Olvasási idő: ~ 13 perc

Az index.hu-n megjelent “A munkavállalók rémálmát hozhatja a nyakunkra az Uber és társai” nevű cikket fogjuk ízekre szedni.

A magyarországi Uber vs. Taxi-konfliktus értelmezése megrekedt azon a szinten, hogy a taxisok kihalófélben levő őshüllők, akik nem képesek tartani a lépést a korral.

Azzal sértegetni az olvasóközönséget, hogy kizárólag annyit értenek meg egy jelenlegi társadalmi konfliktusból, hogy az egyik fél “kihalófélben levő őshüllő,” nem a legjobb módja annak, hogy a cikkíró olvasói kedvére tegyen. Valószínűleg nem barátkozni szeretne, de hogy a cikk első mondatában sértéssel kezd, az az inkompetencia szomorú bizonyítéka.

De valójában sokkal többről szól a történet, aminek ez csak az első fejezte: a sharing economy lassanként mindenhova beszivárogva szétfeszíti a munka világának kereteit, ami idővel mindannyiunkat érinteni fog. Hívei szerint korszerű és hatékony, de emellett egyre többen tartanak tőle, hogy csak a kapitalizmus legvadabb időszaka próbál új köntösben visszamászni az ablakon. Közösségi vagy kizsákmányoló lesz az új gazdaság?

A probléma itt az, ahogy az író a kapitalizmus szót használja. A kapitalizmus a termelőjavak magántulajdonlása és szabad piacon való cseréje, avagy érthetőbben fogalmazva, olyan gazdasági rendszer, ahol a szereplők nem erőszakkal, hanem önkéntes termeléssel és cserével jutnak vagyonhoz. Természetesen az író nem magyarázza meg, mi az a “kapitalizmus legvadabb időszaka,” de annak nyilvánvalónak kellene lennie, hogy kapitalizmus, a szó definíció szerinti értelmében eddig, főleg Magyarországon, soha nem létezett. És hogy a “kapitalizmus legvadabb időszaka” hogyan fog visszamászni egy olyan gazdasági környezetbe, ahol a pénzkibocsátás állami monopólium, ahol az ember jövedelmének 70%-át elveszi az állam, ahol engedély és havi hatvanezer forint kell ahhoz, hogy az ember vállalkozhasson, ahol regulációk és szabályok pusztítják a gazdaságot, ahol minimálbér és hasonló törvények növelik a munkanélküliséget… tehát azt állítani, hogy ennek bármi köze van, vagy ebbe a rendszerbe valahogy be fog kúszni a kapitalizmus az lehetne merő tudatlanság, vagy egyenes hazugság.

A sharing economynak – magyarul megosztáson alapuló közösségi gazdaságnak – nevezett modell csak néhány éve bukkant fel, de máris rengeteg pénz és ember mozog a területen, ami jól mutatja az így szerveződő cégek sikerességét. Hiába nézik őket mindenhol ferde szemmel a hatóságok, úgy tűnik, a már több mint 50 milliárd dollár értékűre becsült Ubert és a többi hasonló céget nem fogják csak úgy betiltani. Ezek a vállalkozások ugyanis nagyon ügyesen alkalmazkodnak a rendszerhez – tulajdonképpen újra feltalálták a kapitalizmust, elég nyers formájában.

Először is, az olvasónak ötlete sincs arról, hogy mi az a “sharing economy.” Ha a cikkíró arról szeretne írni, illene először meghatározni azt, épp úgy, mint a kapitalizmust. A szofisták – akik Szókratész idejében nem érvekkel, hanem ügyes nyelvi trükkökkel gyűzték meg hallgatóságukat – és propagandisták hatékony eszköze az, hogy nem definiálják az általuk használt szavakat, így elkerülhetik azt, hogy számon kérjék őket hibáikon és hamis állításaikon. Ha azzal kezdené, hogy definiálja a kapitalizmust, nevetségesnek hangzana az, ahogy a szót a továbbiakban használja.

