Olyan korszak közeledik a modern világ történetében, amelyre látszólag senki nincs felkészülve. A világ persze most sem tétlen, és a különféle eszmék folyton összecsapnak, a különféle csoportérdekek most is egymással szemben állnak.

Láthatjuk, ahogy a baloldal vérszomjas, erőszakos tüntetői, terrorista módjára újra meg újra megtámadják és véresre verik a Donald Trump beszédére igyekvőket, miközben a média – mind az Egyesült Államokban, mind pedig mindenhol máshol, beleérve Magyarországot – síri csendben hallgat, mert nem illik a narratívába a vérengző baloldal képe. Láthatjuk, ahogyan egyre több parazita áll az alapjövedelem oldalára, és boldogan dolgoznak azon, hogy rabolhassanak embertársaiktól és segélyen élhessenek. És láthatjuk, ahogyan a nacionalizmus felemelkedik az alternatív jobboldalon át eme láthatatlan háború keretein belül, és kezdi megtörni a nemzetközi baloldal hatalmát.

De ezek csupán a kezdő szólamai annak a világégésnek, amely következik. Ezek csupán a legelső, távoli morajlásai annak a mennydörgő viharnak, amely vészesen közeledik, amely hamuvá fogja égetni a modern világ kulturális és gazdasági struktúráját, és amely lehetővé teszi, hogy hamvaiból egy új világ éledjen azon emberek munkáján át, akik túlélik az eljövendő megpróbáltatást.

A következő bejegyzés erről a történelmi eseményről fog világos képet festeni. Nem vagyok jövőlátó, és bár nagy bizonyossággal állíthatom, hogy a közelgő villámokat és a gyülekező sötét felhőket zápor és zivatar követi, néha mégis elkerül a vihar. Így fenntartom – és nagyon remélem – annak eshetőségét, hogy a következőkben leírt jóslatok radikálisan megváltoznak. Megváltozhatnak például akkor, ha Európa nemzetei békésen, de határozottan deportálják az illegális bevándorlókat. Megváltozhat akkor, ha Magyarország kormánya úgy dönt, nem pusztítja tovább a gazdaság struktúráját és mihamarabb felszabadul a piac. És határozottan megváltozhat akkor, amikor Donald Trump hatalomra kerül, mert a Trump-Hatás olyan sosem látott és kiszámíthatatlan erőt szabadított rá az Egyesült Államok politikájára, amely akár képes megállítani magát a világvégét.

De nem hiszek a tündérmesékben. Tudom, hogy Európa nem fog magához térni addig, amíg fel nem száll az erőforrások bősége okozta mámor egy globális gazdasági katasztrófa mentén, és amíg mindenki agyába bele nem ég a retináján keresztül, hogy az, amit a nemzetükre szabadítottak, tömegesen fogja lefejezni fiaikat és megerőszakolni lányaikat. Tudom, hogy a magyar hatalmi elit nem fogja önerőből feladni emberek millióinak kizsákmányolását és elnyomását, amíg a magyar nemzet rá nem ébred, hogy az országot még mindig a szocializmus uralja, és erővel vissza nem veszi egykori szabadságát. És biztosan tudom, hogy Donald Trump sem képes megállítani a közelgő gazdasági összeomlást, mivel annak magjait már rég elszórták, és az egyetlen, amit tehet az az, hogy követi az 1920-as összeomlás elhallgatott példáját, és ráhagyja a piacra az erőforrások allokációjának gyors korrigálását, amely megmenti Amerikát, viszont nem fogja megállítani az összeomlás európai tombolását.

Így hát nekünk kell minden energiánkat arra fordítani, hogy figyelmeztessük embertársainkat a közelgő katasztrófáról, feltárjuk az annak forrását övező igazságokat, és fénybe borítsuk az utat, amely a legkevesebb felesleges vérontáson és szenvedésen át vezet minket át az elkövetkezendő sötét korszakon. Lehetőségünkben áll feltámasztani az országot még mindig sújtó Szovjet átokból, a szabadság hiányából, a fejlődés és a kapitalizmus törvényes tilalmából és olyan mértékű fejlődést hozni a Kárpátokba a korrekciós vihar végeztével, amelyet az a 19. században látott, vagy tétlenül nézni, ahogy az ország együtt pusztul az összes többi nyugati birodalommal és elfogadni, hogy az évezredeket átélő magyar nemzet hamarosan nem lesz több, mint a történelem lapjaira írott óva intő jel a jövő generációinak.

