Stefan Molyneux – Az Igazság Útján: Az Illúzió Zsarnoksága

Felelősség

Ha az ember a réten csecsemőkorában került a börtönébe, elég hamar felfedezte volna az elzártsága határait – fájdalmasan – amikor nagyon fiatal volt. Teljesen elképzelhető hogy végül elkerülné a láthatatlan börtönrácsait, hogy fenntartsa a szabadságának illúzióját, és elnyomja bebörtönzésének fájdalmasságát. Ha nem tudsz kiszabadulni a börtönből, akkor azt is képzelheted, hogy szabad vagy.

Ez az ember nem felelős azért, hogy bekerült a ketrecbe, amikor csecsemő volt, és nem felelős az ebből fakadó elfojtásáért, és nem felelős azért, mert nem próbálgatja a börtön rácsait, hanem helyette visszafordul, még mielőtt hozzáérne.

Viszont van két dolog, amiért felelős.

Az első az, hogy felelős azért, hogy tagadja a nyilvánvaló és érzékelhető bizonyítékot, ami ellentmond a hitével. Két fő bizonyíték: a fűszál, ami lángra robbant, és a tény, hogy bár azt mondja, hogy szabad, soha nem tesz pár lépésnél többet akármerre, mielőtt megfordul.

A második dolog, amiért felelős az a beszélgetés lezárása, amikor számára kellemetlenné vált.

A bölcsesség esszenciája megtanulni a “beszélgetésben maradás” értékét még akkor is, ha számodra ez kellemetlen.

Főleg ha számodra kellemetlen.