Az már más kérdés, hogy ki fog ezzel jól járni. Az innovációt meglovagoló cégek szerint persze mindenki: szabad munkavállalók rugalmas időben dolgozhatnak, csökken a munkanélküliség, közben az emberek és a cégek is gazdagodnak.

Ez nem feltétlen “az innovációt meglovagló cégek” véleménye, hanem tény. Ha az ember képes egy szabad fél óráját arra használni az Uber segítségével, hogy autóját és autóvezetési ismereteit valaki szolgálatába állítsa, aki ezért pénzzel fizet, tény, hogy szabad munkavállalók rugalmas időben dolgozhatnak, és ebből következik az, hogy csökken a munkanélküliség. Ha az embereknek lehetőségükben áll kevesebbet fizetni az utazásért, lehetőségükben áll a maradék pénzt egyéb vásárlásokba fektetni, így ebből a tranzakcióból a gazdaság többi résztvevője is gazdagodik.

De van egy másik olvasata is a fejleményeknek, ami nem fest ilyen rózsás jövőt. Eszerint az új munkaszervezésnek semmi köze a nevében hirdetett megosztáshoz, vagy a magyar fordításban használt közösséghez, a lényege inkább a munkavállalói jogok lebontása 21. századi eszközökkel, és a folyamat többek számára hoz kiszolgáltatottságot, mint felszabadulást.

Lássuk hogyan bizonyítja be ezeket az igen súlyos vádakat.

11817283_873787802657172_3629782447109383164_n

Pár, számunkra lényegtelen bekezdéssel lejjebb a következő alcím hatalmas betűkkel:

Pillanatok alatt eltűnhet a fizetés fele

De ne felejtsük el, hogy az állam a fizetés nem csak felét, hanem hetven százalékát veszi el. Ha a fizetés eltűnése egy probléma, remélem sokkal több állam- és adóellenes cikket olvashatok az index.hu-n, hiszen az adónál biztosan eltűnik a pénz, nem csak esetleg, és az adózás minden termelő egyént érint.

Az Uber […] eleinte jó bért ad alacsony fuvardíjak mellett, majd amikor már kiépült egy stabil felhasználói- és sofőrkör, elkezd visszavenni a kezdeti ígéretes feltételekből.

Természetesen, mivel az egész tranzakció önkéntes és senki nem kezdeményez erőszakot vagy csalást, ha ez az állítás igaz, az Uber nem tekinthető többnek, mint egy jövedelmező hobbinak vagy mellékállásnak, viszont minden csoda három napig tart, így egy idő múlva ez is véget ér.

Az ilyen húzásokban az a legjobb, hogy a cégeknek nem is kell hozzá bértárgyalni, mivel munkaszerződés híján az összes fék hiányzik a rendszerből. A bércsökkentést szinte észrevétlenül végrehajthatják, mondjuk úgy, hogy ráküldenek egy frissítést az appra, ami után már kevesebb marad a dolgozó zsebében.

Olyan versenyhelyzetben, ahol az Ubert kitaszítja a versenytársa (mint amilyenről a cikkíró beszél, lásd az eredeti írást), a hasonló jelenség elkerülhetetlen. Természetesen ez nem rossz, hiszen verseny nélkül a monopóliumhelyzetű cégek és intézmények képesek lennének a lehető legkevesebbet fizetni dolgózóiknak és a legtöbbet kérni vásárlóiktól. A másik alternatíva, az állam intézményét arra használni, hogy erőszak fenyegetésével kényszerítse az Ubert arra, hogy munkaszerződéseket írjon alá azt eredményezné, hogy Magyarországon nem lenne többé Uber, hiszen a vállalkozás nem lenne többé jövedelmező, és ismét békésen ragadozhatnának a monopóliumhelyzetüket élvező “kihalófélben levő őshüllők.”
A cikkíró által vázolt helyzet persze nagyban függ a gazdasági környezettől, hiszen míg, ahogy ő állítja Los Angelesben “felére csökkentették a viteldíjaikat,” addig Virginiában az Uber 14 dollárt fizet óránként nappal, 20 dollárt éjjel, ha a sofőr óránként legalább egy utast szállít és óránként ötven percet online tartózkodik.

