Orbán Viktor nemzetközpontú retorikája meggyőző és hatásos propagandakellék, amely sikeresen lovagolja meg – sőt, egyenesen élharcosává válik a nyugati nacionalizmus felemelkedésének. De végzetes hibát követünk el, ha csupán Orbán Viktor szavait halljuk, és nem kötjük össze azt a vezetése alatt álló kormány tetteivel. Ekkor, míg abban a hitben élünk, hogy országunk jó és biztos kezekben halad a gazdagság és fejlődés felé, a valóságban politikai élősködők pusztítják el a dolgos magyar nép szabadságát és jövőjét.

1P250G

Azt a kort éljük, amelyben a liberális baloldal, a feminizmus és a multikulturalizmus leggyőzedelmesebb napjait éli. A polgárok szerte a nyugati világban természetes értéknek tartják az egyenlőséget, és megkérdőjelezetlen a tömegmédiában az egyenlőség jegyében folytatott erőszakos rablás és újraelosztás. Egyszerű tudományos tényeket közölni az etnikumok vagy a nemek közötti biológiai különbségekről nagy nyilvánosság előtt a verbális bántalmazás és támadások tomboló viharát vonja magával. Aki egyszerűen rámutat arra, hogy a civilizáció szövetét pusztítja a család összeomlása és a feminizmus által dicsőített egyedülálló anyák kultúrája, az szexista, aki pedig arra mutat rá, hogy kollektív öngyilkosságot követ el a nép, amely nagyra tárja kapuját ezeréves ellenségének, rasszista és iszlamofób. Ezeket a jelzőket kiáltva bárkit el lehet távolítani állásából, elpusztítva karrierjét és jövőjét, örökre megbélyegezve őt, mint a progresszív értékek ellensége.

Magyarország ilyen szempontból az összes nyugati ország közül talán a legszerencsésebb helyzetben van. Míg tőlünk nyugatra elég idő adatott a kultúrmarxizmus számára a virágzáshoz, illetve az akadémia és a média teljes átvételéhez, nálunk nem gyűlölet bűncselekmény azt állítani, hogy csak két nem létezik, a rendőrség nem kopogtat az ajtón, ha a muszlim inváziót megkérdőjelező véleményt formálunk meg, és nem veszítjük el a karrierünket, ha szuperhősnőket ábrázoló pólót viselünk. Léteznek persze az országon belül olyan elemek, akik aktívan törekednek a modern nyugati kultúrát megdöntő ideológia terjesztésére, de mostanra a valóság tagadhatatlan tényei is ellenük dolgoznak, és a magyar közvélemény nyíltan látja, hogy a szegény menekülteket emlegető baloldali hangok közveszélyes és öngyilkos tanokat hirdetnek.

De mint ahogyan azt magyarok százezrei – ha nem milliói – tapasztalják napról napra, a kultúrmarxizmus eltaposásával még nem épült fel az Édenkert. A rendszerváltás lehetőséget hozott annak szabadságnak és gazdagságnak megteremtésére, ami az Egyesült Államoktól a Skandináv országokon át Hong Kongig országok életszínvonalát emelte sosem látott magasságokba, de úgy tűnik, ez a világ várat magára Magyarországon, helyette pedig amit látunk az az államadósság növekedése, vagy az ipari munkások és fizikai foglalkozásúak, a nyugdíjasok, az alacsony iskolázottságúak és a cigányok tartós létbizonytalansága.

A Szovjetunió bukásával megadatott a lehetőség az addig elnyomásban élt nemzetek öntudatra ébredésére, és bizony látjuk is, hogy Lengyelországtól Magyarországig lassan felemelkedik a nacionalizmus, a kulturális kohézió és az együttműködés, párhuzamosan az Egyesült Államokkal, ahol a Republikánus Párt jelöltje, Donald J. Trump háborút vív az amerikai középosztályt rég cserbenhagyó politikai elittel, és felébreszti az amerikai nép nemzeti lelkét. A két világ között pedig, Kanadát valamilyen mértékben beleszámítva de főként és elsősorban Nyugat-Európában annak rendje és módja szerint diadalmaskodott a multikulturalizmus, azaz teljesen elpusztult és elfelejtődött, milyen britnek, franciának, németnek vagy svédnek lenni, összetartozni, együttműködni, közös háttérrel és kultúrával bírni.

