Olvasási idő: ~ 19 perc

Sajnos Magyarországnak nincs Donald Trump-ja, aki saját pénzéből finanszírozná kampányát az elnökségi pozícióért, amely során egy személyben kiáll és győzedelmeskedik az Egyesült Államok politikai elitje ellen. Magyarországon kizárólag azok az emberek érhetnek el akkora sikereket, mint ő, akik sikeresen összebarátkoztak az államapparátus tagjaival és olyan törvényeket lobbiztak ki, amelyek versenyelőnyhöz juttatták őket Magyarország szocialista gazdaságában. Amíg az Egyesült Államok megkapta saját nacionalista államférfiját, addig nekünk kizárólag a végtelenül korrupt és hányingerkeltő, nemzeti álruhában maskarázó politikai elit, illetve az azzal szemben álló, de teljesen inkompetens ellenzék jutott.

A Jobbikban volt remény. Egy ideig. A nemzeti retorika egy igen szükséges dolog a jelenlegi világ politikai és társadalmi áramlatai között, hogy a magyar társadalmat ne nyelje el ugyan az a kulturális pokol, a kulturális marxizmusból fakadó baloldali multikulturalizmus, amely elpusztította a család intézményét és Nyugat-Európa számos kontinensét demográfiailag elkerülhetetlenül muszlim országgá tette. Gazdaságilag viszont éppoly inkompetensek és szocialisták mint az összes többi baloldali párt, és a piac szabadsága helyett szabályozásokat, központosítást és tervgazdálkodást akarnak, még tovább pusztítva ezzel Magyarország szánalmas gazdasági helyzetét.

A következő lista azokat a politikai programokat sorolja fel, amelyeket a magyar népnek követelnie kell bárkitől, aki a hatalomra törekszik, annak érdekében, hogy Magyarország élhetőbb legyen, gazdasága szárnyalhasson, és felépülhessen egy magas bizalomra és együttműködésre épülő, szabad és virágzó társadalom a korhadó nyugat ölelésében. Ezek alapelvek, és az alapelveket alátámasztó érvek, amelyek a Föld számos társadalmát a magasba emelték, és amelyeket a Rendszerváltás hamisan ígért.

1) Decentralizáció

Mindenekelőtt az államra a valóság lencséjén keresztül kell tekintenünk ahhoz, hogy akárhová is eljuthassunk érvelésünkben. Ehhez pedig mindenekelőtt természetesen az szükséges, hogy definiáljuk azt. Félretéve azt a kérdést, hogy szükség van-e rá vagy sem, az állam egy olyan intézmény, amely törvényes monopóliummal rendelkezik az erőszak kezdeményezése felett a polgárok személye és tulajdona ellen.

Tulajdonképpen az állam nem több, mint az intézményesített és törvényes bűnözés csatornája. Minden cselekvésével agressziót követ el, bevételére nem önkéntes értékcserén át, hanem erővel tesz szert, a törvénykezései pedig nem többek, mint töltött fegyverrel kierőszakolt követelések és parancsolatok. Az állam csupán törvények felett álló egyének csoportja, akik a lehetőségükhöz mérten a legnagyobb mértékben felhasználják az erőszak legális kezdeményezésének monopóliumát saját önérdekük kielégítéséhez. Az, amit államapparátusnak látunk, tehát a miniszterek, a törvényhozók, a bürokraták, az adószedők, csupán egy civilizáltnak látszódó bűnszervezet csápjai, amely  olyan tevékenységeket követ el, mint: pénznyomtatás, hitelek felvétele mások számlájára, a tulajdon erőszakos elrablása és újraelosztása, és a többi – ami a hétköznapi ember számára – és a moralitás tükrében – bűnnek számítana.

