Murray N. Rothbard: Mit művelt a kormány a pénzünkkel? – A kormány babrálása a pénzzel

Olvasási idő: ~ 57 perc

Murray N. Rothbard:
Mit művelt a kormány a pénzünkkel?

III.
A kormány babrálása a pénzzel

1.
Az állam bevétele

Az államok – minden más szervezettel ellentétben – bevételüket nem szolgáltatásaikért adott fizetségként kapják. Ebből következően az államok egy olyan gazdasági problémával szembesülnek, amely különbözik mindenki más problémájától. Ha magánszemélyek szeretnének több, mások által előállított jószágot vagy szolgáltatást megvásárolni, nekik is többet kell megtermelniük és eladniuk valamiből, amit mások kívánnak. Az államnak csupán arra kell valami új módszert kitalálnia, hogy miként sajátítson ki még több tulajdont a tulajdonosok beleegyezése nélkül.

A cserekereskedelemben a kormányhivatalnokok egy módon kobozhatják el az erőforrásokat: a természetbeni javak kisajátításával. Egy pénzgazdaságban sokkal könnyebbnek bizonyul, ha a pénzügyi vagyontárgyakat kobozzák el, majd a pénzből javakat és szolgáltatásokat vásárolnak az állam számára, vagy előnyben részesített csoportoknak adják állami támogatás formájában. Ezt az elkobzást nevezik adóztatásnak.

Az adóztatás viszont sokszor népszerűtlen, és nyugtalanabb időkben gyakran forradalmakat idézett elő. A pénz megjelenése áldás volt az emberiség számára, viszont több kiskaput is kitárt a kormány előtt az erőforrások elkobzásához. A szabad piacon az ember úgy tehet szert pénzre, ha mások által kívánatos javakat és szolgáltatásokat termel és árusít, vagy esetleg bányászat révén (ami hosszútávon nem kevésbé profitáló vállalkozás, mint bármilyen másik). Viszont ha az állam talál egy módszert a pénzhamisításra – ha képessé válik pénzt létrehozni a semmiből – akkor egyhamar képes lesz megteremteni saját pénzét anélkül, hogy javakat vagy szolgáltatásokat értékesítene, vagy aranyat bányászna. Ebben az esetben ravaszul, és majdnem észrevétlenül kobozhatja el az erőforrásokat, és elkerülheti az adóztatás következtében fellángoló ellenségességet. Sőt, a pénzhamisítás az áldozatai számára is megteremtheti a példátlan gazdagság áldásos illúzióját.

A pénzhamisítás nyilvánvalóan csupán az infláció másik neve – mindkettő „új” pénzt teremt, ami nem ezüst és nem arany, és mindkettő hasonlóképp működik. Most láthatjuk, hogy az államok miért természetükből adódóan inflációsok: az infláció egy erőteljes és rejtett eszköz, amivel az államok elragadhatják az ország erőforrásait – az adóztatás fájdalommentes, és emiatt még veszélyesebb formája.