Pusztán a civilizációk és kultúrák túlélésének szempontjából előbb vagy utóbb el kellett jönnie a nacionalizmus nyugati újjászületésének, hiszen látjuk, mit okoz annak hiánya: az a kultúra, amelyik feláldozza saját csoportpreferenciáját a multikulturalizmus oltárán, arra kárhoztatik, hogy azt meghódítsa egy erősebb és összetartóbb nemzet.

Persze itt feltehetnénk a tyúk és tojás kérdését, és elgondolkodhatnánk azon, hogy vajon a regnáló kormány retorikája következtében fordulnak a magyarok egyre inkább a nemzetiességhez, el a multikulturalizmustól, vagy pedig a kormány azért használja ezt a retorikát, mert egyre nagyobb a konzervatív tábor. A válasz valószínűleg az, hogy a kettő igen szoros összhatásban áll, és egymást erősítik, de azt mindenképp leszögezhetjük, hogy a Fidesz nem lehetne hatalmon, ha a többség vagy aktívan, vagy passzívan nem állna a megfogalmazott értékeik mellett.

Viszont nem szabad összetéveszteni a Fidesz retorikáját a tevékenységével, és nem szabad azt gondolnunk, hogy a kormány a nemzet mellett áll, a népet pártolja, az ő érdekeit képviseli és tartja szem előtt, csak azért, mert propagandájában a nacionalizmust hangoztatja. Ha eltekintünk a nemzeti színekben pompázó szavaktól, nevetséges lenne azt képzelni, hogy az így szemünk elé táruló kormány a nemzet érdekeit képviseli.

Az oktatási rendszer központosítása, az egészségügy államosítása, kormánypárti médiabirodalom, stadionok és kisvasutak építése az állampolgárok által megtermelt vagyonból, a gazdasági növekedés közvetlen akadályozása olyan rendelkezésekkel, mint az Uber betiltása, az uralkodóosztály vagyoni gyarapodása, hatalmas mértékű rejtett adók, az állami kiadások növekedése, az MNB-botrány, és aztán a kisebb dolgok, mint a Trafikok – és aztán a trafikpályázatok fideszközeli nyertesei – vagy a vasárnapok,milliós állami fizetések, képviselői ingatlanok és még számtalan olyan rendelkezés, amellyel az uralkodói osztály a vagyonszerzés politikai módszerét használva a társadalom jogos tulajdonát elkobozta és elosztotta, vagy a törvényekezés erejével versenyelőnyt biztosított önmaga és a kormányközeli személyek számára.

A Fidesz nemzetközpontú retorikája mögött a nemzet tagjainak kizsákmányolása és elnyomása rejlik. Továbbá általánosságban elmondható, hogy az állami költekezés és az állam a gazdaságba való beavatkozása definícióból adódóan nemzetellenes, mivel a költekezés esetében az állam az erőszak fenyegetésével elkobozza a nemzet tagjainak vagyonát, majd azt felhasználja politikai érdekek szerint – megakadályozva, hogy a nemzet tagjai saját céljait teljesítsék saját vagyonuknak felhasználásával – a gazdasági beavatkozás esetében pedig az erőszak fenyegetésével betiltja két polgár önkéntes üzletkötését. Logikusan nem nevezheti magának nemzetinek, és nem állíthatja, hogy a nemzet érdekeit képviseli az, aki a valóságban a legális erőszak intézményét használja a nemzet tagjai ellen, és megtiltja a nép tagjainak önkéntes alapú gazdasági tevékenységét.