Mint ahogyan azt említettem, félretéve azt a kérdést, hogy egyáltalán szükség van-e az államra, vagy képesek-e magánszolgáltatók biztosítani az állam által monopolizált szolgáltatásokat agresszió és bűncselekmény nélkül, azt mindenki beláthatja, hogy helyes dolog az állam hatalmának csökkentésére törekedni. Létfontosságú folyamatos megfigyelés és a lehető legnagyobb korlátozás alatt tartani azt az intézményt, amely több, mint 260 millió ártatlant mészárolt le a 20. században, és minden kezdeményezést támogatni kell, amelyik ezt a célt tűzi ki lobogójára.

E cél megvalósulására kitűnő példa az Egyesült Államok születése, amely a történelem egyetlen állama, amelyet a kor legbriliánsabb elméi filozófiai alapokat figyelembe véve alkottak. Ennek köszönheti exponenciális növekedését és felvirágzását, amely aztán akkora bőséget hozott létre, amely lehetővé tette az államhatalom kiterjedését, amíg az meg nem fojtotta és el nem pusztította az amerikai gazdaságot.

A decentralizáció az államhatalom csökkentése és a közösségek, a falvak, városok és megyék önrendelkezési jogának megteremtése. Ahelyett, hogy bürokraták hoznák meg a legtávolabbi falvakat érintő létfontosságú döntéseket, lehetőséget kell adni a közösségek tagjainak a döntéshozatalra, és a lehető legnagyobb mértékekig kell kiterjeszteni a döntéshozatal hatáskörét, beleértve az adók lehető legnagyobb részét, a gazdasági intézkedéseket és szabályozásokat és a polgárok gazdasági tevékenységének jogkörét.

Minden város, falu, közösség tagjai maguk dönthetnének arról, hogy az oktatási intézményeket az állam, az önkormányzat, helyi megbízottak vagy magánvállalatok tartsák fönn. Mindenki dönthet arról, hogy a társadalom produktív tagjai által megtermelt vagyon mekkora részét kinek adják oda – ebben az esetben helyes követni Hans-Hermann Hoppe tanácsát, és a szavazásnál olyan arányban kell figyelembe venni a döntést, amekkora mértékű adót fizet a szavazó. Vagy esetleg arról is dönthetnek, hogy a központi hatalom szabályozza, ki milyen körülmények között termelhet javakat és szolgáltatásokat, vagy feloldozhatják a vállalkozásokat a központi hatóságok terhei alól, és hagyhatják, hogy a szabadpiacon keresztül olyan watchdog szervezetek jöjjenek létre, amelyek kivizsgálják és biztosítják a termékek minőségét.

Ennek során lehetőség adódik a szocializmus (a tulajdonjogok újraelosztásának intézményesített politikája) helyett a kapitalizmus (a tulajdonjogok és szerződések tiszteletének intézményesített politikája) létrejöttére Magyarországon, amely a Rendszerváltás óta várat magára. A közösségek és városok mind kísérletezhetnének a kereskedelem helyes formájának megtalálásával, és e verseny során természetesen kiemelkednek a vesztes és a győztes politikai irányzatok, amelyek közül minden magyar polgár tetszés szerint választhat azzal, hogy odaköltözik.

2) Stabil Valuta

A pénz egy olyan árucikk, amelyhez viszonyítva kifejezhető minden, emberek által előállított termék és szolgáltatás ára. Teljesen lehetetlen a fogorvosi vizsgálat egységében kifejezni egy liter tej vagy egy háromnapos vakáció árát, hacsak nem létezik a pénz, mint közös tényező. Továbbá pedig pénz és pénzmozgás nélkül lehetetlen olyan létfontosságú pénzügyi számításokat végezni, amelyek alapján eldönthető, hogy az adott termék vagy szolgáltatás előállítása nyereséges-e, azaz értékesebb-e a létrehozott áru mint a felhasznált erőforrások. Így hát fejlett gazdaság kizárólag akkor jöhet létre, ha létezik pénz.