Az egyik probléma a kontrollálatlan értékelési rendszer, ami által a dolgozók teljesen ki vannak szolgáltatva a felhasználók kénye-kedvének. A sharing economy cégek nem bajlódnak a munkaerő kiválasztásával, így a minőséget utólagos értékelési rendszer garantálja, ami elvileg kiszűri az alkalmatlanokat. Csakhogy ez a visszájára is elsülhet, mivel senki nem tudja ellenőrizni, hogy egy rossz értékelésnek mi állt a hátterében. Simán előfordulhat, hogy beül a kocsinkba egy idegesítő részeg társaság, akiknek nem tetszik, hogy nem lehet rágyújtani. Vagy bármi más.

 

 Az eBay, vagy magyar vonatkozásban a Vatera tökéletesen működik reputációs alapon. Az igaz, hogy az ember néha kaphat rossz értékelést igazságtalanul, de egy rossz értékelés eltűnik a pozitív visszajelzések tengerében. Ezen felül természetes, hogy a dolgozók teljesen ki vannak szolgáltatva a felhasználók kénye-kedvének, hiszen az a dolguk, hogy kiszolgálják a felhasználót, hogy elvigyék oda és úgy, ahogy a felhasználó kívánja.
Óriási különbség van az önként választott vállalkozói lét, és aközött, ha a külső gazdasági körülmények kényszerítik teljes önállóságra a leginkább kiszolgáltatott, képzetlen embereket.
És erre a megoldás nem az, hogy az állam segítségével versenyképtelenné tesszük és kiűzzük “a leginkább kiszolgáltatott, képzetlen emberek” egyetlen reményét.
És csak az említés kedvéért: külső gazdasági körülmények nem kényszerítenek, a kényszerítés egy emberi cselekvés. Az sem kényszerít, ha az embernek ennie kell, és ételt munkával szerezhet, ezek a természet tényei.
De ha nem is olyan jó biznisz, miért választják mégis ez emberek? Egy részük egyáltalán nem választja, egyszerűen ez jut.
Ez egy igen furcsa állítás. Egy döntést kétféleképp hozhat meg az ember, önkéntes választás útján vagy kényszer következtében. Mivel kényszer kizárólag emberek által és emberek ellen alkalmazható, mivel az ember a túlélést, nem pedig az éhhalált választja és mivel a túlélés megkövetel az embertől egy bizonyos viselkedést, hogy megtermelje saját élelmét – vagy az élelmének megfelelő értéket a társadalom számára, nem kényszerből, hanem saját döntése következtében dolgozik. De ismét, ha a cikkíró problémája az, hogy nagy a munkanélküliség, ahelyett, hogy támadná a munkások utolsó mentsvárát, miért nem (a) támadja a kormányt, hiszen, mint ahogyan azt az előző bejegyzésekben láthattuk, a kormány sokkal többet tesz a munkanélküliségért mint az Uber vagy (b) alapít vállalatot és teremt munkát?
A munkásmozgalmak által kiharcolt munkavállalói jogok és juttatások, a fizetett szabadság, társadalombiztosítási és nyugdíjjogosultság, a kollektív érdekérvényesítés, a munkahelyi balesetbiztosítás alapnak számítottak a huszadik században, de már jó ideje csökken azok száma, aki bejelentett munkával, kiszámítható jogokkal és jövedelemmel rendelkeznek.
Érdekes, hogy az író nem látja az összefüggést a kettő között. A munkások minél inkább használják az állami erőszakot munkaadóik ellen, minél több és több bónusz próbálnak meg kikényszeríteni belőlük, annál kevésbé lesz jövedelmező munkát teremteni. Ha feltesszük azt, hogy szakszervezetek arra kényszerítik a munkaadókat hogy ötmillió forintos órabért fizessenek, hány munkahelyet fog az ország elveszíteni?
A nagyvállalatok 80 százaléka tervezi rugalmas foglalkoztatási profiljának bővítését, így 2020-ra a teljes amerikai munkaerőpiac 40 százalékát teszi majd ki az atipikus foglalkoztatás, és valószínűleg Európa sem sokkal marad majd el mögötte.
Reméljük is, hogy a gazdaság számtalan területén láthatjuk azt a megújulást, árcsökkenést és minőségjavulást, amit az Uber hozott.

