Stefan Molyneux – Az Igazság Útján: Az Illúzió Zsarnoksága

Konformitás

Ahogy a gyerek felnő, a tendenciája hogy “egybeolvadjon a tömeggel” erkölcstelen vétekként van kritizálva. Minden fogékonyság a divatra, szlengre, értékekre, általános szexuális szokásokra és bármilyen egyéb formájú “tömeggondolkodásra” ellenzésre talál a szülei által feltételezhetően objektív és erkölcsi alapon.

Ismét – általában a serdülőkorban- a gyermek elkezdi észrevenni, hogy a szülei igazából nem ellenzik a tömeggondolkodást vagy konformitást. Ha a gyerek elkezd lógni egy bandával, a szülei kritizálni fogják a konformitás alapján, de nem a konformitás az, amit elleneznek, hanem az, hogy a gyerek nem egy olyan bandával lóg, amit ők támogatnának, hanem egy olyannal, ami nekik unszimpatikus.

És a helyzet ennél még rosszabb.

Az ok, amiért a szülők nem szeretik a gyerek új bandáját az a helytelenítés, amit a szülők a saját bandájuktól kapnak. Ha vallásos szülők gyermeke egy csapat ateistával barátkozik, a szülei kritizálni fogják az esztelen konformitása és értelmetlen lázadása miatt – de csak azért, mert attól tartanak, hogy ők is támadva, kritizálva vagy aláásva lesznek a saját vallásos társaik által. Más szóval azt mondják a gyereknek: „Nem szabad fogékonynak lenned a te társaid rosszallására, mert mi fogékonyak vagyunk a mi társaink rosszallására.”