Jelenleg minden a gyorsaságunkon múlik, és azon, hogy képesek vagyunk-e az üzenetet minél több olyan embernek eljuttatni, akik képesek belátni az igazságot. Így hát, mielőtt belekezdünk a tények legalaposabb felvázolásába, arra kérek minden olvasót, hogy ide kattintva segítsen abban, hogy az információ eljusson több és több emberhez, és összegyűjthessünk mindenkit, akiben van erő ellenállni az entrópiának.

Gazdaság

A közgazdaságtan egy rigorózus tudomány. Nem azért, mert egy misztikus ismeretág, kibogozhatatlan matematikai formulákkal, hanem azért, mert a legnagyobb hatalmi csoportok érdeke és fennmaradásának kulcsa az, hogy manipulálják a tudományág következtetéseit annak érdekében, hogy véghezvigyék saját céljaikat. De ez nem jelenti azt, hogy számunkra elérhetetlen volna a közgazdaság tudományának számos helyes konklúziója.

A következőkben néhány magától értetődő alapelv használatával világos képet fogunk kapni a minket körbevevő pénzügyi világról, és ezt az új tudást használva képesek leszünk megjósolni a jövőt, és az időhorizontra tekintve látni, hogy vajon gyűlnek-e a baljós fellegek, és eljött-e az ideje annak, hogy behúzódjunk.

Egy önkéntes értékcsere definícióból adódóan maga után vonja, hogy mindkét résztvevő fél haszonra tesz szert a csere során, és úgy gondolják, nagyobb értéket fognak birtokolni, mint a csere nélkül. Mint ahogyan a kiváló közgazdász, Murray Rothbard megállapította, egy tisztán szabadpiaci gazdaságban mindenki azt fogja cselekedni, ami hite szerint maximalizálni fogja a hasznosságát. Ez azt jelenti, hogy egy tisztán szabadpiaci környezetben mindenki azt fogja cselekedni, ami a legjobb megítélése szerint a legnagyobb mértékben fogja szükségleteit és vágyait kielégíteni, mivel a szabadpiacon minden lezajló értékcsere során szabad egyének törekednek saját önérdekük beteljesítésére.

Amikor a kormányok beleavatkoznak a gazdaság szabadságába, a következmények elkerülhetetlenül katasztrofálisak. Általában véve az emberektől elveszik azt a szabadságot, hogy hasznosságuk maximalizálására törekedjenek azzal, hogy önérdeküket követik kölcsönösen önkéntes kereskedelmen át, a szélsőséges példákat tekintve pedig a szocializmus gonosz és fenntarthatatlan doktrínája által előidézett teljes gazdasági összeomlást látjuk.

A kettő között pedig olyan jelenséget figyelhetünk meg, amely talán nem olyan pusztító, mint a szocializmus vagy a kommunizmus, viszont negatív hatással van a gazdaságunk működésére, a szűkös erőforrások felhasználásának mikéntjére, és jólétünk növekedésének fokára. A minimálbér-törvényektől kezdve az állami újraelosztáson át tisztán láthatjuk, miként idéz elő katasztrofális következményeket, amikor a kormány megváltoztatja vagy betiltja az önkéntes értékcserét, mint a munkanélküliség növekedése az előbbi esetben és a szegénység növekedése az utóbbiban. És az állam összes tevékenysége közül a legfontosabb – és a legveszélyesebb – a pénz természetébe és a pénzmennyiségbe való beavatkozás egy központi bankon keresztül.

A szabadpiacon, a kamatlábat a pénzre vonatkozó kereslet és kínálat határozza meg. Ha általában véve a társadalom jobbszeret félretenni, mint költekezni, növekszik a pénz kínálata, amelyet a bank hitelbe adhat, és így csökken a kamatláb. Ha általában véve a társadalom inkább költekezik a jelenben, a kamatláb emelkedni fog, mivel a bank által kiadható pénz kínálata alacsony.

Viszont amikor a kormány bevezet egy központi bankot – egy intézményt, amelynek jogában áll pénzt nyomtatni és önkényes alapon meghatározni a kamatlábat – minden megváltozik. Miután az állam megáld egy intézményt a pénzmennyiség manipulációjának jogával, az alapkamatot (itt az alapkamatot és a kamatlábat szinonimaként használjuk) többé nem a pénzre való kereslet és kínálat határozza meg, hanem a Magyar Nemzeti Bank elnökének hangulata.