Az megint más téma, hogy egyáltalán miért van szüksége a dolgozó emberek egyre nagyobb részének fizetéskiegészítésre ahhoz, hogy megéljen?

Egyrészt azért, mert az emberi kívánságok végtelenszámúak, mindig több és jobb kell, másrészt pedig azért, mert az állam adókon keresztül az ember jövedelmének hetven százalékát elkobozza.

Azért, mert nagy léptéket nézve hiába termelünk folyamatosan egyre többet, a jövedelmi egyenlőtlenségek is egyre nagyobbak, és az átlagkereset növekedési üteme már régen elszakadt a GDP-től.

És ez így is fog maradni, amíg az államok uralják a pénzkibocsátást. A modern nyugati államok általában egy úgynevezett keynes-i gazdaságpolitikát folytatnak. A keynes-i közgazdaság szerint a gazdasági kríziseket és problémákat az oldja meg, ha a gazdaság szféráiban megnövekednek a kiadások, és a pénz átfolyik a piac minden szféráján, hogy ezzel munkahelyek jőjjenek létre, elkezdődjön a termelés és a gazdaság visszabillenjen a helyes ütembe. A modern államok központi bankjai azzal a céllal léteznek, hogy ilyen megoldásokat eszközöljenek vészhelyzetben, hogy valutát nyomtathassanak, amit aztán cégekbe fektetnek be akik termelnek és foglalkoztatnak, hogy aztán elkezdhessen helyreállni a gazdaság.

Az alapvető probléma ezzel az, hogy amikor ez a termelés és munka elkezdődik, olyan termékeket és szolgáltatásokat kezdenek előállítani, amire nincs valós piaci kereslet. És a stimulált gazdaság új termékei kelletlenül hevernek majd a polcokon. Az átlagkereslet növekedési üteme azért stagnál, mert miután az államok világszerte próbálták a keynes-i gazdaságpolitikát követni, ezzel csak akadályozták a gazdasági fejlődést, hiszen azok a munkások, azok az alapanyagok, azok az erőforrások, amelyeket cégek és vállalkozások kereslet nélküli termékek előállítására használtak, azokat nem használhatták fel olyan termékek előállítására, amiért az olyan hétköznapi emberek mint mi önkéntes alapon pénzt adtunk volna ki.

Tehát a cikkben linkelt kép:

11018505_423468a175682638d04a233ac78c1d4f_x

többé-kevésbé előrejelzi a gazdaság azon ciklusát, amikor ezek a munkahelyek megszűnnek, hiszen nincsen rájuk valós szükség, a gazdaság pedig egy hatalmas recesszióba vált.

De hogy a számtalan problémának bármi köze lenne a kapitalizmushoz, és nem pedig az állam generálta őket, központi bankokkal, regulációkkal, minimálbérrel, a pénznyomtatás keynes-i politikájával, az – mivel már bebizonyítottuk, így nem üres sértegetés kijelenteni – egyszerű hülyeség.

Ha a szabályozás nem mozdul a munkavállalók irányba, ez a jövőben még a mainál is nehezebb lehet, és a sharing economy aktív közreműködésével pár évtizeden belül visszacsúszhatunk a kapitalizmus zabolátlan időszakát idéző körülmények közé.

Szomorú, hogy Magyarországon itt tart az újságírás.

Ide kattintva hozzájárulhatsz az oldal fenntartásához.

