Olvasási idő: ~ 17 perc

Az “A pénzhajhászás bolygónk tönkretételéhez vezet” cikk a Magyar Idők oldalán művészi szintre emeli a propagandát a hamis közgazdasági mítoszok vallásos mémekkel való fuzionálásával. Szórakoztató, mi viszont megpróbálunk mindent megtenni azért, hogy okulhassunk is az író vad gondolataiból.

Föl-föllobbannak válságügyi vagy környezetvédelmi viták a szegény országok gyorsuló elnyomorodásáról, a sivatagok terjedéséről, [HAMIS] a növekvő vízhiányról, [HAMIS] a Csendes-óceán műanyagkontinenseiről, a lények kihalásáról, [HAMIS] a bolygó fölmelegedéséről [HAMIS] és hasonlókról. Újságolvasó felebarátaink bármikor kiegészíthetik a listát.

Kiegészíteném én azzal, ahogyan propagandisták hazugságokkal és mítoszokkal félelmet táplálnak, majd a félelmet használva előterjesztik a megoldásukat: az állami hatalom, a központosított és legális kényszer és rablás kiterjesztését; de inkább folytassuk az elemzést.

Röviden összefoglalva, a baljós jelek mind egy irányba mutatnak: a Naprendszer harmadik, ugyanakkor egyetlen élethordozó bolygója, a Föld hovatovább lakhatatlanná válik. Nem csekély környezetrontást előidézve, bolygónk sóhivatala, az ENSZ, gyakorta tart világkonferenciákat a politikai hatalom gyakorlásától eltiltott köztársasági elnököknek, hogy szedjék végre össze magukat, és tegyenek már valamit.

Mint ahogy mondtam, ez a propaganda célja, és a modern tömegkommunikáció megjelenése óta ez történik. A vírusoktól a nukleáris télen át a globális felmelegedésig, az államnak fenn kell tartania azt a hitet, hogy a világ egy végtelenül veszélyes hely, ami kizárólag azért nem zuhan a halál szakadékába, mert a kormány folyamatosan kiterjeszti kényszerítő hatalmát polgárai felett, újabb és újabb törvényekkel és adókkal kényszeríti az embereket, hogy együttműködjenek az épp divatos pszichózissal, és nélküle a társadalom és a civilizáció egy orgiasztikus holokausztban pusztítaná el a galaxis egyetlen élhető világát. Az igazság ezzel szemben egyrészt az, hogy újra és újra hamisnak bizonyulnak azok a hipotézisek, amelyekre hivatkozva az állam kiterjeszti hatalmát, csak mivel már a következő rémálom képét vetíti a szemünk elé, nem nézünk vissza, hogy lássuk, ez történik generációk óta, másrészt pedig az, hogy az emberek döntő többsége előnyben részesíti azt az együttműködést és kereskedelmet, ami bőséget és civilizációt teremt, szemben a gyilkossággal és rablással, és a társadalmunk egyetlen szeglete, ahol azok a démonok bújnak meg, amiktől az állam elméletileg védelmez minket, maga az országház.

A kérdéshez Ferenc pápa is hozzászólt Laudato si’ kezdetű enciklikájában. „Földanya nővérünk kiáltozik hozzánk a miatt a kár miatt, amelyet az Isten által beléje helyezett javak felelőtlen használatával és a velük való visszaéléssel okozunk neki…

Ha Ferenc pápának problémája van a javak elherdálásával, remélem lelkes ellenzője a központi bankoknak, amelyek megállíthatatlanul nyomtatják a pénzt és szórják azt ki hatalmas vállalatoknak, akik féktelen és indokolatlan költekezésükkel újra meg újra recessziókat idéznek elő, és remélem ellenzi az államok, a legnagyobb környezetszennyezők vakmerő gazdasági tevékenységét.

Az erőszak, mely a bűn által megsebzett emberi szívben lakozik, azokban a betegségtünetekben is megnyilvánul, amelyeket a talajban, a vízben, a levegőben és az élőlényeken észlelünk… Elfelejtkezünk arról, hogy mi magunk is föld vagyunk…” A rövid részlet komoly és megfontolandó. Vezérszavai roppant időszerűek: „felelőtlen”, „visszaélés”, „erőszak”, „bűn”. Manapság nem szokás így beszélni.

