Hans-Hermann Hoppe – Mi a teendő

Társadalom és Együttműködés

Hadd beszéljek először a társadalomról. Miért létezik társadalom? Miért működnek együtt emberek? Miért van inkább békés együttműködés, mint állandó háború az emberek között? Az Osztrákok[2] és különösképpen a Misesiek szerint nincs szükségünk olyan dolgokat feltételezni, mint a szimpátia vagy szeretet mások felé ennek magyarázatához. Az önérdek –azaz előnyben részesíteni a többet a kevesebbel szemben – teljesen elegendő az együttműködés jelenségének magyarázatához. Az emberek együttműködnek, mert képesek észrevenni, hogy a munkamegosztás alatti termelés jóval produktívabb, mint az önellátó izoláció. Képzeld csak el, hogy visszalépünk a munkamegosztásból, és azonnal észreveszed, hogy mindannyiunk borzalmasan szegény lenne, az emberiség nagy része pedig azonnal elhalálozna.

Figyeljünk meg egy fontos dolgot, amihez később visszatérek. Amit magában foglal, és amit nem foglal magában ez a magyarázat: nem foglalja magában természetesen azt, hogy az emberek között mindig és kivétel vagy megzavarás nélkül nem lesz más, csak béke. Mindig vannak rablók és gyilkosok körülöttünk, és minden társadalomnak valahogy meg kell velük birkóznia. De amit magába foglal az az, hogy a békés együttműködés kiemelkedésének Hobbesi története alapjában véve hibás.

Thomas Hobbes azt feltételezte, hogy anélkül, hogy egy független harmadik fél – amely természetesen az Állam – békét tenne közöttük, az emberek állandóan egymás torkának ugranának. Na, mármost egyből láthatjuk, milyen érdekes egy építmény ez. Az embereket gonosz farkasnak feltételezi, akiket báránnyá lehet változtatni, ha egy harmadik farkast uralkodónak teszünk föléjük. Ha ez a harmadik fél úgyszintén farkas, mint ahogy annak lennie kell, úgy még akkor is, ha képes békét teremteni a két egyén között, ez nyilvánvalóan magába foglalja, hogy egy állandó háború lesz jelen az uralkodó farkas és a most már békésen együttműködő két másik farkas között.

Amit ez tartalmaz az nagyon fontos. Nem létezhet Állam, vagy nem létezhet független harmadik fél annak érdekében, hogy együttműködés lépjen fel két személy között. Ezt egyből észrevehetjük, ha például a nemzetközi tájképre tekintünk. Nem létezik olyan, hogy világállam – legalábbis egyelőre – és lám, a különböző országok emberei mégis békésen együttműködnek egymással. Vagy, még a legnagyobb társadalmi káoszból is mindig újra felemelkedik az együttműködés.

A lényeg az, hogy az emberek közötti békés együttműködés egy tökéletesen természetes és folytonosan újra felemelkedő jelenség; és tehát ebből az együttműködésből, ugyanúgy természetesen és ugyanúgy önérdektől vezérelve keletkezik a tőkeformáció és pénz, a csereeszköz, majd pedig a munkamegosztás végül kiterjed az egész bolygóra, a pénz, az árupénz pedig úgyszintén világszerte használatos árupénzzé válik. Mindenki számára növekedik az anyagi életszínvonal, a megnövekedett életszínvonal alapjaira építve pedig kifejleszthető és fenntartható a nem materiális javak, azaz a civilizáció – tudomány, művészet, irodalom, satöbbi – még bonyolultabb szuperstruktúrája.

[2] Az “Osztrákok” alatt Hoppe a közgazdaságtan osztrák iskolájának követőit érti, mely nevét onnan kapta, hogy első és legnevesebb tudósai osztrák származásúak, mint Carl Menger, Eugen Böhm von Bawerk vagy Ludwig von Mises. [A ford.]