Hogy ez miért probléma? Egész egyszerűen fogalmazva azért, mert a kamatláb fontos információt közvetít a gazdaság helyzetéről a vállalkozók számára. Ha alacsony, azt mondja a vállalkozóknak, hogy az emberek inkább spórolnak, és itt az ideje hosszú távú tőkeberuházásokat végezni, mint a gépezet felújítása, új üzemek építése és új munkások alkalmazása. Ezt azért teszik, mert úgy gondolják, hogy a trendek változni fognak, az emberek pedig előbb-utóbb elkezdik költeni a pénzüket, így – hogy felkészüljenek a jövőbeli kereslet emelkedésének időszakára – elkezdenek gyártani.

Ennek köszönhetően, amikor a hitel árát nem az emberek költekezési szokásai, hanem egy bürokrata szeszélye határozza meg, katasztrófa történik. A központi bank mesterségesen leszállítja az alapkamatot, a vállalkozók pedig elkezdenek tőkébe invesztálni. Munkahelyeket hoznak létre, új gyárakat építenek, megindul a gyártás, és hamarosan, az új vagy felújított javak és szolgáltatások csillogóan várják a vásárlókat.

Viszont a vásárlók sosem jönnek. Az embereknek nincs elkölthető pénzük. Nincsenek megtakarításaik. És a vállalkozók zavarodottan fognak az üres boltok polcaira nézni, a javakra, amelyeket előállítottak, viszont sosem adták őket el, és a gyárakra, amelyeket pusztán hitelből építettek, és amelyek mögött nem áll profit.

Az ilyet nevezik rosszindulatú befektetésnek [malinvestment]. Az emberek felhasználták a társadalom szűkös erőforrásait, és olyan javakat hoztak létre velük, amelyek gazdaságilag nem értékesek mások számára. Vagyonokat fektettek szemét előállításába, és e probléma megoldásának pusztán két módja van. Az egyik, az alacsony alapkamat politikájának folytatása, és frissen nyomtatott pénz pumpálása ezekbe a gyárakba, a termelés és a foglalkoztatottság fenntartása érdekében – hogy még több erőforrást pazaroljanak ahelyett, hogy olyan értékteremtő módokon hasznosítanák őket, amely kielégíti a piaci keresletet – a másik pedig az alapkamat emelése, aminek következtében a piac el fogja mosni azokat a cégeket, amelyek nem termelnek olyan javakat és szolgáltatásokat, amit mások megvásárolnának.

És minél tovább tartják lenn mesterségesen az alapkamatot, annál több és több rosszindulatú befektetés fog megjelenni, és annál nagyobb lesz az út végén a gazdasági áradat. Ilyenkor történik a válság; ezeket az egészségtelen befektetéseket a tulajdonosoknak el kell adniuk, a cégeknek csődbe kell menniük, és azoknak az embereknek, akik ezekben a cégekben és gyárakban dolgoztak, el kell veszíteniük az állásukat. A recesszió során felszabadulnak azok az erőforrások, amelyeket eddig foglaltak a hasznot nem teremtő cégek, hogy mások olyan vállalkozásokban használhassák fel őket, amelyek valódi értéket teremtenek mások számára.

Ludvig von Mises-t idézve: “A krízis és az azt követő depresszió szakasza nem más, mint a hitelek kiterjesztése következtében előlépő indokolatlan befektetések időszakának betetőzése. A projektek, amelyek létezésüket annak köszönhetik, hogy a hitelek kiterjesztésével és az ebből következő árak növelésével létrehozott mesterséges piaci körülmények között egyszer “jövedelmezőnek” tűntek többé nem lesznek azok.”

Vizsgáljuk meg a jelenség egy gyakorlati példáját. A szerep, amelyet a Federal Reserve – az Egyesült Államok központi bankja – játszott a 2008-as ingatlanpiaci buborék kialakulásában és összeomlásában tökéletesen illusztrálja a problémát. Mindenekelőtt 2001 és 2004 között a FED az 50 éve nem látott mélységű 1%-ra csökkentette az alapkamatot. Ennek következtében drámaian csökkentek a jelzáloghitelek árai, amely eredménye volt a hitelfelvétel fellendülése. A kereskedelmi bankok ingatlanhiteleinek száma megkétszereződött ebben az időszakban. És hogy a helyzet biztosan katasztrófába torkolljon, az állami szabályozások következtében a bankok nagy hitelkockázattal járó személyeknek is kénytelenek voltak hitelt biztosítani.