15 thoughts on “Index.hu vs. Közgazdaságtan

  1. ennyire ferdített, marhaságokat tartalmazó bejegyzést rég olvasatam. javasolnám a makro I. könyv elolvasását.

    1. És azzal tisztában vagy, hogy ez nem érv? Ha megpróbálsz megcáfolni valamit akkor kérlek, máskülönben nincs sok értelme üres jelzőket dobálni.

  2. LOL, sértéssel kezdesz (“inkompetencia szomorú bizonyítéka”), majd magyarázat nélkül használsz szakkifejezéseket (termelőjavak, magántulajdon, szabad piac stb. ) Hol is láttunk ilyet? :)))

    Ez a legjobb rész: “ahol a pénzkibocsátás állami monopólium”

    1. A világért sem szeretném megséretni senki intelligenciáját azzal, hogy olyan dolgokat magyarázok mint magántulajdon, vagy termelőjavak; ezek magától értetődő kifejezések. És én kizárólag önvédelemből használtam a sértéseket, a cikkíró kezdte 😀 (ezen felül nem tartottam sértésnek azt az állítást, hogy a cikkíró inkompetens, hiszen ott a bizonyíték)

      Akiről azt gondolták, a Bitcoin fejlesztője, azokat letartóztatják és lefoglalják a gépeiket. Szerinted a pénzkibocsátás nem állami monopólium?

      1. Ha a kapitalizmus definiciojat elvarod, akkor legyel konzekvens. Vicces igy, hogy ugyanazt csinalod, de persze a tied jo, az ove meg szar. ha o mond valamit akkor sertegeti az olvasokozonseget, ha te allitod, hogy az olvasoknak fogalmuk sincs valamirpl akkor azzal te nem sertegetsz. Igy megy ez.

        Ami az allami penzkbocsajtast illeti: nem tudom miert kered szamon a kapitalizmuson, amikor annak minden szakaszaban ez volt, sot elotte is (azota is, ha mar veget ert) – vagyis nemigen lehet koze a kapitalizmushoz. A te kerdesed megis ez: “hogyan fog visszamászni egy olyan gazdasági környezetbe, ahol a pénzkibocsátás állami monopólium”. Szoval miert is kellene visszamaszni? vagy ez valami szofista trukk csupan?

        1. Oké, attól hogy mégegyszer elismételted még mindig nem értem, miért kellene elmagyaráznom, hogy mit jelent a magántulajdon vagy a termelőjavak kifejezés. Mivel lett volna több, ha odaírom, hogy a termelőjavak olyan javak amelyeket termelésre használnak, azon kívül, hogy mindenkiből idiótát csinálok?

          Nem azt mondom, igazából én nagyon értékelem, ha ezeket a dolgokat, mint a terminusok definíciója, rajtam használod, mert legalább úgy érzem, át tudtam adni valami tudást, amiért elkezdtem írni a blogot, és biztos vagyok benne, hogy én is hibázok ilyen témában, de nem hiszem, hogy a magántulajdon definíciója az lenne. Az a célom, hogy azok is megértsék ezt a témát, akik nem tanult értelmiségiek, ezért próbáltam megmagyarázni idegen kifejezéseket és a legérthetőbb, legegyszerűbb nyelvezeten írni. Ennek tudatában, ha úgy gondoltam volna, magyarázatra szorul a magántulajdon, megmagyaráztam volna, de szerintem ez egy mindenki számára nyilvánvaló fogalom.

          Az, hogy a magántulajdon hogyan jón létre, mi a legitim és illegitim magántulajdon az nem, de az nem is tartozik a definícióba, és arra egy egész bejegyzést szentelnék.

          Ezen felül… tényleg nem sértegetni akarok, bár én kicsit úgy érzem hogy viták között minden úgy jön át, de szerintem nem értetted meg, amit írtam.

