Az elmúlt bejegyzésekben láttuk, hogy az állatvilágban két elkülönülő és ellentétes reprodukciós stratégia nyilvánul meg. Azt is láttuk, hogy ez a két stratégia teljes mértékben megfelel az emberi társadalmakban megjelenő két ellentétes politikai affinitásnak, a liberalizmusnak és a konzervativizmusnak, vagy biztosabban fogalmazva a kollektivizmusnak (r) és az individualizmusnak (K). Különbségeket láttunk a liberális és konzervatív emberek agyszerkezete között, melyek magyarázatot adnak a két csoport számos viselkedésére. Tovább vizsgáljuk az r/K pszichológia genetikai különbségeit és azt, hogy a két reprodukciós stratégia milyen gazdasági és társadalmi hatásokat gyakorol az országokra és közösségekre.

Screenshot 2016-04-22 05.29.32.png

Az előző bejegyzésben taglalt agyi különbségek következménye az, hogy a liberális pszichológia hajlamosabb a pillanatnyi élvezeteket keresni, míg próbálja elkerülni a pillanatnyi kellemetlenségeket, míg a konzervatív pszichológia képes eltűrni a rövidtávú fájdalmat a hosszútávú kényelmetlenség elkerülése érdekében. Ez azért van így, mert a liberálisoknál nagyobbnak talált elülső cinguláris kéreg aktivitása a fenyegetés jelenlétekor lép életbe, míg a konzervatívaknál nagyobbnak talált amygdala akkor riaszt, amikor jövőbeli fenyegetésre utaló jeleket talál. Az r stratégia alapja az erőforrások gyors felélése, mely elősegíti az utódok számának nagymértékű növekedését. A K stratégia számára az erőforrások szűkösségéből kifolyólag a tartalékolás és a pillanatnyi örömök feláldozása létfontosságú, és a darwini szelekció csak azt a génkészletet fogja életben hagyni, amelyik képes a pillanatnyi fájdalmak eltűrésére a jövőbeli sikerért.

Gazdaságpolitikai szempontból az r megtestesülését látjuk akkor, amikor az állam nagyvonalúan költekezik, növekszik az államadósság és növekednek az adók vagy az infláció. Eltekintve attól, hogy az adó vagy az infláció rablás, más tulajdonának kényszerrel és csalással való elkobzása, és minden forintra, amelyet az állam költ, erőszakkal tett szert, ezeknek súlyos gazdasági következményei is vannak.

Mivel nem kölcsönösen kedvező, önkéntes csere hanem rablás következménye, az állami befektetések és az állam által létrehozott munkahelyek nem teremtenek vagyont a társadalom számára. Minden forint, amelyet az állam elkölt, egy elpazarolt forint, amelyet előtte valaki megtermelt, és amelyet a gazdaság nem használhat fel arra, hogy olyan javakat és szolgáltatásokat hozzon létre, amire létezik piaci kereslet és a gazdaság növekedésére. Minden közmunkás, minden bürokrata teher az adófizető vállán, melyet kényszerült kifizetnie, függetlenül attól, hogy ezen emberek munkája számára nem értékes, és így jogosan megkeresett vagyonát nem fektetheti be számára kívánatos javak vásárlásába, közvetlenül vagy fogyasztáson keresztül munkahelyteremtésbe és a produktív gazdasági szereplők pénzelésébe. Az állami munkahelyteremtésre úgy kell tekinteni, mint a kínai szellemvárosok építésére vagy a közmunkásra, akit azért fizetnek, hogy árkokat ásson ki és tömjön be: igaz, hogy fizetést kap, de értékteremtés helyett feléli és elpazarolja a társadalom szűkös erőforrásait, amelyeket így más nem használhat fel valós igények kielégítésére és a közösség jólétének növelésére.

A rendeleti pénz használata az aranystandard helyett egy újabb r-szelekciós gazdaságpolitikai döntés. Az arany vagy egyéb nemesfém és a Bitcoin, vagy ahhoz hasonló kriptovaluta azzal a tulajdonsággal rendelkezik a rendeleti pénzzel szemben, hogy nem lehet belőle kedvünkre nyomtatni annyit, amennyit kívánunk. Mind a nemesfémek, mind a kriptovaluták természetükből adódóan szűkösek, és csak egy bizonyos mennyiség áll a rendelkezésünkre, növelni a készletüket pedig hosszú és költséges munka. Ha a pénz ilyen természetű, vagy a pénz egy egysége a nemesfém valamennyi tömegeként van meghatározva, a kormánynak és a bankoknak nem, vagy csak nagyon limitált módon áll lehetőségükben pénzt nyomtatni és megteremteni az erőforrások bőségének látszatát a társadalom bizonyos osztályai számára. Sőt, ha a valutakészlet állományának szűkössége egy növekvő gazdasággal párosul, a pénz fizetőereje növekedni fog a lakosság zsebében. Hogy ez milyen költekezési szokásokhoz vezetne azt elképzelni is nehezen tudjuk, de az biztos, hogy pontosan az ellentéte lenne a végtelen erőforrások r-szelekciós vágyának.

