Olvasási idő: ~ 13 perc
anti_public_education_propaganda_by_8manderz8-d5xz1cj
Forrás

Az embert, mint óceán veszi körbe a propaganda. A szó definíciója félrevezető információ, amely valamiféle politikai álláspontot hirdet. Természetesen maga a propaganda léte is kétségbe vonható, ezen felül az, hogy a propagandát államok mind a mai napig használják, nem pedig letűnt, háborús korok rabszolgásító gépezete. Ezen esszében a Mozaik Kiadó 10. osztályosoknak készült, 2012-es kiadású Földrajz tankönyvét segítségül hívva napvilágra tárulnak azok a hazugságok és féligazságok, melyeket a diákok világképét formáló hatalmi figurák évről évre elismételtetnek velük, tették ezt velünk is, és melyek velünk és velük maradnak, mint felülbírálás nélküli tények, előfeltevések, melyek alapján a modern társadalmat vizsgálják.
Az “A gazdasági rendszerek” című leckében, amely az “A világgazdasági folyamatok” fejezet második anyaga a következőket olvashatja a tanuló:

A tervutasításos gazdaságban az államhatalom dönti el, hogy melyik termékből mennyit és hogyan állítsanak elő. A termelőeszközök többségét az állam birtokolja. A megtermelt javakat az állam összegyűjti, és a tervezők javaslatára szétosztják. Ez a folyamat a központosított újraelosztás. Az állam dönti el azt is, hogy mi lesz a megtermelt többlet sorsa. Megszabja a termékek árát és a munkabéreket is. A pénzgazdálkodás alárendelt szerepet tölt be.

Mint ahogy közgazdasági kérdésekben – a helyes világlátáshoz – nélkülözhetetlen nem csak azt figyelni és mérlegelni, milyen szűkös javakat milyen célokra használtak fel a tevékenység során, hanem azt is, hogy azon javakat mire nem használhatták föl a cselekvők, tehát a propozíció mögé nézni, és azt figyelni, mi lehetett volna a helyén, úgy itt is nélkülözhetetlen nem csak arra figyelni, mint mond a tankönyv, hanem arra is, hogy mit hallgat el.

És amit elhallgat az létfontosságú.

Elkezdett beszélni az államról anélkül, hogy meghatározta volna a szó jelentését. Más szóval van egy olyan központi eleme a tananyagnak, amiről a tankönyv nem hajlandó beszélni, vagy azért, mert úgy gondolja, magától értetődő, mi az állam, és nem szükséges definiálni, vagy pedig azért, mert valamit el akar hallgatni. Viszont mivel a szóban forgó mű tankönyv, témája földrajz, azon belül pedig társadalomföldrajz így feladata a diákok oktatása a “társadalmi-gazdasági tér” alapvető anatómiájáról és mechanizmusáról. Nem definiálni az államot egy ilyen témakörben legalább olyan súlyos hiba, mint elsőéves kémiát oktatni a molekulák vizsgálata és megértése nélkül, vagy matematikát oktatni az alapvető műveletek nélkül. Az állam a leghatalmasabb és – mint ahogy azt később látni fogjuk – a legkártékonyabb szereplő bármilyen társadalom gazdaságában. Nem definiálni azt egy olyan nyilvánvaló hiba, hogy nem vagyok hajlandó elfogadni azt szimpla felelőtlenségnek.

Az állam egy olyan intézmény, amely rendelkezik a fizikai erőszak kezdeményezésének monopóliumával egy földrajzi területen belül, illetve, ahogy azt Murray Rothbard megfogalmazta, “a társadalom egyetlen szervezete, amely bevételére nem a szolgálataiért kapott önkéntes hozzájárulással vagy fizetéssel tesz szert, hanem kényszerrel.” Teljesen érthető, hogy miért kerülték ki a tankönyv írói az állam definiálásának a kényes témáját, de ezzel sajnálatos módon átlépték a határt az oktatás és a propagandaírás között, így hívva ki maguk ellen minket, akik az igazságot tartjuk a legfőbb jónak.

Folytatván a tervutasításos gazdaságról, a tankönyv írja:

A rendszer problémája az volt, hogy a termelés során hiányzott az emberek gazdasági ösztönzése, illetve hogy a tervezést gyakran politikai céloknak rendelték alá. Mivel nem a szükségletek kielégítése volt a fő cél, az élet sok területén hiány lépett fel.

Sajnos ez téves. A szocializmus, a kommunizmus, a zeitgeist-államok és minden egyéb a gazdaság központi tervezésén alapuló kezdeményezés összeomlásának elkerülhetetlenségét Ludvig von Mises 1920-ban bebizonyította. Sajnos két bekezdésnél többet követel az úgynevezett gazdasági kalkuláció probléma, így ebbe nem tudunk itt részletesen belemenni, de az A Szabadság Filozófiája blog írása ezen témában kielégítő magyarázatot ad.