Ez idézte elő a 2008-as válságot, mint ahogyan azt előtte Peter Schiff megjósolta. Thomas E. Woods “Meltdown” című könyve hatalmas részletességgel bemutatja ezt a folyamatot, de a végkövetkeztetés az, hogy amikor a kormány beleavatkozik az alapkamatba, a gazdasági helyzet gyorsan sötétbe borulhat egy váratlan, fülrepesztő pénzügyi vihar következtében.

A következő kép az Egyesült Államok központi bankja által meghatározott alapkamat alakulását mutatja:

fredgraph

2008 Decembere óta 0%-os alapkamaton üzemelt az USA gazdasága. Az a miniatűr bukkanó a legvégén okozta az eddigi legrosszabb évindulást és az egyik legrosszabb hónapot az értéktőzsde történelme során. Az előzőekben felvázolt közgazdasági ismeretet során mindenki képes levonni azt a következtetést, hogy az Egyesült Államok gazdasága egy sokkal kegyetlenebb és pusztítóbb összeomlás előtt áll, mint 2008, amely hatással lesz a világ összes országára.

Vessünk egy pillantást Magyarország gazdasági helyzetére is:

Screenshot 2016-06-06 06.49.25

Mint ahogy látjuk abból, hogy az alapkamat 1% alá csökkent 2016. májusában, a magyar központi bank unortodox gazdaságpolitikája pontosan ugyanazt az utat követi, mint amit a nyugat összes többi bankja: tudatlanul az összeomlásba vezeti a gazdaságot. Ez a kanóc, amely lángra lobbantja a modern nyugat világégését, és amely elkerülhetetlenül elhozza a gazdasági összeomlást.

Ezt a helyzetet tovább rontja Magyarország Európai Uniós tagsága. Az EU-s támogatások függővé tették az ország gazdaságát, amely nélkül képtelen létezni. Végeláthatatlan olyan munkahely létezik, amely létét nem vásárlóknak, hanem az Uniós forrásoknak köszönhetik. És mivel pár éven belül ezek a források elkerülhetetlenül elapadnak, az azokon élő vállalatoknak alapvető strukturális változásokon kell átmenniük, alkalmazkodniuk kell a szabadpiachoz, és el kell érniük, hogy jövedelmük forrása ne az állam, hanem a polgár legyen önkéntes értékcserén keresztül. Ez sajnos nagyon kevés ilyen vállalatnak fog sikerülni, a legtöbb vállalkozónak pedig új üzleti lehetőségek után kell néznie, ami tömeges elbocsátásokkal jár majd.

Társadalom

Tehát hamarosan beköszönt a gazdasági tél, és egy olyan méretű válság veszi kezdetét (vagy már el is kezdődött,) amelyet talán még soha nem is láttunk. Elkerülni éppen annyira lehetetlen, mint amennyire lehetetlen a függőnek elkerülnie a drogelvonási tüneteket. A piacnak korrigálnia kell önmagát, hogy fenntartható pályára kerüljön, és lehetséges legyen az, hogy a dolgozók munkájukkal valós értéket állítsanak elő mások számára, ezzel elősegítve a gazdasági és társadalmi fejlődést. Viszont nem szükségszerű, hogy az összeomlás globális éhínséget és szenvedést hozzon hosszú éveken, vagy évtizedeken át, hanem lehetséges volna átvészelni rövid időn belül, és viszonylag kevés veszteséggel.

Kiváló történelmi példa erre a fentebb említett 1920-as amerikai válság. Kevesen tudnak és beszélnek róla, mivel ellentmond az állami propagandisták által terjeszteni kívánt tanításnak, mely szerint a gazdaság kizárólag úgy működhet, ha az állam folyton erőszakot használ. Az elhíresült mítosz szerint (amelyet kitűnően megcáfol Lawrence W. Reed könyve) a szabadpiaci kapitalizmus okozta az 1929-33-as, 132 hónapon átívelő Nagy Gazdasági Világválságot, amelyet csak a történelem legvadabb alkotmányellenes állami beavatkozása volt képes megállítani.