          Az érvem az, hogy a kapitalizmus definíciója az, hogy a gazdaságban felhasznált termékek magán-, nem pedig állami tulajdonásúak, illetve hogy ezen termékeket az emberek önkéntes alapon, szabad piacon cserélgetik. Az előző bejegyzésekben, amikor egy földrajzkönyv egy leckéjét szedtem szét, ezzel kissé részletesebben is foglalkoztam.

          Ez az egyik premissza. A másik az, hogy a pénz a gazdasági termékek között a legfontosabb és legelőkelőbb helyet foglalja el, a harmadik pedig az, hogy a pénz előállítása állami monopólium.

          Ezekből következik az, hogy ez a társadalom nem kapitalizmus.

          Nem tudom, érthető-e.

          Amikor egy olyan világról beszélünk, ahol közvetlen vagy közvetett állami irányítás alatt álló központi bankok irányítják a pénzkibocsátást és senki nem hozhat létre az állam valutájával versenyző pénznemet, hogy a vásárlók természetes módón kiválasszák azt, hogy melyik a legmegbízhatóbb, melyik őrzi meg az értékét, stb, tehát ha a gazdaság legfontosabb és legalapvetőbb terméke állami kezekben van, nem beszélhetünk kapitalizmusról.

          (egyébként az nem konzekvens hanem konzisztens)

  3. A bejegyzés írója mintha elfelejtette volna, hogy hogyan is borult össze a pénzpiac néhány éve… A kapitalizmus olyan, mint a demokrácia. Messze nem tökéletes, de jobbat még nem talált ki senki. A sharing economy a munkavállalókra veszélyes. Az idióta, sikertelen magyar startupok meg gyártsák csak az agymosást 😀

    1. Nem sokat mondott ezzel, kedves Géza; gondolom nem arra gondol, hogy az amerikai állam gazdaságpolitikája mesterségesen felemelte a házak árát amibe számtalansokan befektettek és egy hatalmas lufi nőtt, aztán épp úgy, ahogyan a cikk utolsó bekezdéseiben írtam, megindult egy recesszió. Tom Woods Meltdown című könyve jó forrás ezzel kapcsolatban, vagy esetleg ez a podcast: http://tomwoods.com/podcast/ep-561-capitalism-not-guilty-of-creating-the-housing-bubble/ vagy ez a prezentáció: https://www.youtube.com/watch?v=pHIlr77NF8I&feature=youtu.be&t=0m0s

      Ezen felül nem igazán érvelt csak kijelentésekkel dobálózott, amivel sajnos nem tudok mit kezdeni. Melléknevek nem érvek :/

      Szerk.: holnap kiteszek egy írást a 2008-as válságról.

  4. Láthatóan nem értetted meg a lényeget. Szori, de tényleg ez a helyzet. A lényeg itt van: “Az ilyen húzásokban az a legjobb, hogy a cégeknek nem is kell hozzá bértárgyalni, mivel munkaszerződés híján az összes fék hiányzik a rendszerből. A bércsökkentést szinte észrevétlenül végrehajthatják, mondjuk úgy, hogy ráküldenek egy frissítést az appra, ami után már kevesebb marad a dolgozó zsebében.”

    Ez azt jelenti, hogy nincsen bérminimum, mindent (és itt jön be a kapitalizmus felemlegetése) az árverseny által diktált farkastörvények vezérelnek. Ahogy kialakult a megosztásos gazdaságban a különböző piaci területeken a szolgáltatói közösség, ami az egyensúly érdekében szolgáltatás- és árversenybe kezd, létrejön egy olyan patthelyzet, amelyben mindenki ki van szolgáltatva ennek a versenynek, és az egész közösségi gazdaság a minimális árakra törekszik mindenféle szakszervezeti ellenállás vagy munkavállalói kontroll nélkül, és az eredmény az, hogy egymás rabszolgáivá válunk, mert egy alacsony áron stabilizálódó kvázi-cserekereskedelemben nagyon sokat kell dolgoznunk a szükséges bevételért.