Végül pedig a központi bankok segítségével a kormányok kedvükre pénzt nyomtathatnak és eltörölhetik a piaci versenyben való alulmaradás következményeit azzal, hogy mentőcsomagokkal támogatja az elesett bankokat és cégeket, élénkítő csomagokkal támogatja a piaci szereplőket és mesterségesen lenntartja az alapkamatot, ezzel lehetővé téve mindenki számára a heves beruházásokat. A valóságban ott tart a világ gazdasági helyzete, hogy a vállalkozások számára szinte lehetetlen boldogulni az ehhez hasonló támogatások nélkül. Hosszútávon viszont ennek a következménye az, hogy az erőforrások a gazdaság olyan részeibe kerülnek, ahol nincsen rájuk szükség, mivel a befektetők és vállalkozók nem a vásárlók keresletét, hanem a kormány intézkedéseit vették figyelembe építkezéskor. Elég állami beavatkozás után az ilyen beruházási hullámok olyan összeomlásokhoz vezetnek, mint a dotcom-lufi vagy a 2008-as válság.

Mit látunk, ha körbenézünk a világgazdaság helyzetén? 1973 óra nem létezik aranystandard, az amerikai gazdaság évek óta 0%-os alapkamaton él és a kamat legkisebb emelkedésére is történelmi omladozásokkal reagál, a nyugat minden állama hatalmas méretekben beavatkozik a gazdaságba és rendelkezik központi bankkal, az államadósság és az állami foglalkoztatottság tartja fenn a társadalmak jelentős részét. Ez nem egy végtelenségig játszható játék. Senki sem élhet meg hitelekből élete végéig. Pontosabban a játék már végetért, de az állam még képes fenntartani annak látszatát, amíg hozzáférése van a végtelen erőforrásokhoz, ami egészen az amerikai választásokig fog tartani. Onnantól ki fog bontakozni Egyesült Államok gazdasági összeomlása, amit egyelőre a kormány próbál titkolni, amely magával fogja rántani Európát, és azzal minket is.

Az mfor.hu szerint az állami kiadások GDP-hez viszonyított aránya Magyarországon a legmagasabb a régiós államok között. Az oldal további adatai szerint 2016 márciusában 420 670 nyilvántartott álláskereső volt hazánkban, és ugyanezen cikkben arra is rámutatnak, hogy a márciusban létrehozott állások száma 236 463, melyből 223 ezer állami támogatás révén valósult meg, és csupán 13,5 ezer valós, produktív állás. És ez még nem jelenti azt, hogy ezen kívül minden rendben,  a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint 2013-ban 262,9 ezer állás részmunkaidős volt. Az államadósság hatalmas mértékben növekedik. Minden negyedik ember az államtól kapja a fizetését.

Az r pszichológia gazdaságtanának alapvetése az erőforrások maximális mértékű felélése most, elárverezvén a gyermekeink és unokáink jövőjét és elrabolva attól, aki azt felhalmozza. De az emberi világ egy K-szelekciós környezet, az erőforrásaink pedig szűkösek, és ha nem bánunk velük figyelmesen, ha nem azok kezébe adjuk őket, akik a leginkább képesek hasznosítani azokat, tehát a legnagyobb nyereséget termelik belőle, ha nem hagyjuk, hogy az emberek szabadon kereskedjenek és adókkal, inflációval büntetjük a termelékenységet, pontosan azt kapjuk, amivel az r pszichológia találkozik a K-szelekciós környezetben: szegénységet és éhhalált.