De továbbmenve – és általánosítva, hogy beleértsük a Jobbiktól a baloldali pártokig az összes hataloméhes szervezetet – megjegyzendő, hogy nem létezik olyan lény a valóságban, hogy nemzet, csupán emberek, akik egy nemzet nevű csoportot alkotnak, és így nem is lehet a nemzet érdekeit szolgálni, azt védeni, képviselni, vagy érdekében eljárni, csupán a nemzet tagjait lehet szolgálni, védeni, képviselni vagy érdekükben eljárni. Az a politikai csoport pedig nem nevezhető nemzetinek, aki nem a nemzet összes tagja, hanem a nemzet bizonyos tagjai érdekében cselekszik, az államot nem a nemzet összes tagja, hanem a nemzet bizonyos tagjai megsegítésére használja a nemzet más tagjainak kárára és mások vagyonából.

Egy valóban nemzeti kormány tehát lerginkább az éjjeliőr államhoz áll a legközelebb , amelynek egyetlen célja a védelem biztosítása, de ezt még később pontosítjuk.

Ez mind  logikus következménye annak a ténynek, hogy az értékítéletek szubjektívek, azaz az emberek más és más értéket ítélnek ugyanahhoz a dologhoz. És mivel így kizárólag az egyén maga ismeri saját értékskáláját – azaz az általa értékesnek tartott dolgok hierarchikus listáját – olyan döntéshozatalra kényszeríteni őt, amelyet saját maga önként nem hozott volna meg egyenlő az egyén érdeke ellen való cselekvéssel.

Ebből pedig az következik, hogy nem nevezheti magát nemzetinek az a kormány, amely a gazdaságot, azaz felek önkéntes üzletkötését kívánja szabályozni, mivel azzal megakadályozza a nemzet tagjai számára önérdekük beteljesítését. Ugyanúgy nem lehet nemzeti az a kormány sem, amelyik bevételét nem önkéntes alapon, hanem adók formájában szedi, vagy hiteleket vesz fel anélkül, hogy létezne szerződéses megállapodás közte, és egy olyan állampolgár között, aki vállalja az államadósság kifizetését. Ha az állam vagyonát annak eredeti tulajdonosának explicit beleegyezése nélkül szerzi meg, akkor az az állam nem a nemzet érdekeit szolgálja, hanem kirabolja a nemzet bizonyos tagjait a nemzet más tagjainak javára.

Továbbá pedig az sem nevezhető nemzeti kormánynak, amely kiadásait nem olyan dolgokba fekteti, amelybe explicit, önként és szerződéses úton beleegyeztek a kormánynak fizető polgárok. Az a kormány, aki védelemre vagy oktatásra költ, mert az önként fizető polgárok ezt kívánják, az nevezheti magát nemzeti kormánynak, míg az, amelyik politikai érdekek kiszolgálására költi önként szerzett vagyonát, nem.

Végül pedig – bár ez beletartozik a gazdaság szabályozásába, de érdemes külön kiemelni – egy kormány sem nevezheti magát nemzetinek, ha az erőszak fenyegetésével kényszeríti a polgárokat bizonyos termékek és szolgáltatások használatára, és megtiltja az alternatíva használatát. Ha ez igaz, márpedig logikusan következik a fentebb említettekből, a kormány nem kényszerítheti a polgárokat arra, hogy akaratuk ellenére azt a valutát használják, amit a kormány bocsát ki, még akkor sem, ha azt nemzetinek keresztelt pénzintézet állítja elő. Mint ahogy mindenkinek jogában áll olyan ételt, autót, házat, ruhát, telefont vásárolni, amilyet gondol, úgy mindenkinek jogában áll, hogy olyan csereeszközt használjon amilyet gondol, legyen az kavics, só, színes papír vagy nemesfém. Ebből pedig az következik, hogy egy párt sem nevezheti magát nemzetinek, amely támogatja egy jegybank létezését, és amely előírja és megszabja, milyen valutát használhatnak a polgárok.

Tehát a valóban nemzeti kormány kizárólag az lehet, amelyik nem sérti meg a nemzet érdekeit, kényszer alkalmazása a nemzet tagjai ellen pedig a nemzeti érdekek megsértése. Ebből következően a kormány szerepe arra csökken, amit a kormánynak önként fizető személyek írott szerződésben megfogalmaznak, legyen az oktatás, egészségügy vagy védelem biztosítása. Ezek finanszírozásához a kormány nem kezdeményezhet erőszakot a nemzet tagjai ellen, és nem is kényszerítheti őket, hogy a kormány szolgáltatásait használják, tehát így joguk van önkéntes szerződésbe lépni másokkal, akik hajlandóak oktatást, orvosi ellátást vagy védelmet biztosítani számukra.