Screenshot 2016-03-08 03.58.50.png

A történelem során, abban az időben, amikor az állam a mostani viszonyokhoz mérve alig avatkozott bele abba, milyen fizetőeszközt használnak egymás között az emberek, a nemesfémek emelkedtek ki nyertesként a valuták között folytatott verseny szabadpiacán. Kagylóktól szögeken át aranyig vagy ezüstig, őseink számos tárgyat használtak az árak mértékegységeként. Az oka annak, hogy a nemesfémek váltak a legsikeresebb pénzzé az a tény, hogy a nemesfémek szűkösek, nagyon ritkán és hatalmas erőbefektetéssel lehet őket fellelni a természetben, könnyen oszthatóak és lehetetlen belőlük egy csapásra többet létrehozni, így értékük kiszámítható, hosszútávon állandó és stabil marad.

A témában részletesen lásd: Murray Rothbard – Mit művelt a kormány a pénzünkkel? könyvét, amely ingyenesen letölthető a képre kattintva:

Ma, a világszerte elterjedt pénz természetesen nem több, mint egy egyszerű papírdarab; amelyből kedve szerint nyomtathat az állam annyit, amennyit kíván, így idézve elő inflációt, azaz a pénz vásárlóerejének csökkenését. Murray Rothbard Gazdasági Válságok: Okaik és gyógymódjuk című esszéjéből tudjuk, hogy ez miként okoz rosszindulatú befektetéseket, válságot és munkanélküliséget.

Továbbá, ha például a devizahitelesek problémájára tekintünk, tisztán láthatjuk, hogy mi történik, amikor a pénz nem több, mint egyszerű papír. Ha a pénz értékét aranyban határozzák meg, mint a régi szép időkben, amikor például egy dollár egy uncia arany 1/20-ad részét jelentette, a valuták közötti árkülönbség konstans marad.

(Magyar felirat elérhető a videón a fogaskerékre kattintva.)

Szűkös természetű pénz esetén az egyszerű polgár számára áldásos jelenség a defláció is. Csak képzeljük el, mi történne, ha a párna alatt tartott megtakarítások vásárlóereje nem csökkenne, mint a pénznyomtatás esetében, hanem növekedne, mivel a gazdaság növekedése mellett a forgalomban levő pénz mennyisége változatlan marad. Ez teljes mértékben megváltoztatná a társadalom fogyasztási szokásait, hiszen az egyáltalán nem létfontosságú termékek megvásárlása helyett megtarthatnák az összeget, hogy az természetes módon kamatozhasson. Hogy ez cserébe milyen gazdasági következményekhez vezet, azt csak találgatni tudjuk, de általában elmondható, hogy a felesleges kacatok és tucattermékek helyett olyan javakat és szolgáltatásokat állítanának elő, amelyek elég értékkel bírnak ahhoz, hogy az emberek a jövőbeli kamatra is hajlandóak legyenek elcserélni. (A deflációt övező mítoszok lebontására a jelenlegi kontextusban nem áll lehetőségünk, de itt vagy itt mások megtették.)

Murray Rothbard kiválóan megfogalmazta a stabil valuta politikai programját:

Összefoglalva a törvény olyan irányú módosítását pártolom, amely alapján a bankjegyeket és betéteket úgy kezelnék, amik valójában, gazdasági és társadalmi értelemben: standard pénz követelései és raktárjegyei – röviden, hogy a bankjegy és a letét birtoklóit a bank széfjében tárolt arany törvény szerinti tulajdonosaiként fogadják el.

3) Szabad Fegyverkezés

A szabad fegyverviselés alkotmányos joga azért létezik, hogy az egyén önvédelmet gyakorolhasson egyrészt a támadók és rablók ellen, másrészt pedig az elhatalmasodó és zsarnokká váló állam ellen. Sajnos, mivel ez egy valós fenyegetés az állammal szemben, amely ténylegesen korlátozza hatalmát és lehetőséget nyújt a nép számára annak megfékezésére, a szabad fegyverkezés következményeit ipari mértékű propaganda fedi be, amelyek közül most számos hiedelmet lebontunk.