Viszont ahogyan azt Tom Woods esszéje kiválóan bemutatja, ellentétes bizonyítékot mutat az 1920-as elhallgatott válság, amely során a munkanélküliség két számjegyűre emelkedett, a bruttó nemzeti össztermék 6,9%-kal, a teljes ipari termelés 30%-kal, a termelékenység 29.4%-kal esett. A Dow Jones ipari átlag – amely az USA pár tucat legsikeresebb vállalatának tőzsdei állapotát mutatja – 47%-ot zuhant, és azon vállalkozások profitja, amelyek nem jelentettek csődöt, 75%-kal esett. (Forrás: Wiki) Tehát válság volt, viszont ahelyett, hogy hosszú évekig elhúzódott volna a hosszú állami beavatkozások következtében, a gazdaság 18 hónap alatt teljesen helyreállt.

Az akkori kormány, Warren G. Harding elnök vezetésével ellentmondott mindazon gazdaságpolitikai gyakorlatnak, amelyet a közgazdásznak nevezett propagandisták hirdetnek, és hagyta, hogy a piac korrigálja önmagát. Az állami költségvetést feleakkorára zsugorította, az adókat mindenki számára csökkentette, a központi bank pedig nem kezdett őrült pénznyomtatásba. És pontosan ennek volt köszönhető az, hogy ez a válság nem húzódott el egy évtizedig, magával rántva Európát, nem okozta Hitler hatalomra jutását és nem fejeződött be egy titáni második világháborúban, mint az állami beavatkozások végtelen sorozata által generált Nagy Gazdasági Világválság.

Ha minden úgy halad, ahogyan eddig haladt; a szocialista, szabadsággyűlölő magyar társadalom pedig ugyanúgy isteníti az államot, mint eddig, ez utóbbit fogjuk látni. Miután elkezdődött és mindenki számára láthatóvá válik a recesszió, és miután felszívódnak az EU-s források, a magyar gazdaság mérhetetlenül szenvedni fog. Valószínűleg emberek tíz- és tízezrei fogják elveszíteni munkahelyüket, mint a nyugat összes többi országában egyaránt. Ez pedig még mindig nem volna a világvége, és a gazdaság viszonylag gyorsan helyreállhatna, az emberek pedig viszonylag gyorsan új módszert találhatnának arra, hogy munkájukon át értéket teremtsenek, ha szabadpiaci kapitalizmusban élnénk, nem pedig egy végtelenül szabályozott, központilag tervezett gazdaságban, amelynek tetején a jóléti állam szunnyad.

Azt már egy előző bejegyzésben láttuk, hogyan tiltja meg az állam a különféle szabályozásokon, adókon és minimálbértörvényeken keresztül azt, hogy az emberek munkába álljanak. Így lesz ez akkor is: bár az emberek szívesen dolgoznának kevesebbért, amíg azáltal elkerülhetik az éhhalált, ez számukra illegális és lehetetlen tevékenység marad. Tehát egyre több és több ember marad állás nélkül, akik így azokra jelentenek adóterhet, akik még mindig dolgoznak, mivel az állam segélyeken fogja eltartani őket.

És természetesen az államok Európa szerte és az amerikai kontinensen veszett költekezésbe kezdenek. Elfogadva az ezerszer megbukott közgazdasági iskolák tanításait, közmunkásokat bérelnek fel, akiket látszatmunkára fognak. És mivel a közmunkásokat nem önként fizető polgárok bízzák meg, hanem az állam elrabolja a polgárok vagyonát és fizetés gyanánt átadja nekik, így nem lesznek mások, mint még nagyobb adóteher, teremtett érték nélkül.

Majd pedig az állam különféle élénkítő csomagokat hoz létre, amelyek mechanizmusa az, hogy a kormány maximális fokozatra kapcsolja a költekezést azzal a céllal, hogy fellendítse a gazdaságot. A valóságban egy ilyen élénkítő csomag nem több, mint az állam nevű bűnszervezet egy újabb titáni rablása, amelyben adókon keresztül elveszik százezrek vagyonát, hogy azt aztán újraosszák olyan cégek számára, amelyeket bölcs bürokraták választanak. Ez pusztán még inkább átcsoportosítja a szűkös erőforrásokat olyan helyekre, ahol nincsen hasznuk és ahol nem termelnek értéket, tovább mélyítve a válságot. (Az élénkítő csomag teljes őrültségéről ittitt és itt.)