A történelem egyszerű vizsgálata rávilágít arra a tényre, hogy a nemzetek minél inkább közelítetettek ehhez az állapothoz, annál nagyobb gazdasági fejlődésen mentek át, mint ahogyan azt az ipari forradalom és a 19. század nyugati gazdaságai bizonyítják, és minél távolabb került ettől egy nemzet, annál többet sínylődött és annál szegényebb lett, amelynek kitűnő példája a szocializmus bevezetésének bármelyik kísérlete.

A 19. század legendás magyar gondolkodói és politikai alakjai sikítva nevetnének, ha azt látnák, hogy a Fidesz vagy a Jobbik a nemzeti jelzőt használja magára. Ezek a politikai csoportok nem a nemzet érdekeit, hanem a nemzet bizonyos csoportjainak érdekeit szolgálják úgy, hogy azzal elnyomják és kirabolják a nemzet más csoportjait. És bár jól hangzik a nemzeti jelző – mert hát mégis ki akarna egy táborba tartozni a magyar liberálisokkal – de az, aki az erőszak kezdeményezését támogatja más magyarok ellen, és az ő elkobzott vagyonukkal akarja sajátját gyarapítani, az nem nemzeti, hanem – hasonlóan a valójában nemzetellenes, de mégis nemzeti színekben pompázó Fideszhez vagy Jobbikhoz – a magyar társadalom békés együttélésének ellensége.

 Ide kattintva támogathatod az oldal fenntartását.

Kommentek

One thought on “Nemzet és állam

  1. Tetszik az írás tartalma és a stílusa is! Pár dolog azért nem teljesen világos. Hiányolom a nemzet fogalmának a definícióját. Mivel ez egy nagyon tágan értelmezett kifejezés fontos lenne értelmezni, hogy tudjuk ugyan arról a dologról beszélünk. Elvégre a nemzetet sokan egyfajta vallási abszolutizmusként értelmezik, ahol a közösség “szelleme” önálló létező entitás és az egyén egy ez alá rendelt elem (Hegel). A biológiai megközelítés szerint a közösség az egyén érdeke, mert így jobbak az esélyei a túlélésre és ezért ösztönösen formál közösséget. Ezekből a közösségekből változatos társadalmak alakulnak ki, amiket nevezhetünk kultúrának vagy manapság nemzetnek. A politika ezt a preferenciánkat használja ki és fordítja saját hasznára a többség kárára. Ha nemzet alatt az azonos értékrenddel, külsővel és szokásokkal rendelkező társainkhoz való természetes vonzódást értjük, amely alapján a természetben a társadalmak kialakulnak, akkor semmilyen politika nem lehet nemzeti. A politika a társadalmon belüli erőszak monopóliuma, ami teljesen természet ellenes, hiszen a társadalom egy önkéntesen, egyéni érdekből létrejött természetes rendszer.
    Amennyiben a nemzet alatt azt az ellentmondásos, de máig a többség által vallott társadalmi rendszert értjük, amely egy újszülött csecsemőnek azonnal a nyakába varrja a “társadalmi szerződést” és kötelességekkel látja el (haza védelme, többség akaratának elfogadása, adófizetés etc.), akkor létezhet nemzeti kormány. Ebben az esetben azonban a nemzeti kormány nem más, mint egy társadalmi betegség, ami szép lassan pusztítja a közösséget.

    “Tehát a valóban nemzeti kormány kizárólag az lehet, amelyik nem sérti meg a nemzet érdekeit, kényszer alkalmazása a nemzet tagjai ellen pedig a nemzeti érdekek megsértése.”
    Ez a kijelentés kizárja a nemzeti kormány létezésének lehetőségét. Hiszen onnantól kezdve, hogy egy kapcsolat önkéntessé válik már nem politikáról és kormányról, hanem piaci alapú rendszerről beszélünk.

Comments are closed.