Murray N. Rothbard: Mit művelt a kormány a pénzünkkel? – A kormány babrálása a pénzzel

Murray N. Rothbard:
Mit művelt a kormány a pénzünkkel?

III.
A kormány babrálása a pénzzel

3.
A pénzverés kötelező monopóliuma

Ahhoz, hogy a kormány jövedelmét pénzhamisítással növelhesse, több hosszú lépést meg kell lépnie az úton, ami a szabad piactól egyre távolabb vezet. A kormány nem lenne képes egyszerűen betörni egy működő szabad piacra és kinyomtatni a maga papír bankjegyeit. Ilyen hirtelenséggel csinálva kevesen fogadnák el a kormány pénzét. Még a modern idők „elmaradott országaiban” is sokan egyszerűen elutasítják a papírpénzt, és javasolják a csak arannyal való kereskedést. A kormány behatolásának tehát sokkal apróbbnak és fokozatosabbnak kellett lennie.

Néhány századdal ezelőttig nem voltak bankok, tehát egyetlen kormány sem tudta a banki gépezetet úgy felhasználni masszív inflációra, mint ma. Mit tehetett a kormány akkor, amikor az arany és az ezüst volt forgalomban?

Az első lépés, amit minden stabil kormány határozottan megtett, a pénzverési üzlet monopolizálása volt. Ez elengedhetetlen feltétele volt annak, hogy a pénzverés kínálatát uralmuk alá hajtsák. A király vagy a lord képét nyomták az érmékre, és elterjesztették a mítoszt, hogy a pénzverés a nemesi vagy bárói „szuverenitás” alapvető előjoga. A pénzverési monopólium lehetővé tette a kormány számára, hogy bármilyen pénzegységet forgalmazhasson, amit ő – nem pedig a közösség – akart. Ennek következtében erőszakosan lecsökkenttették a piacon lévő érmék változatosságát. Továbbá a pénzverde mostantól magas árat számíthatott fel, nagyobbat, mint a pénzverést fedező költségár (brassage) (a két ár különbsége a seigniorage), vagy kínálhatta az érméket ingyen. A seigniorage monopol ár volt, és különösképpen az aranyrudak érmévé alakítására vetettek ki; az ingyenes pénzverés másrészről túlstimulálta az érmék veretését rúdaranyból, és az átlagos adófizetőt arra kényszerítette, hogy olyan pénzverési szolgáltatásért fizessen, amiből más húzott hasznot.

Miután megszerezték a pénzverés monopóliumát, a kormányok szárnyaik alá vették a pénzügyi egység nevét, hogy azt a lehető legjobban elkülönítsék valódi alapjától, a benne foglalt súlytartalomtól. Ez szintén nagyon fontos lépés volt, mivel felszabadította az egyes kormányokat a világpiac közös pénzéhez való igazodás szükségességétől. Ahelyett, hogy ezüst graint vagy grammot használtak volna, minden állam saját nemzeti nevét babusgatta, állítólag a pénzügyi hazafiasság érdekében: dollárok, márkák, frankok és hasonlók. A váltás lehetővé tette a kiemelkedő kormányzati érmehamisítást: a nemesfémcsökkentést.