Murray N. Rothbard: Mit művelt a kormány a pénzünkkel? – A kormány babrálása a pénzzel

Murray N. Rothbard:
Mit művelt a kormány a pénzünkkel?

III.
A kormány babrálása a pénzzel

1.
A kormány bevétele

Minden más szervezettel ellentétben, a kormányok bevételüket nem szolgáltatásaikért való fizetségként kapják. Ebből következően a kormányok egy olyan gazdasági problémával szembesülnek, amely különbözik mindenki más problémájától. Ha magánszemélyek szeretnének több, mások által előállított jószágot vagy szolgáltatást megvásárolni, nekik is többet kell megtermelniük és eladniuk valamiből, amit mások kívánnak. A kormánynak csupán arra kell valami új módszert kitalálnia, hogy miként sajátítson ki még több tulajdont a tulajdonosok beleegyezése nélkül.

A cserekereskedelemben a kormányhivatalnokok egy módon kobozhatják el az erőforrásokat: a természetbeni javak kisajátításával. Egy pénzgazdaságban sokkal könnyebbnek bizonyul a pénzügyi vagyontárgyak elkobzása, majd a pénz használata javak és szolgáltatások megvásárlására a kormány számára, vagy a pénz kifizetése állami támogatás formájában, előnyben részesített csoportok számára. Ezt az elkobzást nevezik adóztatásnak.

Az adóztatás viszont sokszor népszerűtlen, és nyugtalanabb időkben sokszor forradalmakat idézett. A pénz megjelenése áldás volt az emberiség számára, viszont több kiskaput is kitárt a kormány előtt az erőforrások elkobzásához. A szabad piacon az ember úgy tehet szert pénzre, ha mások által kívánatos javakat és szolgáltatásokat termel és árusít, vagy bányászat révén (amely vállalkozás hosszútávon nem kevésbé profitáló, mint bármilyen másik). Viszont ha a kormány talál egy módszert a pénzhamisításra – ha képessé válik pénzt létrehozni a semmiből – akkor egyhamar képessé válik saját pénzét megteremteni anélkül, hogy javakat vagy szolgáltatásokat értékesítene, vagy aranyat bányászna. Ebben az esetben ravaszul, és majdnem észrevétlenül kobozhat el erőforrásokat, és elkerülheti az adóztatás következtében fellángoló ellenségességet. Sőt, a pénzhamisítás az áldozatai számára is megteremtheti a példátlan gazdagság áldásos illúzióját.

A pénzhamisítás nyilvánvalóan csupán az infláció másik neve – mindkettő „új” pénzt teremt, ami nem ezüst és nem arany, és mindkettő hasonlóképp működik. Most láthatjuk, hogy a kormányok miért természetükből adódóan inflációsak: az infláció egy erőteljes és rejtett eszköz a kormány számára az ország erőforrásainak elragadásához – az adóztatás fájdalommentes, és emiatt még veszélyesebb formája.