Jó látni, hogy a világ rendje nem változik, és a vallási vezetők még 2016-ban is pont úgy támogatják a királyokat és hadurakat, mint a középkorban. Ferenc pápa, bár látszólag nagyon szíven viseli az “erőszak” és “bűn” jelenségét, mégsem beszél arról, ahogy a világ kormányai államadósságokon keresztül eladják a gyermekek jövőjét, ami nem több, mint egyszerű gyermekmunka és rabszolgaság, nem beszél az adókról, a rablás törvényes intézményéről, melyekkel az államok elkobozzák a termelő egyének munkájának gyümölcsét, mely úgyszint kényszermunka és rabszolgaság, nem beszél a milliókról, akiket börtönbe zárnak, mert olyan növényt fogyasztanak, ami a jelenleg regnáló hatalomnak nem szimpatikus. A pápa nem szól a háborúról a szabadságunk és tulajdonunk ellen egy olyan csoport által, akik az öltönyök és politikai rituálék következtében hatalomnak gondolják magukat, és a jog erejével követik el azokat a bűnöket, melyeket mi magunk közt, kegyetlen barbarizmusnak és bűnözésnek tartunk.

ferguson-militarized-riot-police

Miért válik lakhatatlanná a Föld? Ha összegezzük az eseményeket és kihüvelyezzük a lényegüket, akkor arra jutunk, hogy Teremtőnk iránti engedetlenségünkben először alkalmatlanná váltunk arra, hogy az Édenben lakjunk és az „Úrral járjunk”. Másodszor – nagyjából fél évezreddel ezelőtt, az eredendő bűnnel mélyen összefüggő döntést megújítva szembefordultunk a Megváltással. Ebben az újonnan választott életszögben elkezdtük fejre állítani Istenhez, egymáshoz és a természethez fűződő viszonyunkat.

Nem gondolom, hogy a mágia a legmegfelelőbb válasz a természet biológiai, meteorológiai és fizikai jelenségeinek okai vizsgálatára, de ezt félretéve szólhatunk néhány szót erről a témáról.

Ha Isten tulajdonsága az, hogy mindentudó, itt egy zavaró erkölcsi problémára bukkanunk. Ha Isten tudja, és elméjében előre elrendelt, mit fogok tenni a jövőben, ott többé nincs helye szabad akaratnak és a választás szabadságának, hanem aszerint a forgatókönyv szerint cselekszem, amit Isten előre lát. Ha viszont ez igaz, szabad akarat nélkül nem létezik moralitás, hiszen a tettek kizárólag akkor ítélhetők el egy erkölcsi mérce alapján, ha azokat önként és szabadon választották és vitelezték ki.

Az érvet felboríthatjuk azzal az állítással, hogy a szabad választás hiányának következtében az ember nem válhatott “engedetlenné” és nem “dönthetett” a Megváltással való “szembefordulás” mellett, tehát ez nem lehet oka a Föld problémáinak. Másrészt azt is válaszolhatjuk, hogy még ha el is fogadjuk a szerzőtől az egész történetet úgy, ahogy van, az az Isten amiről a szerző beszél nyilvánvalóan nem jó, a szó etikai értelmében, hiszen olyan tettekért bünteti az emberiséget, amiért az emberiség nem vonható felelősségre. Ha pedig ez így van, az Istenhez való fejre állás, ahogyan a szerző fogalmaz nem több, mint a jósághoz való közelítés.

De nem szeretnénk túl sokat beszélni a vallások teológiai problémáiról, hiszen számos filozófiai mű megtette azt előttünk.

Ha az időt nézzük, akkor történt mindez a reneszánsz idején, a XV–XVI. század fordulóján. Már előtte is csírázott, de utána szinte kirobbant.

Előtte bizony igazi édenkert volt a föld, leszámítva a pestist, a gyakorlatilag biztos csecsemőhalált, a hétköznapinak számító nemi erőszakot, háborúkat és mészárlást, a kibírhatatlan mocskot és bűzt, a legbrutálisabb nevelési módszereket, amiket ma kínzásnak neveznénk, a tömeges pszichózisokat, amelyek egész városokat kényszerítettek őrült táncba, amíg össze nem estek, az éhínséget, amiben emberek egymást falták fel és végezték ki gyermekeiket, satöbbi.