A globális gazdasági válság közepette az állam nehezen fog találni hitelezőket. Nem lesz többé képes államadósságba borítani a jelenlegi és a jövő generációit, és kiadásait nem hitelből, hanem máshonnan kell fizetnie. Ilyenkor marad a rablás: néhány helyen adókon át, más helyeken a jegybank nyomdáján keresztül, amelyen át annyi pénzt nyomtathatnak maguknak – az árak radikális emelkedését előidézve – amennyit csak kívánnak, de a legújabb technológia egyszerűen lehetővé fogja tenni, hogy gazdasági vészhelyzetre hivatkozva az állam a törvénykezés hatalmával megtiltsa, hogy az emberek bankszámlájukról készpénzt vegyenek fel, vagy szimplán egyszeri alkalommal lefoglalja minden bankszámla egyenlegének a felét.

A történelem tanulmányozása során tisztán kirajzolódik az az alapelv, hogy amikor az állam a gazdaság szabályozásával egy hatalmas mértékű kárt hoz létre, azt további szabályozással próbálja rendbe hozni, amely több és több károkozással jár. Pontosan ez fog történni a jövőben is: ármegállapításokkal próbálják majd kényszeríteni az embereket, hogy veszteségesen árulják javaikat, abban reménykedve, hogy ezzel megálljt parancsolnak a gazdaság törvényszerűségeinek. Különféle regulációkkal próbálják majd megtartani a gazdaság szerkezetét, amelyek csak ellehetetlenítik a gyógyulást.

A szabályozások margójára érdemes hozzáfűzni azt a tanulmányt, amely a regulációk hatását vizsgálta a gazdaságra. A tanulmány végkövetkeztetése szerint, ha az Egyesült Államok gazdasági szabályozásai az 1949-es szinten maradtak volna, a mostani 16 billió dollár helyett az Egyesült Államok GDP-je 53.9 billió dollár volna.

De előbb-utóbb, miután az állam nem lesz képes honnan rabolni, kezdetét veszi a nyílt erőszak időszaka. Amikor a segélyek és a különféle jóléti szolgáltatások elapadnak, és az emberek nem használhatják többé az államot, mint az erőszak végrehajtóját, ők maguk fogják elragadni a vagyont azoktól, akiktől lehet. Ez valószínűleg Magyarországot sem fogja teljes mértékben elkerülni, de ebben a tekintetben a saját problémáinkkal együtt is mérhetetlenül szerencsésebbek vagyunk, mint bármelyik ország tőlünk nyugatra, akik az illegális bevándorlók millióit tartják fenn különféle segélyeken. A jelenlegi migránsválság csupán biztossá és elkerülhetetlenné tette a hosszú hónapokig vagy évekig tartó Nyugat-Európai, városi gerillaháborúkat a különböző etnikumok között.

Végül pedig a káosz közepette, miután a kormányok teljesen ellehetetlenítették a gazdaság működését, egy új, magas ellenállóképességű vírus fogja felütni fejét, amely a globális élelmiszerpiac segítségével hihetetlen gyorsasággal söpör végig a nyugati világon, visszaállítva a populációt a hordozókapacitás szintjére, és elhozva az összeomlásokat mindig követő új reneszánszot. Az így születő új világ talán az Egyesült Államok születése óta látott legnagyobb szabadsággal bíró társadalom lesz, hiszen addigra minden túlélő egyén idegrendszerébe beleégődött az a tudás, hogy milyen földi poklot hoz a Földre az állami beavatkozás és a jóléti állam.

Prevenció

Tehát mit tehetünk a látszólag elkerülhetetlen megakadályozása érdekében? Mint ahogy a legelején említettem, a legelső és legfontosabb cél összegyűjteni mindenkit, aki képes az értelemre. Az emberi tudat nem hideg logikán működik, és számos esetben lehetetlen megváltoztatni a másik véleményét még akkor is, ha letagadhatatlanul mellettünk az igazság. És sajnos még mindig köztünk élnek – és a legnagyobb politikai befolyással bírnak – a szocializmus gyermekei, akik kommunista propagandán nőttek fel, akik nem ismerik a kapitalizmus eszméjét, csak annyit tudnak róla, hogy az gonosz, az állam nevű bűnszervezet pedig azért létezik, hogy megvédjen tőle.

Ezek, és nem a regnáló kormány a szabadság legnagyobb ellenségei. Akik tudatlanságukban és tanulatlanságukban a háztetőkről kiabálják büszkén, amit igaznak vélnek – hogy szükségünk van az állami szabályozásokra és az újraelosztásra – ők teszik lehetővé a kormány hatalomgyakorlását.