Tovább olvasva, a könyv az “A piacgazdaság felépítése és működése” témában a következőt írja:

A piacgazdaságban a javak, a termelőeszközök többsége magántulajdonban van. Az egyének szabadon rendelkezhetnek felettük: eladhatják, örökölhetik, jövedelemszerzésre használhatják fel. Magántulajdont bárki birtokolhat.

Egyedül a “többsége” kifejezésről érdemes beszélnünk, mivel az egy oda-nem illő és helytelen szóhasználat. A kommunista vagy szocialista tervutasításos gazdaságban az állami erőszak a leghatalmasabb, tilos két egyén számára magántulajdonukat békésen elcserélniük, tilos az egyiknek felajánlania elméjét és erejét, munkáját és szolgáltatásait a másik számára önkéntesen, közösen megegyezett jövedelemért cserébe, avagy virágnyelven: a termelőeszközök állami tulajdonban vannak. A kapitalista piacgazdaságban pedig minden tranzakció, minden jogos módon szerzett magántulajdon használata és cseréje megengedett, míg az nem veszélyezteti vagy károsítja a másik személyét vagy tulajdonát.

A szöveg állítása szerint piacgazdaság az, ahol a termelőeszközök “többsége” magántulajdonban van, de a “többség” nevű vonal nem létezik; nem létezik kapitalizmusból kommunizmusba való átmenet abban a pillanatban, amikor a termelőeszközök állami birtoklása ötven százalékról ötvenegy százalékra nő. A kettő között, tehát a legális erőszak és annak hiánya között rejlik az az átmenet, amire kevert gazdaságként hivatkozhatunk, az, ami ma minden országban megtalálható; melyben az állami erőszak-monopólium még nem uralja a gazdaság minden területét, az embereknek pedig még lehetőségükben áll – néhol szoros, néhol tág állami keretek között – magántulajdonukat elcserélniük.

Meg kell hagyni, az ezt követő pár bekezdés nem szörnyű, valós képet fest a piaci versenyről és a technológiai fejlődésről, viszont épp emiatt ezt át is lépjük és elérünk az “Az állam szerepe a piacgazdaságban” témához. Felfrissítve az előzőleg említetteket, az állam egy olyan intézmény, amely az erőszak kezdeményezésének legális monopóliumával rendelkezik egy bizonyos földrajzi terület felett.

A tiszta formában működő piacgazdaságnak nincs megfelelő megoldása az általa teremetett társadalmi különbségek feloldására, a szegénység, a munkanélküliség kezelésére. Szintén nem tudja saját maga megoldani a közjavakkal (pl. víz, levegő, utak) való gazdálkodás és a közszolgáltatások kérdését. A piac szereplői arra törekednek, hogy versenytársak nélkül maradjanak a piacon, monopolhelyzetbe kerüljenek, azaz kiiktassák a versenyt. Ha ez megtörténne, akkor megtorpanna a gazdaság fejlődése.

Mielőtt belekezdenénk a tartalom elemzézésbe, azt érdemes megfigyelni, hogy ezek nem érvek, hanem kijelentések. Érvek premisszákból, tehát olyan előfeltevésekből, mint “minden ember halandó,” és “Szókratész ember,” illetve konklúziókból, tehát olyan következtetésekből, mint “Szókratész halandó” állnak, melyből itt a tankönyv híján van. De mivel jól ismerjük az oktatási rendszerünket, és tudjuk, hogy nem érvelni tanít hanem kijelentéseket kényszerít ránk, ez nem több mint a tankönyvek természete.

Személyes megjegyzésként hozzá kell tennem, fantasztikus érzés megcáfolni egy tankönyv tartalmát, és amikor ilyen mondatokkal találkozok, táncot jár a szívem.

Állítása szerint a piacgazdaságnak nincs “megoldása,” és már itt hibát követ el. A piacgazdaságnak nemhogy megoldása nincs, hanem keze, lába, feje, elméje, gondolata, céljai és akaratereje sincs. Piacgazdaság nevű lény nem létezik, nem találkozunk vele az utcán vagy az erdőben sétálva, és nem jelöl be minket Facebookon egy unalmas délután. Ezt kiegészítve természetesen hozzá kell adni, hogy állam sincsen, kizárólag emberek vannak, akik szándékoltan tevékenykednek, és céljaik eléréséhez bizonyos módon felhasználják a környezetükben található szűkös javakat. Az egyetlen különbség a piacgazdaság és az állam között az erőszak kezdeményezése, a magántulajdonhoz való jogok megsértése.

Ezt szükséges megjegyezni, mivel ez az antropomorfizálás, fogalmak emberi tulajdonságokkal való felruházása egy nagyon hatékony módja a propagandának. Igen más reakciót vált ki az emberekből ha például azt hallják, hogy “az állam békét teremt,” mintha azt hallanák, “olyan emberek, akiknek hatalmukban áll legálisan erőszakot kezdeményezni mások ellen, békét teremtenek,” vagy sokkal békésebben hangzik, ha azt mondjuk “az államnak biztosítania kellene ingyenes orvosi ellátást,” mintha azt mondanánk, “támogatom azt, hogy ismeretlen emberek legálisan kényszerítsenek téged és a családodat arra, hogy fizesd a kórházi számlámat.”

