Lawrence W. Reed – Nagy mítoszok a Nagy Gazdasági Világválságról

Kék sasok és vörös kacsák

A New Deal talán legradikálisabb aspektusa a Nemzeti Ipari Felépülés Törvénye volt, amelyet 1933 Júniusában iktattak be, és amely egy masszív, új bürokráciát hozott létre, Nemzeti Felépülés Adminisztráció név alatt. Az NFA uralmából kifolyólag a legtöbb feldolgozóipart hirtelen egy kormány által elrendelt kartellbe kényszerítették. Szabályok, amelyek meghatározták az árakat és az eladás feltételeit rövid idő alatt átalakították az amerikai gazdaság nagy részét egy fasiszta-stílusú berendezkedéssé, miközben az NFA-t olyan új adókból pénzelték, amelyeket azokra az iparágakra vetettek ki, amelyet kontrollált. Pár közgazdász úgy becsülte, hogy az NFA 40%-kal megemelte az üzletelés árát, ami nem pont az, amire szüksége van egy szenvedő gazdaságnak a felépülés érdekében.

Az NFA gazdasági hatása azonnali és erőteljes volt. A felépülés jelei nyilvánvalóak voltak abban az öt hónapban, amely alatt a törvényt előkészítése folyt: a gyári foglalkoztatottság és a munkáltatók által kifizetett pénzmennyiség 23 és 35 százalékkal emelkedett. Aztán érvénybe lépett az NFA; megrövidítve a munkaidőket, önkényesen megemelve a béreket és egyéb, új költségeket vetve ki a vállalkozásra. Hat hónappal azután, hogy beiktatták a törvényt, az ipari termelés 25%-kal zuhant. Benjamin M. Anderson azt írta: „Az NFA nem egy feléledési, hanem egy feléledés-ellenes intézkedés volt. Az egész NFA perióduson át, az ipari termelés nem emelkedett olyan magasra, mint amekkora 1933 Júliusában volt, mielőtt az NFA bejött.”[1]

Az ember, akit Roosevelt megbízott az NFA irányításával Hugh „Acélnadrág” Johnson tábornok volt, egy durva, mérges, bántalmazó személy, aki bevallottan csodálta az Itáliai diktátort, Benito Mussolinit. „A mindenható isten könyörüljön annak, aki akadályozni próbálja a Kék Sast” (az NFA hivatalos jele, amelyre egy szenátor gúnyosan, „Szovjet kacsaként” hivatkozott) menydörgött Johnson. Azokat, akik nem voltak hajlandóak együttműködni az NFA-val, Johnson személyesen fenyegette nyilvános bojkottal és egy „orbaveréssel.”

Végül több mint 500 NFA szabályozás volt érvényben, „a villámhárítóktól elkezdve a fűzők és melltartók gyártásáig, lefedve több, mint 2 millió munkáltatót, és 22 millió munkást.”[2] Szabályozták a hajszesz, kutyapóráz és még a zenei komédiák gyártását is. Egy Jacob Maged nevű, New York-i szabót letartóztattak és bebörtönöztek azért a „bűntényért,” mert 35 centért vasalt ki egy öltönyt, nem pedig az NRA által előírt „Szabók Törvénykönyvében” meghatározott 40 centért.

A The Roosevelt Myth című könyvében, John T. Flynn történész leírja, hogyan „üzleteltek” az NFA partizánjai:

Az NFA felfedezte, hogy képtelen érvényre juttatni szabályait. Kiemelkedtek a feketepiacok. Kizárólag a legerőszakosabb rendőrségi módszerekkel voltak képesek betartatni őket. Sidney Hillman ruhaiparába a szabályozó hatóság végrehajtó rendőröket telepített. Rohamosztagosként vizsgálták át a környéket. Beléphettek az ember gyárába, kiküldhették őt onnan, felsorakoztathatták munkásait, kivallathatták őket, és azonnal lefoglalhatták számlakönyveit. Az éjszakai műszakot betiltották. A magán kabát-és-öltöny rendőrség tüzelőosztagai mentek át a környéken éjszakánként, fejszékkel berontva ajtókon, kutatva azokat, akik az éjszakai nadrágvarrás bűncselekményét követik el. De ezek nélkül a durva módszerek nélkül számos szabályozó hatóság azt mondta, hogy nem működnének velük együtt, mivel a nyilvánosság nem állt mögöttük.[3]

[1] Anderson, p. 336.

[2] Ibid., pp. 332-334.

[3] John T. Flynn, The Roosevelt Myth (Garden City, N.Y.: Garden City Publishing Co., Inc., 1949), p. 45.