    A gazdaság egyik legfontosabb lépése a minimálbér növelése, mert ez magasan tartja az elkölthető bevételeket, ami így pörgeti a gazdaságot (az igényszintek képezte kereteken belül), ezért működik jól egy ausztriai gazdaság, mert magasak a bérek, amelyhez így nagy vásárlóerő társul, ami pedig megalapozza, hogy a bérek magasan lehessenek. A sharing economy a kezdeti eufória után viszont leviszi a bérszinteket. Hurrá.

    1. Mit jelent az hogy az “árverseny által diktált farkastörvények?” Attól, hogy farkastörvénynek nevezel valamit, attól az még nem válik érvvé. Az, hogy a megjelenő piaci verseny miatt csökkenteniük kell az árakat nyilvánvalóan azzal jár, hogy a termék kevesebbet ér, így a munkás kevesebbet termel, és kevesebb lesz a fizetése. Viszont ennek az is a következménye, hogy a szolgáltatás ára csökken.

      És mi az hogy egymás rabszolgáivá válunk? Tudomásom szerint a rabszolgaság illegális, és senki nem kezdeményez erőszakot és tartja fogva a másikat abban a gazdasági helyzetben, amiről beszélünk. Farkastörvény, rabszolgaság, miért használsz ilyen semmitmondó kifejezéseket érvek helyett?

      Ha ellene vagy az alacsony áron stabilizálódó gazdaságnak, gondolom mérhetetlenül szomorú vagy, hogy telefont tudsz venni párezer forintért, nem pedig milliókért, hogy egy számítógépet mindenki megengedhet magának, hogy úgy általánosan létezik megfizethető technologia, és gondolom bűntudatot érzel, amiért használod – és épp azért szidod ezt a jelenséget, az interneten, számítógépen keresztül, amit kizárólag azért tudsz megtenni mert a piaci verseny lenyomta az árakat, hogy enyhítsd a bűntudatodat. Nemdebár?

      Illetve gondolom háromszor vagy négyszer annyit fizetsz a kasszánál, amikor vásárolsz, mivel te támogatod a magas fizetést, úgyvan? Vagy csak erőszakot szeretnél alkalmazni a munkaadók ellen?

      Mint ahogy azt írtam, a minimálbértől nem fognak olyan emberek, akik nem termelnek minimálbér fölött hirtelen több pénzt kapni, és nem lesznek olyan emberek, akik minimálbért keresnek gazdagabbak, hanem munkanélküliek lesznek. Úgy értem, elég jól elmagyaráztam, és linkelhetek további szakirodalmat, ha szeretnéd. Tessék, itt van ez: https://mises.org/library/yes-minimum-wages-still-increase-unemployment Ismét, attól, hogy a minimálbér emelkedik, nem fognak többet termelni azok, akik így is minimálbért keresnek, csak egyszerűen munkáltatóiknak nem fogja többet megérni kifizetni nekik az emelkedett bért és baibai állás, welcome csóróság.

      Lényeg az, hogy ha van ellenvéleményed, akkor kíváncsian várom, de ne csak azt a véleményt ismélteld el újra, amit megcáfoltam az írásban, mert azzal nem igazán leszünk előrébb, csak a saját farkunkat kergetjük.

      1. “Tudomásom szerint a rabszolgaság illegális, és senki nem kezdeményez erőszakot és tartja fogva a másikat abban a gazdasági helyzetben, amiről beszélünk.”

        Az bizony. Es megis letezik, Magyarorszagon is, ma is.
        Nagyon szelsoseges liberalis az a hozzaallas, hogy senkinek nem kell semmilyen vedelem, mert a piac majd elintezi. A gyerekmunkara, 12-18 ora munkara sem kenyszeritettek a “kapitalizmus legvadabb idoszakaban” (tudom, hogy szandekosan nem akarod erteni, de hatha) senkit, megis volt ilyen. Hosszu tavon sem a fogyasztonak sem a munkasnak nem jo: ezert mozdult el a kapitalizmus egy egyensulyi iranyba allami beavatkozassal. Most ez annak tulzott mertek miatt visszafordulni latszik.
        De persze ha nem akarod erteni a tarsadalmi folyamatokat a gazdasaiak mellett nem baj, csak ne lepodj meg, ha nem vesznek komolyan. legalabb annyira nem, mint amennyire te a tulzott aggodalma miatt abuzalod az indexes szerzot.

