Olvasási idő: 9 perc

A politikai spektrum közepétől balra elhelyezkedő embereknek van egy érdekes tulajdonságuk. Rámutatnak egy társadalmi problémára, viszont képtelenek ők maguk személyes áldozatot hozni a probléma megoldása érdekében. Amikor arról beszélnek, hogy a szegénység mekkora probléma, a megoldásuk nem a kitartóbb, szorgalmasabb munka a nagyobb jövedelemért, majd pedig az önzetlen adományozás, hanem az állami erőszakot használva kívánják elkobozni más dolgozó emberek, “gazdagok” vagyonát adó formájában, majd pedig azt “újraosztani” másoknak.

Hasonló mintázatot figyelhetünk meg érvényesülni a Népszabadság ideiglenes megszűnését követő órákban.

Reggelre virradóan a látogatókat meglepő üzenet fogadta a Népszabadság oldalán. Az eddigi tartalom helyett egy egyszerű HTML szöveg jelent meg, fehér háttéren fekete betűkkel, magyarul és angolul, amely a Népszabadság ideiglenes felfüggesztésének hírét közölte az olvasóval. A szöveg szerint “a lap 2007 óta több mint 5 milliárd forint veszteséget termelt” amely igazolja és kényszeríti a tulajdonosokat az üzleti modell újrakovácsolására, hogy a Népszabadság fenntartható formában térhessen vissza.

Szóval mit jelent ez pontosan gazdasági szemmel nézve?

Ennek megválaszolásához mindenekelőtt szükséges megérteni a nyereség és a veszteség fogalmát. Az elmúlt évszázad egyik legzseniálisabb közgazdászát, Ludwig von Misest idézve:

A társadalom gazdasági szerveződésének kapitalista rendszerében a vállalkozók határozzák meg a termelés irányát. Miközben végrehajtják e feladatukat, feltétel nélkül és teljes mértékben a vásárlóközönség – a fogyasztók – szuverenitásának vannak alárendelve. Ha nem képesek a legolcsóbb és lehető legjobb módon létrehozni azokat az árucikkeket, amiket a vásárlók a legsürgősebben kérnek, veszteséget szenvednek, és végül elhagyják vállalkozói pozíciójukat. Mások, akik jobban képesek szolgálni a fogyasztókat fogják leváltani őket.

Ha minden ember pontosan előre látná a piac jövőbeli helyzetét, a vállalkozók profitot sem érnének el, és veszteséget sem szenvednének. Úgy kellene megvásárolniuk a termelés kiegészítő tényezőit, hogy azok árai a vásárlás pillanatában teljes mértékben visszatükröznék a termékek jövőbeli árait. Nem maradna hely sem nyereségre, sem pedig veszteségre. A nyereség megjelenését az a tény segíti elő, hogy a vállalkozó, aki más emberekhez képest pontosabban látja előre a termékek jövőbeli árait, olyan áron vásárolja meg a termelés néhány vagy valahány tényezőjét, amely a piac jövőbeli állapotának szempontjából nézve túl alacsony. Tehát a termelés teljes ára – beleérve a befektetett tőkét sújtó kamatot – kevesebb, mint az ár, amit a vállalkozó termékéért cserébe kap. Ez a különbség a vállalkozói nyereség.

Másrészt pedig, az a vállalkozó, aki rosszul ítéli meg a termékek jövőbeli árait, a termelési tényezőket olyan áron szerzi be, amelyet, a piac jövőbeli állapotának szempontjából tekintve túl magasak. Az ő teljes előállítási költsége meghaladja azt az árat, amin képes eladni a terméket. Ez a különbség a vállalkozói veszteség.

Tehát a nyereség és veszteség a termelési tevékenységek a legsürgetőbb fogyasztói követelések felé való irányításának sikeréből vagy sikertelenségéből fakadóan generálódik.

Ha a Népszabadság közleménye igaz, egész egyszerűen képtelenek voltak sikeresen kielégíteni a fogyasztói igényeket. Az újság mögött álló vállalkozó pedig vagy radikálisan megváltoztatja eddigi üzleti modelljét, vagy hagyja feloszlani az egész vállalkozást, hogy annak gazdasági krátere – a dolgozók, az eszközök, a befektetők tőkéje – termékeny talajként szolgálhasson tehetségesebb vállalkozók számára.

Pontosan nem tudhatjuk, hogy mennyire igaz a Népszabadság közleménye – de kevés okunk van annak hamisságát feltételezni. Mivel a magyar baloldali újságírók teljesítménye általában kimerül abban, hogy a CNN-hez hasonló demokrata szócsövek híreit fordítják le és adják át saját olvasóközönségüknek, most sem számíthatunk tőlük komoly kutatómunkára. Ehelyett azt látjuk, hogy a 444 vagy az Index egyből a következtetésre ugrik – bárminemű bizonyíték nélkül – és a Fideszt vádolják meg puccsal.

Az érvük valahogy úgy hangzik, hogy a Népszabadság egy igenis értékes és létfontosságú fegyver volt a Fidesz ellen vívott harcban, mint ahogy azt a legutóbbi Rogán-leleplezésük bizonyítja, így annak villámcsapásszerű megszűnése csupán azt mutatja, hogy a Fidesz próbálja bekebelezni azt.

