Lawrence W. Reed – Nagy mítoszok a Nagy Gazdasági Világválságról

Hol van itt szabad gazdaság?

Hogy lehet az, hogy FDR-t négyszer megválasztották, ha politikája mélyítette és elhúzta a gazdasági katasztrófát? A tudatlanság, és a legjobb feltételezése sokat megmagyaráz. Roosevelt megverte Hoovert 1932-ben a kevesebb kormány ígéreteivel. Ehelyett több kormányt adott az amerikaiaknak, viszont fanfárral és kandalló melletti beszélgetésekkel tette azt, amely hipnotizálta a kétségbeesett népet. Mire elkezdték észrevenni, hogy az általa folytatott politika káros, eljött a Második Világháború, az emberek a főparancsnok köré gyűltek, és kevesen akarták kicserélni a közmondás lovát a folyó középén azzal, hogy új elnököt választanak.

A Második Világháború holokausztjával eljött az amerikai szövetségesekkel való kereskedés újjászületése. Az, hogy a háború embereket és erőforrásokat pusztított, nem segítette az Egyesült Államok gazdaságát, viszont a megújult kereskedelem igen. A nemzet pénzkínálatának inflációja ellensúlyozta a New Deal által teremtett magas árakat, viszont egy olyan problémát hozott magával, amely mind a mai napig kísért minket: egy dollárt, amely évről évre kevesebb jószágot és szolgáltatást képes vásárolni. Legfontosabban, a Rooseveltet követő Truman adminisztráció jóval kevésbé volt fogékony arra, hogy bántalmazza és ütlegelje a magánbefektetőket, és következményképp a befektetők visszatértek a gazdaságba és üzemanyagot szolgáltattak az erőteljes poszt háború utáni fellendülésnek. A Nagy Gazdasági Világválság véget ért, viszont észben kell tartanunk, mint az amerikai történelem kormánypolitikájának legkolosszálisabb és legtragikusabb kudarca.

A Nagy Gazdasági Világválság genezise az Egyesült Államok felelőtlen monetáris és fiskális politikájának volt köszönhető a kései 1920-as és korai 1930-as években. Ezek a rendelkezések magukba foglalták a politikai félrelépések litániáját: a központi bank rossz irányítása, a kereskedelmet összezúzó vámok, az ösztönzőket elszívó adók, a termelés és verseny agyzsibbasztó irányítása, a termény és az állattartomány érzéketlen elpusztítása, és a kényszerítő munkatörvények, hogy csak párat számoljunk össze. Nem a szabadpiac volt az, amely 12 év szenvedését produkálta, hanem a nagyszabású politikai kontárkodások.

Azoknak, akik képesek áttanulmányozni az 1920-as és 1930-as évek eseményeit, majd a szabadpiacot hibáztatják a gazdasági csapások miatt, szemük, fülük és elméjük teljesen bezárult a tények előtt. Létfontosságú megváltoztatni azt a csökönyös gondolkodást eme mocskos történelmi epizóddal kapcsolatban, amely a mai általános véleményt alkotja, annak érdekében, hogy újjáélesszük a szabadpiacba vetett hitet és megőrizzük szabadságainkat.

A nemzet képes volt túlélni mind Hoover aktivizmusát és Roosevelt New Deal szélhámosságát, és most az amerikai szabadság hagyatéka egy új nemzedék polgárainak újbóli felfedezésére vár. Ezúttal nincs mitől félni, csak mítoszoktól és tévhitektől.