Screenshot 2016-04-22 05.29.44.png

A társadalom, a közösség értékrendje és a domináns viselkedésminták is elkorhadhatnak; épp úgy, mint ahogy a gazdaság is elpusztul az r-szelekció dominanciája nyomán. Az egyszülős családok és az időbefektetéses nevelés hiánya pusztító károkat okoz a társadalom biztonságában és mentális egészségében. Az állami segélyek és juttatások rendszere eltörli a pro-szociális viselkedés ösztönzőit. Az idősebb csoportoknak nem kell többé megfelelniük a társadalom tagjainak, hogy cserébe segítséget kapjanak, így kötekedővé és aggresszívvé válnak, a házasságokat nem kell többé megjavítani, hiszen a válás után az állam segít elkobozni a másik fél vagyonát; és megkülönbözhetetlenné válik a támogatást érdemlő szegény, akit balsorsa taszított helyzetébe a szegénytől, akit döntései tettek azzá.

Az egyszülős családmodell következményei több, mint tragikusak. A házasság intézményének a szerepe a társadalom életében a gyermekek védelme,  biztonságos háttér biztosítása a számukra, mely eltűnik a házasságok szétbomlásakor. Ezer gyermekből 4 szenvedett el mérsékelt bántalmazást, 2,6 pedig komoly bántalmazást házas biológiai szülők által, míg 14,8 volt áldozata mérsékelt, 11,9 pedig komoly bántalmazásnak egyedülálló szülő által a U.S. Department of Health and Human Services adatai alapján. Az egyszülős családban történt bántalmazások számadatainál csak a partnerrel élő egyedülálló szülő háztartásában előfordulók nagyobbak, melyben 33 mérsékelt és 20.8 komoly bántalmazás áldozata ezer főből.

Sajnos ez csak a jéghegy csúcsa. Az egyedülálló nők által vezetett háztartások 47,6%-a sorolható szegénynek, amely négyszer több a házaspárok által vezetett háztartások szegénységi rátájánál (10,9%). Az Egyesült Államokban hajléktalanságot megtapasztaló vagy elszökött gyermekek 90%; a harag által motivált nemi erőszaktevők 85%-a, a viselkedészavarokat tanusító gyermekek 85%-a, a középiskolából kieső fiatalok 71%-a, állami nevelőintézetben élő gyermekek 70%-a és az öngyilkos fiatalok 63%-a édesapa nélküli háztartásból származik.

A KSH adatai alapján Magyarországon 2011-ben minden ötödik, összesen 527 ezer család egyszülős volt, amely összesen körülbelül 780 ezer gyermeket jelent. Az egyszülős családmodell fentebb taglalt negatív következményeit figyelembe véve ezek sokkoló és a jövőre nézve félelmetes számadatok.

Az r-szelekciós pszichológia itt is sikeresen használja a saját érdekei megvalósításához a politikát. Magyarországon a szülők nem kapnak nagy mértékű közvetlen anyagi támogatást az államtól, viszont lehetőségükben áll három éves kortól igénybevenni az állam által pénzelt bölcsödét majd iskolát. Sőt, kötelező igénybe vennie a bölcsödét, óvodát majd az iskolát, ami az r pszichológia számára természetes és kedvező, hiszen annak szerves része a nevelés elhanyagolása, és a K-szelekciós embertársait így sikeresen versenyhátrányba helyezi, mivel a kötelező bölcsöde és óvoda megtöri a szülő-gyermek közötti köteléket, törvény által kötelezővé teszi a gyermek elhanyagolását és traumatizálását, a K szülők pedig képtelenek lesznek felkészíteni utódjaikat az érett korban eljövő versenyre.

Ennél a pontnál le szeretném zárni ezt a bejegyzést. A társadalmi hatásokról még van mit beszélni, de ez az elmélet annyira élvonalbeli és annyira előrehaladott, hogy érdemes csak lassan, átgondoltan haladni rajta, apró lépésekkel, hogy sikeresen értelmezzük azt, új szemekkel láthassuk a világot és ezzel a tudással a kezünkben képesek legyünk változtatni rajta.

[Szolg. közl.: Az olvasóim közül csak nagyon kevesen támogatják az oldalt, számomra viszont a hirdetés és terjesztés pénzbe, a bejegyzések létrehozása pedig hosszú órák munkájába telik. Így nem lehet nyerni háborút. Az üzenet nem fog elérni a magyarokhoz, az ország pedig tovább fog süllyedni az entrópia mocsarába. Kérlek támogasd az oldal fenntartását erre a linkre kattintva, vagy kénytelen leszek a tartalom nagy részét fizetési fal mögé, kizárólag a támogatók számára elérhetővé tenni.]

Kommentek
Posted in r/K