Az egyetlen lehetőségünk a szocialista propaganda ellen vívott mentális harcban elesett embertársainkkal szemben egyelőre az, hogy elérjünk mindenkihez, aki képes a kritikus gondolkodásra, és rávezessük őket a helyes útra. Képesnek kell lennünk eljuttatnunk a szabadság üzenetét azokhoz, akiknek nem deformálta át az elméjét az államhatalom és az abból profitáló globális média- és szórakoztatóipar.

Eztán pedig és mindeközben három létfontosságú politikai célt kell kitűznünk és követelnünk minden lehetséges médiumon át:

  • A jóléti állam és a segélyezési rendszer privatizációja és önkéntes jótékonysági szervezetekkel való helyettesítése
  • Az állami kiadások radikális csökkentése és az adóbevallás egyszerűsítése
  • A szabályozások eltörlése

A szocialisták és kommunisták véleményét a lehető legnagyobb mértékben el kell hallgattatni. Ha az alapjövedelemért könyörögnek, nyilvánosság előtt rá kell mutatni, hogy nem akarnak mást, mint segélyen élni másoktól elrabolt pénzen. Nyilvánosság előtt rá kell mutatni, hogy akik a gazdaság szektorainak szabályozását követelik, azok nem többek erőszakos bűnözőknél, akik ahelyett, hogy értékteremtő munkát végeznének, mindenki mást akarnak elnyomni, aki társadalmilag hasznos javakat vagy szolgáltatást produkál. És végképp nevetségessé és nyilvánvalóan hiteltelenné kell tenni azoknak a véleményét, akik az állami beavatkozást védelmezik, és a kapitalizmust szidják, rámutatva arra, hogy semmi gazdasági ismeretük nincs, a kapitalizmust sem képesek definiálni, nincsenek érveik és gyógyíthatatlanul a szovjet propaganda áldozatai maradtak, akik sosem lesznek képesek tényszerűen gondolkodni a gazdaságról.

Ehhez kiváló fegyverként szolgálnak a mémek, a reakcióképek, és minden hasonló kép, amely az üzenetünket hordozza, és magukban hordják a lehetőséget, hogy vírusként terjedjenek az online szférában.

Bizonyos dolgokat mindenkinek önmagának kell megoldania. Önvédelmi joga a magyar állampolgárnak egyhamar biztosan nem lesz, így e témában érdemes mindenkinek önmagáról gondoskodnia, izmokat növelni, megerősíteni a csuklót és a kezet boxzsák segítségével, kikutatni a legális önvédelmi eszközök tárházát és beszerezni a kézenfekvő megoldást. A megtakarítások megmentéséről egy következő bejegyzésben szólunk, de az is ide tartozik. Oldalunk  “Apokaliptikus Bevásárlólista” bejegyzése egy lista azokról az alapvető kellélekről, amit mindenkinek kiemelten ajánlott beszerezni a túlélési esélyek maximalizálása érdekében.

Végül pedig senki ne felejtse el, hogy ez a bejegyzés nem azért íródott, hogy félelmet és pánikot ébresszen az olvasóban, hanem azért, hogy cselekvést váltson ki. Végtelenül érdekes időket élünk, és talán a történelem egyik legnagyobb változásának lehetünk részesei és alakíthatjuk annak a folyamát. Sokak számára fájdalmas lesz, viszont ez a következménye az emberiség tétlenségének miközben az államhatalom egyre csak növekedett fölötte. Az állam hozta el a család intézményének elpusztulását, a migránsválságot és a tudatlan csőcseléket, ami oktatás helyet államista agymosást kapott tizenkétezer órán át; amely aztán másoktól elkobzott ingyen javakért tüntet. Az állam hozta létre a nyugati civilizáció és az azt teremtő népcsoport pusztulását az újraelosztás erőszakos rendszerén keresztül, amely bünteti azt, aki értéket termel, és jutalmazza azt, aki nem.

És az eljövendő világégés nem a mi megpróbáltatásunk és nem a mi végünket fogja elhozni, hanem az r pszichológia államista eszméjének végét, amely trónfosztása után visszavehetjük helyünket, és újrakezdhetjük a civilizációk felemelkedésének és bukásának örök körforgását.

Ide kattintva támogathatod az oldal fenntartását.

Kommentek