Thetriumphofdeath.jpg
Bezzeg a régi szép időkben…

Az, hogy a szerző a középkori világot tartja a helyénvalónak, és azt, ahol lassan megszűntek a hullahegyek és elkezdődhetett a fejlődés, tartja a hanyatlásnak, elég kilátást biztosít a számukra ahhoz, hogy rálássunk az író emberellenes, életellenes értékrendjére.

Az új világrendben nem javainkat áldozzuk Istennek, hazának, hitünknek, hanem fordítva: utóbbiakat áldozzuk anyagi érdekeinkért. A főkérdés: megéri-e? Ér-e a tulajdon gyerekem ennyi fizetéspótlékot, annyi lakástámogatást? Mit kóstál édesanyám? És a haza?

Racionális ember okkal kételkedik az olyan legendák hitelességében, mint Isten, miután az elmúlt évszázadokban a filozófia lebontotta és megcáfolta a vallás minden érvét és bizonyítékát Isten létezésére. A gyermekeket arra tanítjuk, hogy nem léteznek láthatatlan, mágikus lények, majd erényként állítjuk be abba az egy kivételes mágikus lénybe való hitet. És a haza? Stefan Molyneux “Az igazság útján: Az illúzió zsarnoksága” című könyvében kielégítően elpusztította a haza erényének mítoszát, melyből itt olvasható egy hosszabb idézet:

“Nagyon könnyen láthatjuk, hogy a szülők más kultúrákban egyszerűen visszaismétlik a kulturális normákat a gyerekeiknek, mintha azok a normák abszolút igazságok lennének. Japán szülők engedelmességre és gyermeki áhítatra tanítják a gyermekeiket, katolikus szülők arra tanítják a gyermekeiket, hogy igyák meg Istenük vérét, muszlim szülők arra, hogy az ember, aki hozzáment egy hatéves kislányhoz – és beteljesítette azt a házasságot akkor, amikor a lány kilenc éves volt – az erkölcs élő mintaképe. Nyugati szülők arra tanítják a gyermekeiket, hogy a demokrácia a legmagasabb eszme, észak-koreai szülők pedig arra, hogy a diktátor, aki uralja az életüket, egyfajta evilági istenség, aki szereti őket.

A lista folytatódik a végtelenségig. Gyakorlatilag minden szülő a világon azt hiszi, hogy ő az igazságot tanítja a gyermekének, amikor csak ráerőszakolja azt, amit a legnagyobb udvariassággal kulturális mitológiának nevezünk.

Hazudunk a gyermekünknek, miközben azt tanítjuk, hogy a hazugság rossz.”

És nézzük meg, milyen szofista módszereket alkalmaz a szerző, hogy egyenlőségjelet húzzon a mitológiák pusztulása és a társadalom olyan problémái közé, mint a gyermekek elhanyagolása. Elsősorban azt állítja, az Isten, hazát, hitet áldozzuk fel anyagi javakért, majd azt kérdezi, megéri-e a gyermekünket feláldozni az anyagi javakért. Mégis, jóval többen haltak meg az Isten és Haza jelszava alatt a történelem folyamán, mint amennyien háborúba vonultak, vagy gyermeküket háborúba adták, és ártatlanokat mészároltak le egy fizetésemelésért.

Jézus nyilván előre látta ezt a veszélyt, ezért tiltotta meg a kamatszedést, a pénz mintegy önerőből történő gyarapodását.

A kamat csak annak a pénz önerőből történő gyarapodása, aki annyit lát az egész folyamatból, hogy a pénzösszeg a bankba berakva nagyobbodik. A kamat a szükségletek azonnali és jövőbeli kielégítéséhez társított értékek hányadosa, amely a piacgazdaságban a jövőbeli termékek a jelenlegi termékek árához viszonyított engedményben nyilvánul meg. (70. oldal)

Sőt, még ennél is tovább ment: „És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől visszafizetést reméltek, micsoda jutalmat érdemeltek?