        1. Tehát mi lett volna a te javaslatod arra, hogy a gyermekek napi 12-18 órát dolgoznak? Megtiltottad volna? És aztán azt a több tízezer gyermekhullát, akik nem tudták ellátni magukat, és a szüleik sem tudták őket etetni, azokat hagytad volna, hogy a szülők takarítsák el az utcáról, vagy legalább azzal szembenéztél volna?

          Kérlek, ne csak mondd, hogy nem értem a társadalmi folyamatokat, hanem bizonyítsd is be, mivel egyelőre úgy állunk, a te társadalmi folyamatokhoz való hozzáértésed következménye lenne gyermekek ezreinek éhhalála. Vagy, hogy másképp fogalmazzak: ez nem érv.

          Egyébként pedig kikérem magamnak, hogy liberálisnak nevezel. A modern liberálisok a legnagyobb és a legbetolakodóbb államokat akarják és hozzák is el.

          1. Szia!
            Nagy érdeklődéssel olvasom a honlapodat, és az anarcho-kapitalizmus elméletét. Elismerésem a munkádért!
            Magam részéről érteni vélem az elméletet, bár elég nehéz megtenni bizonyos gondolati ugrásokat, mert jómagam is a szocializmus szocializálódtam. 🙂 Sok kérdés merült fel bennem, de akkor elkezdem feltenni őket.
            Az első pont a gyerekmunkához kapcsolódik. Én még azt tanultam, hogy a “profithajhász” gyárosok kirúgták a férfiakat, és helyettük nőket és gyerekeket alkalmaztak alacsonyabb bérért, így nekik kellett eltartani a munkanélküli családfőt. Ez így jobban belegondolva, már nem tűnik annyira hihetőnek, illetve csak addig lehetett megtenni, amíg bőségesen volt gyerek munkaerő, illetve a munkájuk ért annyit, mint egy felnőtt férfié. Ezen az oldalon sem találtam ezt a kirúgott férfiak teóriát: https://en.wikipedia.org/wiki/Child_labour
            Viszont kíváncsi lennék, hogy a szabad társadalom hogy kezelné a gyerekvédelem kérdését. Mert ugye alapból a gyerek ki van szolgáltatva a szülei kénye kedvének. Ha nincs állami gyerekvédelem, semmi nem akadályozza meg a szülőket, hogy a gyereket kizavarják koldulni, lopni, vagy jobb esetben cipőt pucolni, kocsit mosni, stb. Nem is akarják iskolába járatni, mert így több hasznot termel nekik. A szabad társadalom hogy kezelné ezt a problémát. Problémának hívom, mert te is aggódsz a gyerekekért, akiktől elveszik a gyerekkorukat. Mi lenne a megoldás? Mennyire lehet másoknak beleszólni a családok magánügyeibe?
            Hozzunk létre magán gyermekvédelmi szervezeteket? Nekik akkor hatalmat is kell adni a kezükbe, hogy akár erőszakkal is elvehessék a gondatlan szülőktől a gyerekeiket. Arról, hogy melyik gyereket kell védeni, melyiket nem, emberek fognak dönteni, akiknek a kezében így hatalom lesz ahhoz, hogy erőszakot kezdeményezzenek. És máris az intézményesített erőszaknál vagyunk. Mi ennek az alternatívája?

          2. Ez kicsit összetett témakor… vagyis talán annyira nem, de megéri sokat beszéni róla. Bánnád, ha válasz helyett inkább beütemeznék erről egy egész bejegyzést a közeljövőben? Mert úgy bőven helye lesz annak is, hogy miért létfontosságú a gyermekek védelme a szabad társadalom számára.

Comments are closed.