Murray N. Rothbard: Mit művelt a kormány a pénzünkkel? – Pénz egy Szabad Társadalomban

Olvasási idő: ~ 67 perc

Murray N. Rothbard:
Mit művelt a kormány a pénzünkkel?

I.
Pénz egy szabad társadalomban

 

1.
A csere értéke

Hogyan kezdődött a pénz? Nyilvánvalóan Robinson Crusoenak semmi szüksége nem volt pénzre. Nem ehette meg az aranyérméket. Crusoenak és Pénteknek sem kellett a pénzzel vesződnie, amikor mondjuk halat fára cseréltek. De amikor a társadalom terjedelme néhány családnál nagyobbra növekedik, a színpad készen áll a pénz kiemelkedésére.

Ahhoz, hogy megmagyarázzuk a pénz szerepét azonban még régebbre kell visszautaznunk, és fel kell tennünk a kérdést: egyáltalán miért cserélik el az emberek értékeiket? A csere a gazdasági életünk legfontosabb alapja. Csere nélkül nem létezhetne gazdaság, és gyakorlatilag nem létezhetne társadalom. Érthető, hogy egy önkéntes csere azért jön létre, mert mindkét fél haszonra számít. A csere megegyezés A és B között az egyik személy javainak és szolgáltatásainak átruházásáról a másik személy javaiért és szolgáltatásaiért. Nyilvánvalóan mindketten haszonra tesznek szert, mivel mindkét fél nagyobbra értékeli azt, amit a csere során kap, mint azt, amit felad. Amikor Crusoe, tegyük fel, halat cserél fára, a fát, amit „vásárol” nagyobbra értékeli, mint a halat, amit „elad,” míg ezzel ellentétben Péntek nagyobbra értékeli a halat, mint a fát. Arisztotelésztől Marxig az emberek hibásan úgy hitték, hogy a csere az értékek valamiféle egyenlőségéről tanúskodik – hogy ha egy hordó halat elcserélnek tíz rönk fára, akkor valami mögöttes egyenlőség fedezhető fel közöttük. Igazából a csere kizárólag azért jöhetett létre, mert mindkét fél különböző sorrendben értékelte a két terméket.

Mitől válik egyetemessé az emberek között a csere? Alapvetően a természet hatalmas változatosságából kifolyólag: az emberek különfélesége és a természeti erőforrások elhelyezkedésének választékossága miatt. Minden ember a képességek és adottságok különféle készletével bír, és minden talpalatnyi földnek megvan a maga sajátos jellemzője, a maga megkülönböztető erőforrása. A változatosság e természetes, külső tényéből kifolyólag jön létre a csere; kansasi búza minnesotai vasért; egy ember orvosi szolgáltatása a másik hegedűművészetéért. A specializálódás mindenki számára lehetővé teszi, hogy kifejlessze legjobb képességeit, és megengedi minden régiónak, hogy kifejlessze saját különleges erőforrását. Ha senki nem tudna értéket cserélni, ha minden ember a teljes önellátásra volna kényszerülve, nyilvánvaló, hogy legtöbbünk éhen pusztulna, a megmaradók pedig épphogy túlélnének. A csere nem csak gazdaságunk, hanem a civilizáció éltető eleme.