Ez persze kényelmesen figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a Népszabadság 9 éve veszteségesen üzemel.

De a probléma ennél sokkal mélyebb.

Aki olvassa az Ellenpropagandát, az nagyon jól tudja, hogy nem vagyok Fidesz-szimpatizáns. Talán ebből fakadóan elsőre az látszódna a helyes lépésnek, ha én is felülnék a szekérre és azon dolgoznék, hogy egy ilyen botrány valahogy rést üssön a Fidesz hatalmi pajzsán. De Magyarországon egyáltalán nem a Fidesszel van a baj, hiszen a regnáló kormány csupán a magyar nép értelmi állapotának tükörképe; a kommunizmus árnyéka, amelyet a Szovjet oktatás és a szabadságpárti értelmiség teljes hiánya hívott életre; a kommunizmus árnyéka nemzeti színekben, a saját államosításaival, a saját fojtogató adójával, a saját piac- és magántulajdon-ellenességével. Aki azt gondolja, hogy a Fidesz trónfosztásával Magyarországra paradicsom és boldogság jön el, az alapvetően nem érti a politikai jelenségek szociális természetét.

Továbbmenve pedig végzetes hibát is követ el. Hiszen a természet újra és újra megtanít minket arra, hogy amikor egy betegség tüneteit tüntetjük el annak okának gyógyítása helyett, máshol más tünetek jelennek meg. Látjuk ezt az kereszténység eltűnésével, amely helyére az ateisták elméjében statisztikailag megdöbbentő nagyságokban szocializmus és államizmus lép, vagy amikor az ember saját szorongásának vagy depressziójának tüneteit próbálja kezelni terápia nélkül, hogy aztán szenvedélybeteg, szexfüggő vagy alkoholista legyen belőle. Amíg az ember nem kezeli a tünetek okait, a tünetek újra és újra előjönnek más és más formában.

És a magyar társadalom mélyében szunnyadó erkölcsi fertő, a szocializmus, az államizmus nem tűnne el a Fidesszel együtt. Viszont a Fidesz helyébe talán egy sokkal betegebb hatalmi elit lépne – a baloldal egy tetszőleges pártja – aki még a Fidesznél is hatalmasabb pusztulást eredményezne a jóléti állam kiterjesztésével, a határok megnyitásával, inflációval és a politikai pusztítás kifogyaszthatatlan kelléktárával.

Tehát érdemesebb az ismerős démonnal maradni, és közben kezelni az okozatot, hogy a démon idővel elsorvadjon, helyébe pedig a kereskedelem szabadsága és egy virágzó magyar nemzet léphessen.

Ehelyett a baloldalnak az a reflexív válasza a Népszabadság csődjére, hogy tüntetést szerveznek a parlament elé. Nem okolhatjuk őket, hiszen az egyetlen céljuk az államhatalom irányítása saját beteg elképzeléseik szerint – a Fidesz beteg elképzeléseivel ellenben – de azért valahol mégis nevetséges ez az inkompetencia és már-már tudatosnak tűnő együgyűség.

Mint ahogy az elején említettem, a baloldaliak képtelenek személyes áldozatra a saját céljaik eléréséért. Képtelenek adománykampányt szervezni, és milliókat gyűjteni a Népszabadság pénzügyi újraélesztéséhez. Ehelyett viszont bizonyítékok nélkül tüntetést szerveznek egy kitalált ellenség ellen, hogy aztán mámoros önfényezésben dicsérjék magukat, mint azok, akik próbálnak tenni a magyar szabadság ügyében.

Mindeközben a baloldal egy másik alapvető társadalomelméleti hibát is elkövet. Úgy gondolják, hogy az olyan botrányok, mint Rogán Antal kabinetfőnök luxusköltekezése megroppantja a Fidesz hatalmát és rést tör más politikai pártok felemelkedésének. Abszolút nevetség, kérem szépen. Az emberek nem azért fogadják el rezignáltan a Fidesz uralmát, mert nem tudják, hogy egy korrupt bűnszervezet; ezt mindenki nagyon jól látja. A Fidesz azért lehet hatalmon, mert az egyetlen alternatíva egy bármelyik másik hatalom- és pénzéhes, korrupt bűnszervezet.

Mi, itt az Ellenpropagandán az államizmus valódi alternatíváját kínáljuk fel. Az országban majdnem teljesen egyedülálló módon itt azt a szabadságot hirdetjük, amire az Egyesült Államokat alapították, amiért a tizennyolcadik századi forradalmárok küzdöttek, ami elhozta az Ipari Forradalmat, és amely az egyetlen erő, ami képes felemelni Magyarországot a szegénységből és szenvedésből. Forradalmunk pedig még csak most kezdődik.

Ide kattintva támogathatod az oldal fenntartását.

3 thoughts on “Rekviem egy Népszabadságért

  1. Azt mondod, hogy ha a baloldal megnyitja a hatarokat, az meg rosszabb
    Masfelol az allamizmust kritizalod
    De a hatarokat az allam tartja zarva. A masik cikkben is az szerepel, hogy az eroszak soha nem megoldas. Akkor ez most hogy fer ossze?

Comments are closed.