Tehát:

A tiszta formában működő piacgazdaságnak nincs megfelelő megoldása az általa teremetett társadalmi különbségek feloldására, a szegénység, a munkanélküliség kezelésére.

Társadalmi különbségek: tegyük fel, hogy Tóth Béla gyermekkora óta arról álmodik, hogy feltalálja a rák ellenszerét; feláldozta egész fiatalságát, szabadidejének minden pillanatát arra, hogy tanuljon, és még húsz évet kutatott és dolgozott hol megbízásból, hol saját pénzből egészen addig, amíg hatvan évesen fel nem fedezett egy olyan ellenszert, amely használóját egyszeri alkalom után teljesen immunissá teszi a daganatos megbetegedésektől. Ezt a szert elkezdi forgalmazni, darabját háromezer forintért. Természetesen jótékonysági szervezetek alapulnak és szinte mindenki helyesnek találná – ezért pénzzel támogatja is – azt, hogy mindenkihez eljusson ez a szer. Ha feltesszük, hogy az a háromezer forint tiszta profit – amelynek a valóságban csak egy kis hányada volna az, – és mind a hétmilliárd emberhez sikerült eljuttatni, Tóth Béla csupán 1,3 milliárd dollárral lesz szegényebb mint Bill Gates, tehát csak a második leggazdagabb ember lesz a földön.

A “piacgazdaság” ezzel semmi problémát nem lát, épp ezért is adták önként saját pénzüket Tóth Bélának. Tóth úr értéket teremtett a társadalom számára, a társadalom többi tagja pedig értékkel viszonozta azt, míg az államista megoldás az ilyen, tehát erőszakmentes formában kialakult különbségekre az, hogy kobozzák el Tóth úr vagyonának felét erőszakkal, vagy annak fenyegetésével.

Szegénység: A lenti ábra azt mutatja, hogy milyen hatással volt az amerikai társadalomban a szegénységre az állam által 1964-ben meghirdetett “Háború a Szegénység Ellen,” amire az amerikai állam 22 trillió dollárt költött.

BG-war-on-poverty-50-years-chart-1-825

Mindezek mellett érdemes megjegyezni, hogy a szegények ma, olyan országokban ahol a piacgazdaság maradványai még képesek túlélni, mérhetetlenül jobb életet élnek, mint a szegények egy szocialista vagy kommunista államban. Az amerikai számokat tekintve 42 százalék birtokosa háznak, 73 százalék autónak, telefon, hűtő, mikrohullámú sütő és színes televízió majd’ minden háztartásban megtalálható, internethozzáférés a háztartások 18 százalékának elérhető, viszont könyvtári internet hozzáférést ingyenesen igénybe vehetik, satöbbi. Az adatokból egyik levonható következtetés az, hogy a szabad piac sokkal hatékonyabban csökkentette a szegénységet, a másik pedig az, hogy olyan mértékben, amilyen mértékben a termékek és szolgáltatások önkéntes, szabad cseréje engedélyezett, olyan mértékben nő a társadalom legszegényebb rétegének életszínvonala.

Munkanélküliség: Mivel a piacgazdaságban nem létezik minimálbér, nincs egy harmadik fél aki, agresszorként tevékenykedik két olyan üzlettárs ellen, akik önkéntesen elcserélnék szolgáltatásukat és vagyonukat egy olyan árért, ami a harmadik félnek nem tetszik, így a szabad piacon olyan embereknek is lehetőségük van munkát találni, akik bizonyos okok miatt képtelenek megtermelni azt a jövedelmet a foglalkoztatójuknak, aminek kifizetésére az állam kényszeríti őket. Ha a minimálbér ötezer forint óránként, én pedig nem rendelkezem szinte semmi képzettséggel, senkinek nem éri majd meg kifizetni számomra azt az ötezer forintot és eggyel fogom növelni a munkanélküliek számát.

Mivel az emberi kívánságok száma végtelen, mindig létezik valami szolgáltatás, amit az egyén nyújthat a másik számára. A kérdés az, hogy képesek-e megállapodni egy olyan árban, amelyet a vevő kevésbé tart értékesnek, mint a cserébe kapott áru vagy szolgáltatás, és amelyet az eladó értékesebbnek tart, mint az eladásra kínált erőforrásai.

Ezen felül a munkáltató kényszerült kifizetni az adókat, az engedélyt ahhoz, hogy kereskedhessen, kényszerült együttműködni a regulációkkal – idő és energia melyet nem termelésre fordít – és mindezen akadályok következménye az, hogy kevesebbet képes fizetni a dolgozóinak, többet kell kérnie a termékeiért.

Természetesen ez nem jeleni azt, hogy a piacgazdaságban mindenkinek biztosan lesz munkája, viszont levonhatjuk azt a következtetést, hogy az állam léte és egy uralkodó osztály dekrétumai növelik a munkanélküliséget.

Folyt. köv.

Ide kattintva hozzájárulhatsz az oldal fenntartásához.