Lawrence W. Reed – Nagy mítoszok a Nagy Gazdasági Világválságról

„Semmitől nem kell félni, csupán a félelemtől”

Roosevelt valóban változást hozott, bár valószínűleg nem azt a fajta változást, amiben az ország reménykedett. Rosszul kezdte azzal, hogy fölavató beszédében a válság miatt a „lelkiismeretlen pénzváltókat” hibáztatta. Semmit nem szólt a Fed helytelen döntéseinek szerepéről, és keveset a Kongresszus ostobaságairól, amelyek hozzájárultak a problémához. Erőfeszítései következtében a gazdaság a válságban ragadt az egész évtizeden át. Egy szólást kölcsönözve a 19. századi írótól, Henry David Thoreautól, Roosevelt híressé vált beszédében kijelentette, hogy „Semmitől nem kell félni, csupán a félelemtől.” De ahogyan azt a Grove City főiskola professzora, Dr. Hans Sennholz magyarázta, FDR politikája volt az, ami valós okot adott a félelemre az amerikaiak számára:

Az első száz napjában durván megtámadta a haszonrendszert. A fellendülést ellehetetlenítő korlátok eltörlése helyett, amelyeket elődje állított fel, felépítette mellé sajátjait is. Az amerikai dollár integritásának minden lehetséges oldalát megtámadta, mennyiségi növelésekkel és értékének csökkentésével. Elkobozta az emberek aranytartalékait és 40%-kal lecsökkentette a dollár értékét.[1]

Frusztrálva és feldühítve attól, hogy Roosevelt ilyen hamar és ennyire teljes mértékkel elárulta a platformot, amelyen megválasztották, Lewis W. Dougles, a költségvetésért felelős hivatal igazgatója lemondott, hivatalba lépése után csupán egy évvel. 1935-ben a Harvard Egyetemen, Douglas nyíltan kimondta, hogy Amerika jelentős választás előtt áll:

Úgy fogunk-e dönteni, hogy magunkat – ezt a nemes kiváló országot – alávetjük a bürokrácia despotizmusának, amely irányítaná minden tettünket, elpusztítaná az egyenlőséget, amelyet elértünk, és egyhamar az elszegényedett rabszolgák sorsába juttatna minket? Vagy fogunk-e ragaszkodni szabadságainkhoz, amelyért emberek évezredeken át szenvedtek? Fontos megérteni az előttünk álló helyzet méretét. […] Ha nem azért választunk, hogy zsarnoki és elnyomó bürokrácia uralja az életünket, pusztítsa el a haladást, amelyet elértünk, és taszítsa a mélybe életszínvonalunkat […] akkor nem annak kellene lennie a szövetségi kormány funkciójának egy demokráciában, hogy arra limitálja tevékenységét, amellyel egy demokrácia megfelelően elbánhat, mint a nemzetvédelem, a rendfenntartás, az élet és tulajdon védelme, a tisztességtelenség megelőzése, és […] a nyilvánosság védelme […] az érdekcsoportok elől?[2]

[1] Sennholz, p. 210.

[2] From The Liberal Tradition: A Free People and a Free Economy by Lewis W. Douglas, as quoted in “Monetary Central Planning and the State, Part XIV: The New Deal and Its Critics,” by Richard M. Ebeling in Freedom Daily, February 1998, p. 12.