A propaganda legnépszerűbb eszköze az, hogy a fegyverhez köthető erőszakos cselekedeteket, nem pedig a gyilkosságokat mérik. Ebbe beleszámítják a fegyverrel elkövetett öngyilkosságokat, a baleseteket, a rendőrök általi fegyverhasználatot és a jogos önvédelmet.

Ha viszont a 100.000 főre eső gyilkosságokat hasonlítjuk össze a fejenként birtokolt fegyverek adataival, láthatjuk, ahogy széthullik a fegyverellenes szocialisták narratívája.

  • Az Egyesült Államok áll a legelső helyen birtokolt fegyverek számában, és a 111. a gyilkosságok listáján.
  • A második legfelfegyverzettebb társadalom Szerbia, amely a 172. helyet foglalja el a gyilkosságok listáján.
  • A fegyverbirtoklásban 90.helyet elfoglaló Magyarország a 168. helyet foglalja el gyilkosságok terén, ahol így több gyilkosság történik, mint 7-ben a 10 legtöbb fegyvert birtokló országból.
  • Az afrikai országok közül számos a gyilkosságok toplistájába tartozik a legkevesebb birtokolt fegyverrel.
  • A legtöbb gyilkosságot számláló Houndras csupán a 87. helyet foglalja el a birtokolt fegyverek számának listáján, míg – ismét, – Magyarország a 90.

1465777914911.jpg

Nevetséges, hogy ilyet kell leírnom, de a gyilkosságot nem a fegyverek, hanem őrült gyilkosok okozzák. Az erőszak jelenléte nem az erőszak kivitelezéséhez felhasználható tárgyon, hanem az erőszaktevő lelkiállapotán múlik, és a kultúrán, amely lehetővé tette és táplálta az erőszakos lélek kibontakozását. Az előző bejegyzésben átfogóan megvizsgáltuk, hogyan hozza létre a gyermekbántalmazás az erőszakos személyiséget. Hozzávetve azt is, hogy  a gyermekeikkel leginkább erőszakosan bánó etnikum – a feketék  – intelligencia-szintje átlagosan alacsonyabb, mint a fehér átlag, nem meglepő, hogy az amerikai társadalom fekete populációja  sokkal több erőszakos bűncselekményt követ el, mint a fehér populáció; sem az, hogy az elkövetett gyilkosságok számában Afrikai országok a világelsők.

Amíg az Egyesült Államok populációjának 77%-a fehér és csupán 13%-a fekete, 2013-as adatok alapján a feketék 4379 gyilkosságot követtek el, míg a fehérek 3,799-et. Ez azt jelenti, hogy ha az USA 100%-a fekete volna, a 100.000 főre eső gyilkossági ráta 10.48-lenne, míg ha az Egyesült Államok egész lakossága fehér lenne, a 100.000 főre eső gyilkossági ráta csupán 1.55.

Az U.S. Department of Justice 2010-es felmérése alapján, az előző módszeren át populációhoz igazítva a feketék 200-szor több esetben követnek el súlyos testi sértést fehérek ellen, mint fordítva.

Az Egyesült Államok tömeges lövöldözéseiről szóló statisztikákat is előszeretettel használják propaganda gyanánt. A kulcs abban rejlik, hogy miként definiálják a tömeges lövöldözés szót.