A szerződésben lefektetett fizetést, természetesen.

Hiszen a bűnösök is kölcsönöznek bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.

Ez egy gyakori érvelési hiba, amikor a tárgyat megpróbálják összemosni egy másik, általában nem kedvelt jelenséggel egy közös jellemző alapján, mint például: “náci vagy, mert a nácik is szerették a tejfölt, mint te.” Itt Jézus nem mondja ki azt, hogy akikhez beszél, azok bűnösök, (bár azok, a keresztény tanok szerint, hiszen Jézus még él), de láthatjuk, hogy ezt az “érvet” használja fel a kamatellenessége alátámasztására.

Luther és Kálvin az uzsorát elítélte, a kamatszedést megengedte: „A pénz arra való, hogy dolgozzék.” Mellesleg a középkori ünnepek kétharmadát is eltörölték, hogy több idő jusson munkára, kizsákmányolásra…

Azzal, hogy a szerző odailleszti a kizsákmányolás szót, még nem lesz belőle érv.

A kamatszedés következtében születése pillanatában leváltatott a szabadpiac demokratikus eszméje, mert az egyik tényező, a piac lelke és mozgatója, a pénz sokkalta egyenlőbb lett a többinél, hiszen valamennyi áru romlik és avul, míg a pénz a kamatos kamat jóvoltából mind gyarapszik.

Azért kicsit vicces, amikor az beszél a kamatról, aki definiálni sem tudja. Hogy igaz-e az, hogy valamennyi áru romlik és avul, azt nem tudom, azt tudom, hogy a technológia most lett elég fejlett ahhoz, hogy gravitációs hullámokat észlelhessünk, hogy “genetikai ollóval” távolítsák el a sejtekből a HIV-szekvenciákat vagy egerek emlékeit írják át. A gazdaság rendelkezésére álló pénzösszeg pedig nem fog “gyarapodni” a kamatos kamat jóvoltából; a pénzgyarapítás és az ennek következtében fellépő infláció kizárólag a központi bankok műve, akiket az államok felruháztak a pénzkibocsátás monopóliumával.

Arról pedig ne is beszéljünk, hogy egy olyan gazdaságot, ahol a pénzkibocsátás állami monopólium, egyáltalán nem nevezhetünk szabadpiacnak, mert azzal végképp megkoszorúzzuk a szerző így is szégyenteljes szereplését.

Ráadásul a sok pénz nem is adózik

Keresztényként a törvényes rablást, mások jogosan termelt vagyonának erőszakkal való elkobzását támogatni?

a nagy vagyonok régóta alapítványokban híznak. Például a Rothschildoké 1812 óta. Csoda-e, hogy minden, ami emberi, alárendelődött a főhatalomnak, a pénznek: család, oktatás, erkölcs, nemzet stb.

Nem tudom, ez az ember melyik világban él, de ebben nem a pénz az, ami kényszeríti a polgárokat, hogy igénytelenebbnél igénytelenebb iskolákba írassák a gyermekeiket, különben elrabolja őket. Nem a pénz kényszerít arra, hogy jövedelmem 70%-át adjam át az államnak, vagy különben, behajtókat küld, börtönbe zár vagy kivégez. Nem a pénz börtönöz be ártatlan fiatalokat, nem a pénz taszítja adósrabszolgaságba az újszülötteket, nem a pénz tartja állandó szegénységben a cigányokat a gazdaságpolitikájával, hogy azokat szavazóbázisként használja.

Screenshot 2016-03-08 03.58.50.png

“Hadd nyújtsak át egy tippet az emberi jellemek kulcsaként:” írta Ayn Rand világhírű regényének azon monológjában, amelynek minden szava tökéletesen ideillő,” az, aki kárhoztatja a pénzt, tisztességtelenül szerezte; az, aki tiszteli, megérdemelte. Mentsük az életünket mindenkitől, aki azt mondja, hogy a pénz gonosz. Ez a mondat egy közelgő lejmoló lepráscsengője.”

A gazdaság pedig állandóan növekedni kényszerül, hogy kielégítse a Pénz mohóságát. A nagyobb pénz ugyanis könyörtelenül bekebelezi a kisebbet.

