III III – IV

Amikor sokáig elfordítjuk tekintetünk a valóságtól, a valóság maga fog kényszeríteni minket arra, hogy szembenézzünk vele és viseljük el a következményeket, amelyeket önkéntes tudatlanságunk idézett elő. A természet törvényei nem fognak kegyesen bánni az oroszlánnal, aki füvön és bogarakon akar élni, a gazellát pedig barátnak tartja. Miért gondoljuk hát, hogy embert megkímél, aki a társadalmát rablásra és adósságra építi?

Az erőforrások bősége, és az r-szelekció két módon jelentkezhet: egyrészt a környezet gazdag és könnyen elérhető természetes erőforrásokkal rendelkezik, amelyet a populáció kihasználhat és így növekedhet, amíg el nem éri a környezet hordozókapacitását és el nem kezdődik az egyének közötti versengés az erőforrásokért, ami a K-szelekció gyors megjelenését eredményezi, a másik pedig a K-szelekció nyomán létrejött civilizáció által termelt bőség, amely termőtalajt ad az r-szelekció számára. Az utóbbi esetben gyakorlatilag a civilizáció gazdagsága okozza annak vesztét.

A jelenlegi, modern világunkban ezt a jóléti és szocialista vagy kvázi-szocialista államon keresztül látjuk megvalósulni, például a szociális segélyeken és “ingyenes” egészségügyi illetve oktatási szolgáltatásokon keresztül – tőlünk nyugatabbra levő államok lakhatást vagy ételt is biztosítanak – és egyre nagyobb népszerűségnek örvend az alapjövedelem gondolata. A jóléti állam által létrehozott erőforrások a produktivitáshoz és versenyhez mérve relatív bősége következtében elkezdődik az r-szelekció dominanciája és megindul egy demográfiai robbanás. Az így születő új generáció genetikailag kevésbé lesz versenyképes, mivel az r pszichológia túlélése szempontjából ez lényegtelen, kevésbé lesz produktív, a szülői nevelés hiánya következtében pedig az előző bejegyzésben taglalt problémák jelentkeznek. Ezt látjuk a cigányság körében is.

Az r populáció ezután az államhatalmat használva korlátozza a szabad piacot és növeli a társadalom produktív tagjaira kivetett adókat, amelyek csökkentik a K populáció versenyképességét, vagyonuk elkobzásával büntetik sikerüket és annak újraelosztásával jutalmazzák az r versenyben való alulmaradását. Ez történik napjainkban, a társadalom produktivitása csökken a kivetett adók és ellehetetlenített piaci verseny következtében, a K populáció növekedése stagnál, mivel az r gazdaságpolitikája lehetetlenné teszi a K-szelekciós gyermeknevelést. Az r populáció ezzel szemben egyre növekszik és nem viseli a piaci versenyben való alulmaradás következményeit az állami újraelosztás következtében, ami a produktivitás minden ösztönzőjét eltörli.

Ezután pedig az európai r populáció megnyitotta a határokat a muszlim bevándorlónak, akiket a jóléti állam szociális juttatásai ösztönöztek az útra, és – mint ahogyan ez a non-reprezentatív példa is mutatja – akár havi 1,7 millió forintot is kapnak az államoktól. Nem régóta terjed online a következő kép, amelyen minden pont egy bevándorlókat elszállásoló pontot jelöl Németország területén.

index

Nyugat-Európa jelenlegi produktív középosztálya nem találkozott erős szelekciós nyomással az élete során. Nem fenyegették háborúk vagy nagyobb gazdasági összeomlások, és valóban azt hihette, hogy véget ért a történelem. Ennek következtében a K pszichológia teljesen a háttérbe húzódott, nagymértékben lecsökkent a veszély észlelésének képessége, európaszerte megnövekedett a versenyt elnyomó államhatalom, mindenhol önként feladták az önvédelemhez való jogukat, mára pedig az európai “szélsőjobb” pártok nem többek balközép gazdaságpolitikát – jóléti államot, államosított oktatást, egészségügyet, állami beavatkozást a gazdaságba – valló politikai erőknél – határvédelemmel.

Amit ma a világ gazdasági és politikai tájképén láthatunk az az r pszichológia teljes dominanciája, az erőforrások felélése most, nem törődve a hosszútávú következményekkel – hiszen a réten úgyis bőséges a fű – illetve a piaci verseny akadályozása és pusztítása. Magyarország államadóssága 25 620 milliárd forint, a GDP 75-80%-a. A nationaldebtclocks.org szerint az állampolgáronként 2 millió 600 ezer forint tartozás plusz aprópénz. Viszont mivel valójában csupán 3 millió állampolgár dolgozik az értékteremtő versenyszférában, így igazából minden magánszektorban dolgozó polgárnak 8 és fél millió forintot kellene kifizetnie az állam számára, mely évenként fél millió forint kamattal és a további hitelek felvételével bővül; és az még mindig csak az eddigi költségeket fedezné. Mindeközben a dolgozó állampolgár munkája gyümölcsének 70%-át így is elkobozza az állam.

Végül pedig ott vannak a központi bankok, mint a FED vagy az EKB, akik évek óta 0% közel tartják az alapkamatot. Egészen röviden, ha a hitel árát nem a kereslet és a kínálat határozza meg, hanem – úgy, ahogyan most történik – hasraütés-szerűen teszi azt egy központi bank, úgy az, kombinálva a gazdaságba való állami beavatkozásokkal, egy adag hamis jelet fog küldeni a vállalkozóknak, és az erőforrásokat a piac olyan részeibe tereli, ahol nincs rájuk szükség. Ez mesterséges növekedést eredményez, amely gazdasági összeomlással zárul, mely során a piac felszabadítja a helytelenül használt erőforrásokat. Ma is egy ilyen összeomlással néz szembe a világ számos országa, főként az Egyesült Államok.

Szabad piac és verseny nélkül, a jóléti állam következtében a világgazdaság növekedés nélküli, infláció- és adósságalapú leviatánná vált, amit minél tovább tartunk életben, annál több életet fog magával rántani pusztulásával, hiszen annál nagyobb mértékben képes az r populáció a társadalom produktivitásán túl szaporodni, az összeomlást pedig egy annál vadabb és annál szelektívebb K szelekciós nyomás fogja követni.

Igazság szerint a magyar társadalmon múlik, mi fog történni a közeljövőben. Akár már holnap is beszüntethetnénk az állami költekezést, a regulációkat, a központi bankot, szembenézhetnénk a gazdasági következményekkel és átmehetnénk egy olyan fájdalmas de kötelező szakaszon, amelyben a piac helyreáll és a fenntartható gyógyulás felé mozdul, mint az 1921-es amerikai recesszió, amiről senki sem tud, mert az elnök nem-cselekvése következtében egy éven belül helyreállt a rend, vagy menetelhetünk a másik irányba, melyben – miután összeomlik a gazdaság – a kormány évekig próbálja az ezerszer megbukott trükkökkel helyrehozni azt, elkobozni az emberek megtakarítását, hiperinflációt előidézni, hogy aztán egy évtizedig szenvedjen és pusztuljon az ország, mint az amerikai 1929-es összeomlás után.


Kommentek
Posted in r/K