  • A shootingtracker.com definíciója, és az abból következő adatok:
    • Egy esemény, vagy egy összefüggő eseménysorozat, ahol négy vagy több embert meglőttek, valószínűsíthetően türelmi idő nélkül.
    • Tömeges lövöldözések száma: 353
    • Meghalt: 462
    • Megsérült: 1312
  • A Gun Violence Archive definíciója, és az abból következő adatok:
    • Egy egyedülálló esemény, amelyben négy vagy több embert meglőttek és / vagy meggyilkoltak, nem beleszámolva az elkövetőt, ugyanazon helyen és időben.
    • Tömeges lövöldözések száma: 300
    • Meghalt: 341
    • Megsérült: 1212.
  • A Stanford Mass Shootings definíciója, és az abból következő adatok:
    • Egy azonosíthatóan nem banda- vagy drogkapcsolatos esemény, amelyben a lövöldözésnek 3 vagy több (nem szükségszerűen halálos) áldozata volt, nem beleszámolva az elkövetőt.
    • Tömeges lövöldözések száma: 61
    • Meghalt: 159
    • Megsérült: 293
  • A Mother Jones definíciója és az abból következő adatok:
    • Egy nyilvános helyen történő egyedülálló incidens, bandákat, fegyveres rablást és családon belüli erőszakot kizárva, amelyben négy vagy több embert meggyilkoltak.
    • Tömeges lövöldözések száma: 4
    • Meghalt: 37
    • Megsérült: 33

Végül pedig Nagy-Britannia példáját figyelembe véve azt is láthatjuk, hogy a fegyverek betiltása nem csökkenti az elkövetett gyilkosságok számát. Ilyen esetekben általában arra szoktak rámutatni a fegyverektől rettegő államisták, hogy a lőfegyverek betiltásával csökkent a lőfegyverrel elkövetett bűncselekmények száma. Ki gondolta volna… Viszont ahogy az angol példa mutatja, egyáltalán nem csökken az elkövetett gyilkosságok száma. Miután 1997-ben betiltották a kézifegyvereket, egészen 1999-ig stagnált a gyilkossági ráta, majd 2003-ig az egekbe szökött (a millió főre eső gyilkossági ráta a ’97-es 12-ről 18-ra ugrott) majd csupán 2008-ban érte el ismét a betiltáskor látott gyilkossági számokat.

A fegyverek nem okoznak gyilkosságot. A növekvő gyilkossági ráta pedig megakadályozható a bűnbandák megjelenésének megelőzésével, helyes gyermeknevelési szokásokkal és egy társadalmi közeggel, ami az iskolától kezdve családi napokon át fontosnak tartja megtanítani a legfiatalabb korosztálynak a fegyverhasználattal járó felelősséget és annak művészetét.

A fegyvertartás mellett szóló érv így nagyon egyszerű: ha fontos az emberi élet, és fontos védelmezni azt, akkor lehetőségünkben kell, hogy álljon annak védelme. Ha nem áll fenn annak a lehetősége, akkor az élet nem értékes, és így nem fontos védelmezni, tehát nincs értelme a fegyvertilalomnak illetve ürügyeinek sem. Ha pedig kizárólag az államnak van jogosultsága fegyvert hordozni, akkor a személynek, aki a fegyvertartás ellen érvel, semmi problémája nincsen a fegyverekkel, egész egyszerűen nem szeretné lehetővé tenni a hétköznapi ember számára, hogy megvédje magát egy a társadalmon élősködő bűnszervezettől.

4) Kapitalizmus

Képzeld el, hogy valaki mesél neked egy ősi tekercsről, ami örökre megváltoztatja az életedet, és az ismeretek olyan új tájképét tárja fel előtted, amit látva teljesen más szemmel fogsz nézni mind a világra, mind pedig önmagadra benne. Hallod annak is a hírét, hogy mások bepillantást nyertek ebbe a legendás kötetbe, és valóban, teljesen megváltozott az életük. Nem csupán másként látták a világot, hanem az a tudás is birtokukba jutott, hogy hogyan tehetik sokkal hatalmasabbá és virágzóvá – és tényleg, saját szemeddel látod, hogy azoknak az embereknek mennyei bőségbe emelkedett a környezete.

