Stefan Molyneux – Az embertartás kézikönyve

Tudomány

Komplikált a viszonyunk a tudománnyal – szükségünk van rá a fegyverekhez és az adó-éléstár kezelésre (képzeld el, milyen problémás lenne adót szedni számítógépek nélkül) ezért szükségünk van a tudomány tündöklésére, de egyszersmind kontrollálnunk is kell. Ezt úgy érjük el, hogy folyamatosan arra programozzuk a populációt, hogy a tudományra mint termékeny, de veszélyes erőre nézzen, ami elpusztíthatja a világot, ha nem tartják szorosan kézben. Ez teljesen abszurd, hiszen a mi hatásunk a tudományra volt az, ami a Manhattan Projekt keretei között olyan fegyvereket teremtett, amik valóban el tudják pusztítani a világot, de erről csak annyit mondunk a báránykáknak, hogy vágjátok, rosszabb dolgok is történhettek volna, ha nem csinálunk nukleáris fegyvereket, és ők mind bégetnek, egyetértenek és megeszik a maradék füvet, amit eléjük szórunk.

Szóval csináljuk mi ezt a „Varázslótanonc” dolgot, ahol a tudomány nagyon jó kezdet, de aztán növekszik és növekszik és átveszi az irányítást és egy extrém CGI kaland keretei között kell megállítani. Természetesen valójában magunkról beszélünk, a kormányról magáról, de senki sem kíváncsi erre, ezért azt képzelik, hogy az egész nem több mint számítógépek és szénlenyomatok és masinák, amik hot-dogokat készítenek az égen…

Az emberek inkább választanak ezer tündérmesét, mint egy alapvető tényt.

Minket kivéve, esetleg. A mi megértésünk – és immunitásunk – az érzelgősségre a legnagyobb hatalmunk. Mi vagyunk az oroszlán, amelyik kiscicákat ábrázoló képekkel cserkészi be az áldozatait.