Murray N. Rothbard – Oktatás: Szabad és Kötelező

Murray N. Rothbard

Oktatás:
Szabad és Kötelező

Az egyén oktatása

Minden emberi csecsemő a teljesen kifejlett emberi lényekre jellemző képességek hiányában jön a világra. Ez nem csupán a tisztánlátás, a helyváltoztatás, az önetetés, satöbbi, képességének hiányát jelenti; mindenekfelett azt jelenti, hogy nem rendelkezik az érvelés képességével – az erővel, amely megkülönbözteti az embert az állattól. De a kritikus különbség a baba és más állatok között az, hogy ezek a képességek, főként az érvelés képessége, potenciálisan benne rejlenek. A felcseperedés folyamata a gyermek képességeinek kifejlesztésének folyamata. A tehetetlenség és inkompetencia állapotából, amelyhez hasonló csak pár újszülött állatot terhel, a csecsemő a felnőttség teljes dicsőségébe és szellemi képességeibe cseperedik.

Mivel a szem számára azonnal feltűnik, könnyű túlbecsülni e változások tisztán fizikai természetét; a baba méretének és súlyának növekedésére, a járás és a beszéd képességének elsajátítására, satöbbi, az elkülönített, fizikai vagy izomzati tevékenységek szempontjából is tekinthetünk. A felnövekedés folyamatának túlnyomóan fontos része szellemi, a szellemi képességek, a felfogás és érvelés kifejlődése. A gyermek, új szellemi képességeinek használatával, ismereteket sajátít  el – ismereteket, nem csupán a körülötte levő világról, hanem önmagáról is. Tehát a járás és a beszéd képességének elsajátítása, illetve új erejének használata e tudás elsajátításának szellemi kapacitásán múlik. Ahogyan a gyermek használja újdonsült érvelési képességét és izmai erejét, ezek a képességek növekednek és fejlődnek, amely pedig cserébe ösztönzi a gyermeket e képességek további használatára. A gyermek kifejezetten a körülötte található világról, más gyermekekről és felnőttekről, és saját szellemi és fizikai erejéről sajátít el ismereteket.

Minden gyermek, aki e világra jön, egy bizonyos környezetbe születik. Ez a környezet fizikai, természetes és ember által létrehozott dolgokból tevődik össze, amellyel ő különféle módon kapcsolatba lép. Ez az a környezet, amelyen gyakorolja kifejlődő képességeit. Értelme ítéletet formál más emberekről, a másokkal való kapcsolatairól, és általában véve a világról; értelme felfedi önmaga előtt saját kívánságait, és fizikai erejét. Ily módon, a felnövekvő gyermek, együttműködve környezetével, célokat dolgoz ki, és felfedezi a célok eléréséhez szükséges eszközöket. Céljait saját személyiségének alapjaira helyezi, az általa legjobbnak ítélt morális alapelvekre, és esztétikai ízlésére; az eszközökről alkotott ismerete azon alapszik, amit a legmegfelelőbbnek ismert meg. Az „elméletek” e halmazára, amely hitét képezi, érvelési képességével tett szert, vagy az önmagával vagy másokkal megélt tapasztalataiból, vagy az általa vagy mások által elvégzett logikai következtetésből. Amikor végre eléri felnőttkorát, képességeit az általa elérhető mértékben kifejlesztette, és értékkészletre, alapelvekre és tudományos ismeretekre tett szert.

Ez a teljes felnövési folyamat, az emberi személyiség minden oldalának kifejlesztése, az ő oktatása. Nyilvánvaló, hogy egy ember gyermekkora minden tevékenységéből szert tehet az oktatásra; minden ébren töltött órája valamiféleképpen tanulásnak mondható.[1] Teljesen abszurd az „oktatás” kifejezést az ember hivatalos iskolázására szűkíteni. Minden pillanatban tanul. Más emberekről, vágyaikról és vágyaikra törekvő tetteikről tanul és formál gondolatokat, a világról, és az azt kormányzó természeti törvényekről; továbbá saját céljairól, és hogy miként képes elérni őket. Gondolatokat formál az ember természetéről, és arról, minek kellene lennie saját, és mások céljainak, e természetből kiindulva. Ez egy véget nem érő folyamat, és nyilvánvaló, hogy a hivatalos iskolázás csupán egy része ennek a folyamatnak.

Elemi értelemben, ami azt illeti mindenki „önoktatott.” Egy ember fizikai vagy társadalmi környezete nem „határozza meg” az eszméket és a tudást, amellyel felnőtt korába lép. Az emberi természet alapvető ténye, hogy az ember eszméit önmaga formálja; mások befolyásolhatják, de senki sem határozhatja meg teljes mértékben az eszméket és az értékeket, amelyeket az ember elfogad vagy élete során fenntart.

[1] A felnőttek is tanulási folyamatban vesznek részt egész életük során; tanulnak önmagukról, másokról, és a világról. Viszont, mivel a gyermekhez viszonyítva, érvelési képességük már kifejlődött, róluk most nem esik szó.