Az “A tanulatlan Orbán Viktor története” bejegyzésben már láthattuk, hogy hőn szeretett (egyelőre) koronázatlan királyunk, a szabadság és a magántulajdon legnagyobb ellensége, Orbán Viktor mennyire nincs tisztában a legalapvetőbb gazdasági tézisekkel. Ez természetesen még nem hiba, sőt, talán uralkodónk emberi mivoltát mutatja be, ahogyan épp úgy elhiszi az őt körbevevő, magukat közgazdásznak nevező keynesiánus, nemzetpusztító kuruzslók suttogásait, mint ahogyan az egyszerű ember is kritika nélkül elfogadja a propagandát, ha az valami csillogó titulusú entellektüel szájából hangzik el. De sajnos jóságos királyunk azután tízmillió ember életét teszi tönkre egy tollvonással, amikor a magyar népre kényszeríti ezt a bizonyos propagandát.

Most Orbán Viktorunk ismét előjött az árnyékvilágból, és ismét megáldotta a tudatlan népet kimeríthetetlen bölcsességével. Valahogy úgy képzelem el a felség belső világát, mint az iskolás gyermekét, aki szorgalmasan megtanulta és felmondja a leckét, és hiba nélkül hívja elő az idegen jelentésű, ezoterikus szavakat emlékezetéből amíg végül ötösre nem felel, mégis, egyáltalán nem érti a bemagolt szöveg tartalmát. Hogy a bölcs vezért idézzük:

Magyarországon a munkaerő elfogyott, sikerült munkát adni az embereknek, lassan elérjük a teljes foglalkoztatottságot, ezért a magyar ipar technológiai színvonalát kell folyamatosan megújítani, és ehhez kellenek a beruházások Indiából is

Idézzük vissza tehát a közgazdaságtan legelső és legfontosabb leckéjét Henry Hazlitt tolmácsolásában:

A közgazdaságtan művészete bármilyen tett vagy politika nem csupán azonnali, hanem hosszútávú hatásainak vizsgálatából áll, és abból, hogy a politikának nem csupán egy csoportra, hanem az összesre gyakorolt következményeit követjük nyomon.

Orbán Viktor e büszkélkedő kijelentésével ismét azt bizonyítja, hogy nincs tisztában Henry Hazlitt egyszerű, de létfontosságú leckéjével. Hiszen a teljes foglalkoztatottságot még a legprimitívebb nigériai diktátor is képes elérni azzal, ha egyszerűen betiltja a mezőgazdasági gépek használatát, és így egyszerre mind a 17 millió nigériai polgár munkát kap: arra kényszerül, hogy napi tizennégy órát robotoljon a földeken, hogy egy kevéske étel kerülhessen az asztalára.

A közmunkaprogram és annak a bürokráciának a terhe, amit az egymillió állami alkalmazott jelent az adófizetők vállán, nem vívmány, hanem szégyen. Ilyen “teljes foglalkoztatottság” megteremtéséhez nem zsenialitás kell, csupán egy ember, aki hajlandó az egész nemzete vagyonát feláldozni, hogy hatalomra kerüljön.

A kérdés, amire választ kell adnunk, nem az, hogy sikerült e munkát adni minden embernek, hanem az, hogy jobban élünk-e, mint ahogyan élhetnénk az egymillió közalkalmazott nélkül? Jobban növekedik-e a gazdaságunk úgy, hogy minden negyedik dolgozót elszívja az állam, vagy krónikus munkaerőhiány lép fel a gazdaság minden területén? Jobban képes-e kielégíteni a vásárlói igényeket így a gazdaság, mint úgy, ha az az egy millió állami alkalmazott is értéket előállító munkával a piacon találna helyet?

“Economics in One Lesson” című könyvében az osztrák iskola kiváló gondolkodója, Henry Hazlitt, akit magasan dicsérnek mind a libertariánus mind a konzervatív tábor legnagyobbjai, kielégítően rámutat arra, miként volt Orbán Viktor fentebb idézett nyilatkozata semmi több, csupán bizonyítéka annak, hogy a szabadpiacot hírből sem ismeri.

Minden nemzet – épp úgy, mint minden egyén – gazdasági célja, hogy a legnagyobb eredményeket érje el a legkevesebb erőbefektetéssel. Az emberiség teljes gazdasági fejlődése abból állt, hogy több terméket kapjunk ugyanannyi munkából. Ezen okból kifolyólag kezdtek az emberek szamarak hátára rakni terheket, saját hátuk helyett; ezért találták fel a kereket és a szekeret, a vasutat és a teherautót. Ezért használta az ember zsenialitását arra, hogy százezer munkamegtakarító gépet teremtsen.

Ez mind annyira alapvető, hogy az ember elpirulva mondaná fel, ha nem felejtenék el folyton azok ténykedése miatt, akik folyton új szlogeneket gyártanak. Nemzeti fogalmakra fordítva, az első alapelv azt jelenti hogy a valós célunk a termelés maximalizálása. Ennek során a teljes foglalkoztatottság – azaz az önkéntelen semmittevés hiánya – szükségszerű mellékterméké válik. De a termelés a cél, a foglalkoztatottság pedig csupán az eszköz. Nem lehetséges a legteljesebb termelés a teljes foglalkoztatottság nélkül. De nagyon egyszerűen lehet teljes foglalkoztatottság teljes termelés nélkül.

A primitív törzsek mezítelenek, nyomorúságosan laknak és esznek, de nem szenvednek munkanélküliségtől. Kína és India összehasonlíthatatlanul szegényebbek, mint mi, de a legnagyobb problémájuk, amitől szenvednek a primitív termelési módszerek (amelyek egyszerre a tőkehiány okai és következményei) nem pedig a munkanélküliség. Semmi nem egyszerűbb, mint a teljes foglalkoztatottság elérése, ha egyszer elszakítjuk azt a teljes termelés céljától, és úgy tekintünk rá, mint egy cél önmagában. Hitler teljes foglalkoztatottságot biztosított egy hatalmas hadipari programmal. A háború minden nemzet számára teljes foglalkoztatottságot biztosított. Az orosz rabszolgamunka teljes foglalkoztatottságú volt. A börtönök és a láncra vert foglyok teljes foglalkoztatásúak. A kényszer mindig képes teljes foglalkoztatottságot teremteni.

A civilizáció fejlődése a foglalkoztatottság csökkentését, nem pedig a növelését jelentette. Azért váltunk képessé eltörölni a gyermekmunkát, eltörölni a munka szükségességét a megöregedett korosztály számára és szükségtelenné tenni millió nő számára a munka szükségességét, mert nemzetként egyre gazdagabbá váltunk.

Ide kattintva támogathatod az oldal fenntartását.

Kommentek

One thought on “A tanulatlan Orbán Viktor története II.

  1. Van Milton Friedmanről egy történet. Talán csak anekdóta. Friedman egy harmadik világbeli fejlődő országban járt. Valami helyi potentát kísérte körbe: megmutatta, hogyan épül-szépül az ország. Egy építkezésen kötöttek ki, ahol kanalas földgépek ástak meg munkások lapáttal. Mire Friedman: Miért kellenek a lapátos emberek, talán nincs elég földgép? Mire a kísérő: Van, de ez az építkezés részben közmunka. Így adunk munkát az embereknek. Erre állítólag Friedman: Akkor lapát helyett áshatnának kiskanállal. Úgy még több embert lehetne foglalkoztatni.

Comments are closed.