Sokkal jobb lenne, ha zsugorodna a gazdaság, igaz, szerző úr? Sokkal jobb lenne, ha ismét kinn állna az egész világ a mezőkön, és kézzel termelnék az ételt, olyan hatékonysággal, hogy hatmilliárdan éhen pusztulnak, ha a gyógyszeripar nem fejlődne többé és visszatérhetnénk abba a korba, ahol belehalunk az első megfázásba, ha a számítástechnológia eltűnne, és visszatérnénk abba az édenkertbe, ahol a korona és kereszt szent szövetsége együtt uralhatja a megvezethető, idióta népet.

Minden egyes mondat után úgy érzem, hogy maga a sátán írta ezeket a szavakat, akinek az egyetlen célja elpusztítani mindent, ami lehetővé teszi az életet, a civilizációt.

Ezért kicsi és nagy egyaránt a növekedésre törekszik, mégpedig úgy, hogy fölfalja a természet istenadta javait és az ember ugyancsak istenadta lelki kincseit.

Áldozzuk fel hát a gyermekeinket és véneinket az őserdők oltárán, és nézzük örömmel, ahogy zöldellnek az érintetlen mezők, az állatok pedig zavartalanul járják azt, miközben csont és bőr holttesteket dobálunk a tömegsírba, vagy mialatt a párunk éhen hal. Örvendjünk, hogy többé nem szennyezik autók gázzal az eget,  örvendjünk, hogy többé nem lesz több étel a boltban, és az egyetlen tápanyagforrás az a bűntudattal elkapott egér vagy rovar, amelynek elfogyasztása érdekében hajlandóak vagyunk felbontani az isteni rendet.

Ez az alapvető oka a környezetszennyezésnek és -rombolásnak, meg az ember hitetlenedésének, barbivá, konzumidiótává: fogyasztói hülyévé silányulásának.

Az alapvető oka annak, hogy az ember munkáján keresztül átalakítja számára használható formába a természeti kincseket, (mely folyamatot az Ember ellenségei környezetrombolásnak neveznek,) az, hogy biztosítsa önmaga túlélését és jólétét. Hogy ezért hülyévé és idiótává silányodik, azt csak az mondhatja önellentmondás nélkül, aki nem használ így létrehozott számítógépet és internetet, nem fogyaszt ételt, nem használ autót, otthont, satöbbi, de sajnos nem várhatunk ezektől az emberektől egy ilyen magas fokú erkölcsi következetességet.

1994 óta több tanulmányt és két könyvet írtam a kérdésről: Mi a helyzet? – Gazdaságkor titkai, Az Antikrisztus és mi stb.

Biztos vagyok benne, hogy annál rosszabb írást keresve sem találnék. Köszönöm a promóciót, de előbb vágnám le a karom.

Tudtommal a keresztény sajtó sem kapta föl a témát…

Persze hogy nem! A keresztény normarendszer hozta létre a civilizációt magát. Jim Penman Biohistory című könyve részletesen bizonyítja ezt. A keresztény erkölcs olyan viselkedéseket ír elő, mint a szexuális viselkedés korlátozása, az ételtől való tudatos tartózkodás, a gyermekek felügyelt és hosszú távú nevelése egy szoros nukleáris családban és a magántulajdon szentsége, melyek mind felelősek annak a hatalmas és gazdag civilizációnak a felépítéséért, amiben élünk. A libertariánus történész, Tom Woods kiadványai hasonlóképp, de nem epigenetikai szempontból taglalják azt, hogyan köszönhető a civilizáció felemelkedése a kereszténységnek.

Persze hogy nem kapja fel egy civilizációellenes, emberellenes, fejlődésellenes pusztító írásait az a közösség, amelynek köszönhetően létezik mindaz, amit támad.

Néhai Adolf Hitler jócskán megelőzte korát, amikor majd száz éve, a Mein Kampfban, megírta, hogy a propagandát mindig a legalacsonyabb értelmi színvonalú népréteghez kell igazítani.

Legalább a kedves szerző az értékrendjéhez közel álló írókat olvas.

Ide kattintva hozzájárulhatsz az oldal fenntartásához.