Olvasási idő: ~ 6 perc

Egy Anonymous Conservative nevű kutató, az Evolutionary Biology Behind Politics (szó szerinti fordításban Evolúcióbiológia a politika mögött) című könyvében rámutat arra, hogy érdemes megfigyelnünk a tintahalak párzási szokásait, mivel megdöbbentő hasonlóságot vonhatunk le köztük, és az emberi viselkedés között.

A tintahalak elképesztően összetett lények, akik idegrendszerükkel képesek irányítani és befolyásolni testfelületük mintázatát, hogy beleolvadjanak a környezetbe, levadászhassák áldozatukat, elrejtőzhessenek ragadozóik elől, és nagy mértékben megnöveljék túlélési és szaporodási esélyeiket. Ez a hihetetlenül fejlett lény hosszú évmilliók genetikai kiválasztódása után jött létre, amely során a nőstények kizárólag azokat a hímeket engedték maguk közelébe utódok létehozása érdekében, akik előtte összemérték képességeiket más hímekkel, és bebizonyították, hogy ők uralják leghatékonyabban saját idegrendszerüket és felületük változtatását. Ez a párválasztási folyamat biztosítja a faj túlélését, mivel kizárólag a leginkább rátermettebb, a legnagyobb túlélési esélyekkel rendelkező egyének genetikai állománya él tovább, míg a kevésbé életképes elpusztul.

Viszont a tintahatak egy csoportja (azok számára, akik olvasták az r/K bejegyzéssorozatot, az r reprodukciós stratégiát követő egyedek) képesek úgy szaporodni, hogy megkerülik a párválasztási rituálét. Ezek a kevésbé fejlett és kevésbé erőteljes egyedek összehúzzák magukat egészen addig, amíg megkülönböztethetetlenekké válnak a nőstényektől, és lassan lesüllyednek a tengerfenékre, ahol a többi nőstény várakozik, kikerülve a harcoló hím egyedeket. Miután leértek, szabadon képesek a nőstényekkel szaporodni, és továbbnemzeni a vadászatra és túlélésre kevésbé képes, gyengébb, de csaló génállományukat.

Valamilyen termék árának a növelése csökkenti az arra vonatkozó keresletet, így teljesen természetes, hogy a minimálbér növelése egyben a munkanélküliség növekedésével is jár.
Valamilyen termék árának a növelése csökkenti az arra vonatkozó keresletet, így teljesen természetes, hogy a minimálbér növelése egyben a munkanélküliség növekedésével is jár.

Nézzük meg, mennyiben hasonlít ez a viselkedés azokhoz az emberekhez, akik manapság nacionalistának nevezik magukat, és a Fidesz kormányát ünneplik.

A nacionalizmus annyi, mint tisztelettel és odaadással viszonyulni az egyén saját kultúrájában megtestesült értékek iránt. Hasonlóan a szeretethez, amely mások erényeire adott önkéntelen válaszreakciónk, a nacionalizmus válaszreakció akkor, amikor a kultúra, amelynek részei vagyunk tiszteli és becsüli a szabadságot, a törvény előtti egyenlőséget, a szólásszabadságot, amely lehetővé teszi a viták békés, nem pedig erőszakos rendezését, a tulajdonjogokat, és azokat az erkölcsi normákat, amelyek elengedhetetleneka civilizáció felépüléséhez és felemelkedéséhez.

Viszont az Orbánista “nemzeti értékek” hívői nem tisztelnek mást, mint az államhatalmat. Ahelyett, hogy az államhatalom csökkentésén és a szabadság előhívásán munkálkodnának, aktívan éljeneznek azért az államért, amely elpusztítja a szabadpiacot, szegénységbe taszítja az országot és ellehetetleníti a gazdasági fejlődést. Éltetik azt az államot, amely szabályozza a piacot, hogy a szabályozások mentén kizárólag a kormányközeli barátok és lobbisták lehessenek sikeresek a gazdaságban. Éljenzik azt a rendszert, amely a kommunizmus felé lépked, és teljesen természetesnek veszi, hogy az állam termelje az oktatást vagy az egészségügyet, hogy aztán a közgazdasági törvényeknek megfelelően minőségben mindkettő a legmélyebbre zuhanjon, árban pedig az egekbe emelkedjen.