Aztán pedig hosszú évekig kutatsz a kötet után, ellenállva minden erőnek, amely el akarja tőled zárni. Egy hatalmas birodalom vasfüggönnyel zárja el tőle az utad, de idővel a birodalom a porba hull, te pedig bepillantást nyersz a könyvbe, amire időtlen idők óta vágysz.

És amikor elolvasod a lapjait, azt látod, hogy ez nem több, mint egy pár száz forintos ponyvaregény.  Akárhogy lapozod, akárhogy keresel benne titkos tanítást, ez nem több, mint egy olcsó, giccses, irodalomnak aligha nevezhető szemét. És körbenézel, és próbálod a gyakorlatba ültetni mindazt, amit a könyvből tanultál, viszont nem kapsz mást, mint a detektív diszfunkcionális kapcsolatait, kávé és cigarettafüggőséget, és egy neurotikus kényszert arra, hogy minden emberi interakcióban megoldandó bűntényt láss.

Azt gondolod, hogy hazudtak neked, és talán azon gondolkodsz, hogy visszamenj azokba az időkbe, amikor legalább stabil és egyszerű volt az életed. Az időbe, ami más, nagyon hasonló problémákkal küszködött, és igazából az egyetlen különbség a kettő között az, hogy azok a problémák annyira nem voltak pusztítóak rád nézve, mint a mostaniak.

A valóság viszont egészen más. A valóság az, hogy hazudtak neked, amikor pedig belepillantottál a könyvbe, nem azt láttad, amit kerestél, hanem egy fércművet, amire a másokat megváltó irat borítóját húzták.

Ez a Rendszerváltás utáni Magyarország története. Azt a boldogságot és gazdagságot ígérték, ami a legnagyobb bőségében élő világokat felemelte, Magyarország viszont nem kapott semmi többet, csupán a hatalom birtoklásában egymást váltogató bűnözőket és nemzeti letargiát. Szabad gazdaságot ígértek, ahol az erőforrások természetes és önkéntes kereskedelmen át ahhoz kerülnek, aki képes a legtöbb értéket létrehozni belőlük, így növelve az egész nemzet boldogságát, cserébe pedig egy olyan világban élünk, ahol egy pár maffia módszereket használó taxis képes eltörölni a szabad versenyt és kitaszítani az innovációt és a jövőt a magyar gazdaságból. Azt ígérték, hogy vége a tervutasításos gazdálkodásnak, mégis az állam uralja az iskolákat és a kórházakat.

Kapitalizmus helyett Magyarország nem kapott mást, mint pusztító adókat, újraelosztást, bér- és ármegállapításokat és gazdasági szabályozást, amelyek szegénységet hoznak létre, és napról napra leszakítják a magyar vidéket a nagyvárosoktól, és a magyar társadalmat a modern világtól. Kapitalizmus helyett ugyan az a szocializmus jött el, amelytől a Rendszerváltás hivatott volt megszabadítani, csupán más formában.

A magyar társadalom pedig abban a hitben él, hogy a vágyott világot kapta, az évtizedeken át óhajtott könyvet olvasta; azt hiszi, hogy az volt minden, amit megtalálhatott. Pedig hazugság és fércmű az egész, amely elzárja őt attól, hogy tovább keresse az igazságot és tovább járja az utat, amely elvezeti a földi Édenkert tervrajzához. De az a tudás még mindig létezik, még mindig odakinn van és arra vár, hogy felfedezzék, és erejét, amely civilizációkat húz fel a porból, ismét hasznosítsák.

“Ne hagyd, hogy szikráról pótolhatatlan szikrára
kihaljon a benned lángoló tűz,
a nem-eléggé, a még-nem és az egyáltalán-nem
fénytelen mocsarában.
Ne hagyd elbukni a
benned élő hőst az életért, amit kívántál,
de sosem voltál képes elérni.
A világ, amire vágysz elnyerhető.
Létezik… valóságos… lehetséges… és a tiéd.”
Ayn Rand

Ide kattintva támogathatod az oldal fenntartását.