Stefan Molyneux – Az Igazság Útján: Az Illúzió Zsarnoksága

Képzelet vs. Fantázia

Ennél a pontnál úgy gondolom, megéri rámutatni a különbségre a képzelet és a fantázia között, mert sok ember, meghallván a kritikámat a mitológián, azt gondolja, hogy nekik most nem szabadna élvezniük a Star Warst.

A képzelet egy kreatív képesség, ami mélyen a valóságban gyökerezik. Fantázia viszont csak a kívánságok beteljesülésének megfoghatatlan faja. Tolkiennek több évtizednyi tanulmányozásba és írásba tellett, hogy elkészítse “A Gyűrűk Ura” c. könyvet, – és annak minden része racionálisan következetes az egésszel. Ez a képzelet egy példája. Ha lustálkodás közben arról álmodozok, hogy egy nap egy vagyont fogok keresni azzal, hogy jobb könyvet írok, mint “A Gyűrűk Ura” – de soha nem ragadok tollat és ceruzát – az a fantázia egy példája. A képzelet szülte a relativitás-elméletet, nem a Nobel díjról való fantáziálás.

Az álmodozások, amik soha nem manifesztálódnak, a legmagasabb szintű halogatások. Elképzelni egy csodálatos jövőt, aminek eléréséhez soha nem kell tenned, meggátol abban, hogy elérj egy csodálatos jövőt.

Ugyanilyen módon, azt képzelni, hogy tudod az igazságot, miközben nem, meggátol abban, hogy valaha is megismerd azt. Semmi sem veszélyesebb, mint a tudás illúziója. Ha a rossz irányba mész, de nem kételkedsz az irányodban, soha nem fogsz megfordulni.

Ahogy Szókratész több mint kétezer évvel ezelőtt megjegyezte, a kétség a kíváncsiság bábája, és a kíváncsiság bölcsességet nemz.

A fantázia a kétség ellentéte. A mitológia azonnali válaszokat kínál akkor, amikor az emberek azt sem tudják mi a kérdés. A középkorban, amikor valaki azt kérdezte “Honnan jött a világ?” azt a választ kapta “Isten teremtette.” Ez hatásosan elejét vette annak a sokkal fontosabb kérdésnek: “Mi a világ?”

Mivel a vallásos emberek azt hitték, hogy tudták honnan jött a világ, semmi értelme nem volt megkérdezni mi az a világ. Mivel semmi értelme nem volt megkérdezni, hogy mi az a világ, soha nem tudták meg honnan jött az.

A fantázia a semmi bűvköre, amely örökké a saját farkát eszi.