Az Orbánizmus, amit ezek az emberek büszkén éltetnek nem nacionalista, hiszen egy olyan rendszert éljenez, amely megfojtja a gazdaságot, hatalmas mértékű újraelosztásban vesz részt, minimálbérekkel taszítja ki a legszegényebb társadalmi osztályt a munkaerőpiacról. Mindeközben megdöbbentű méretben szórja el a nemzet dolgozói és vállalkozói által megtermelt vagyont arra, hogy szórakozást biztosítson a társadalom egy szűk politikai osztálya számára, stadionok vagy kisvasút formájában.

Sorolhatjuk hosszasan az Orbán-kormány bűneit, de az mindenkinek kitűnik, akinek elméjét nem pusztította el teljes mértékben a közszolgálati média, hogy a rendszer nem a szabadság és a kapitalizmus, hanem a tulajdonjogok szisztematikus eltiprásának és a szocializmusnak az útját követi. Ezek pedig bűnök, mint ahogy a rablás és a gyilkosság – szintén a tulajdon ellen elkövetett sérelmek – is bűnnek számítanak. Az pedig, aki nacionalistának vallja magát, nem támogathatja a Fidesz politikáját, abban az esetben, ha a nacionalizmus erény, mivel az erény természetéből fakadóan nem lehet a bűnnek pártolója.

Mint ahogy azt Stefan Molyneux is megállapította, nem lehetünk hazafiak az állam irányába, mert az erény az, amely ellenzi az erőszakot.

in-2016-region-map-web-world
Magyarország az 58.-ik a Gazdasági Szabadság Indexen, zuhanórepülésben a harmadik világ szintjére.

Összeegyeztetni a nacionalizmust és az Orbán-kormány magasztalását épp annyira ésszerűtlen, mintha egy alkoholista gyermekbántalmazó kiváló szülőnek nevezné magát. Erény az, amely a bűnök ellen áll, a tulajdonjogok eltiprása ellen, a rablás, a gyilkosság, a korrupció ellen, és harcol azért, hogy az ország gazdasága ne zuhanjon még mélyebbre a Gazdasági Szabadság Indexén, amelyen most Mexikó és Albánia szomszédságában áll, hamarosan pedig eléri az afrikai országok színvonalát.

A nacionalizmus nem tündöklő, nemzeti kosztümbe öltözni, majd az utcán vonulva bemutatni, hogy mi mennyire szívünkön viseljük az ország sorsát, és nem is Ria-Ria-Hungáriát kiáltani egy focimeccs alatt, majd pedig hazaérni, és semmit sem tenni országunk felemelkedéséért. A nacionalizmus megköveteli az ismeretszerzésre való hajlandóságot, a tudásszomjat és a kíváncsiságot, a kriitkai gondolkodást, hogy az ember mindenekelőtt megtalálja azt, miként emelkedhet fel az ország a jelenlegi rohadásából, majd pedig cselekedni azért, nem pedig erőszakszervezeteket éltetni, amelyek a kommunizmusba taszítják országunkat, és azt hinni, hogy többek vagyunk hányingerkeltő csalóknál, akik nemzeti színekbe bújva rejtik el rabló és nemzetellenes mivoltukat.

Akik Orbán Viktor korrupt és rabló kormányát éltetik, amely elkobozza és az uralkodó osztály szórakozására költi a termelő osztály vagyonának 70%-át, az nem hazafi, hanem a haza pusztulását lehetővé tevő áruló. Ők a tintahalak, akik társadalmunk erőforrásaihoz nem becsülettel, hanem csalással és megtévesztéssel jutnak; akik boldogan nyalják mesterük kezét, miután pár csont lezuhant orruk elé a királyi lakomán.

Ide kattintva támogathatod az oldal fenntartását.