át Bob-nak a 20 dollárt, akkor Doug az alapján a premissza alapján cselekedett, miszerint „a csalás helyes.”

Mi történik ekkor?

Nyilván Doug és Bob egyszerre nem képesek az „a csalás helyes” alapelv alapján cselekedni – hiszen ahhoz, hogy csalást kövessenek el, Doug-nak tisztességtelenül kell viselkednie, Bob-nak pedig tisztességesen. Tehát ahhoz, hogy lehetővé tegye Doug „erkölcsös” tettét, Bob-nak „erkölcstelenül” kell cselekednie.

Az EPV elpusztítja ezt a lehetőséget, mivel semmilyen morális elmélet sem követelhet ellentétes tetteket megegyező körülmények alatt.

Ha Doug csalást követ el Bob ellen úgy igazolva azt, hogy „helyes hazudni, annak érdekében, hogy megszerezd, amit akarsz,” akkor nyilván őszintének lenni is ugyanúgy helyes, hiszen lehetetlen megszerezned, amit akarsz hazugságon keresztül, hacsak más emberek nem hajlandóak az őszinteségedet feltételezni. Tehát a premissza, miszerint helyes hazudni, hogy megszerezd, amit akarsz, csak akkor működhet, ha mások őszinték – tehát a hazugság és az őszinteség egyszerre megkövetelt az erkölcsi alapelv beteljesítéséhez. Logikailag nem állja meg a helyét, hogy egy tett és annak szöges ellentéte egyszerre erkölcsös egy helyen, ugyanarra az emberre vonatkozóan és ugyanakkor.

 Innen tudjuk, hogy a csalás rossz.

Ismét, azt tudni, hogy a csalás „rossz” annyit tesz, mint tudni, hogy érvénytelen bármilyen morális elmélet, amely igazolja a csalást, mivel az önellentmondásos. Ha építünk egy hidat, a híd pedig összeomlik, tudjuk, hogy a híd „rossz” volt – de a legfontosabb dolog, amit megtanulhatunk ebből a katasztrófából nem az, hogy összeomlott a híd, hanem azoknak az elméleti hibáknak a megértése, amelyek következtében olyan hidat építettünk, amely összeomlott. Ugyanígy fontos kiértékelnünk az EPV segítségével azokat a morális elméleteket, amelyek katasztrófákat okoznak, mint a kommunizmus, fasizmus és nácizmus, nem csak azért, hogy megérthessük, mi romlott el bennük, hanem hogy a jövőben miképp javítsunk morális elméleteinken. Mivel az emberi faj örökre hidakat fog építeni, létfontosságú, hogy a helyes tényekkel és elméletekkel rendelkezzünk, vagy különben vég nélküli összeomlanak vesznek körül.

Viszont még mindig itt lebeg a kérdés, hogy gonosz-e a csalás, vagy csak esztétikailag negatív tett (ENT).

A csalás különbözik a nemi erőszaktól, a lopástól és gyilkosságtól olyan értelemben, hogy megköveteli, hogy az áldozat pozitívan tegyen a folyamatban való részvételért. Mögéd ugorhatok és a te bárminemű részvételed nélkül megfojthatlak, viszont nem verhetlek át valamilyen fokú közreműködésed nélkül.

Tehát a csalás az „elkerülhetőség” ernyője alá tartozik, így az alapjában véve különböző kategória, mint a nemi erőszak, a gyilkosság és a lopás. Viszont az elkerülhetőség foka részben meghatározza az immoralitás fokát. Ha elküldöd a banki adataidat egy nigériai e-mail spammernek, az nyilván elkerülhető; ha egy tökéletes értékelésekkel rendelkező profillal vernek át az eBay-en, az jóval kevésbé.

Lehetnek olyan helyzetek, ahol a csalás elkerülhetetlen, mint a „barter” egy életmentő orvosságért, amikor semmilyen alternatíva nem létezik, de ez a „szürke zónába” tartozik, amiről fentebb beszéltünk – ezek a történések olyan ritkák az etika számára, mint a mutációk a biológia számára.

Következő oldal>>

Kommentek