Számtalan út járható a szabadság felé, egyénileg és társadalmilag egyaránt.

Az első az oktatás. Igenis hatása van az emberi elmére az a szerény számításokkal is tizenhétezer óra, amit az állami indoktrinációs intézményekben tölt. Összetéveszti a kritikus gondolkodást az állítások ismételgetésével, és elméjében a meggyőződés helyén űr képződik, melyet betölt a propaganda. Mindenki elhiszi, bár kevesen lennének képesek konziszensen érvelni amellett, hogy a társadalom kizárólag úgy működhet, ha üzemel a szívében egy törvényen felüli intézmény, amely monopóliumot tart az igazságszolgáltatás, a védelem és a pénzkibocsátás felett, erőszakkal beavatkozik békés egyének üzletkötéseibe és elkobozza vagyonuk egy jelentős részét.

Társadalmak kizárólag úgy lehetnek szabadok, ha a csoport jelentős többsége elítéli a kényszert és az erőszakot, a vagyonszerzés politikai módszerének használatát, máskülönben a többség újra meg újra megválasztja azokat az uralkodókat, akik ígérik, őket szolgálják mások kontójára.

Az oktatás nem azt jelenti, hogy mindenki erkölcsileg köteles oldalakat üzemeltetni, írni, beszélni, terjeszteni a szabadság ideáját a nagyközönség előtt. Meglepően nagy társadalmi változást eredményezhet az, ha a kedves olvasó a közvetlen környezetében beszélget arról, milyen gazdasági hatásai vannak az államosításoknak, a gazdasági beavatkozásoknak, vagy épp őszinte és kiváncsi diskurzust folytat arról, hogyan működhetnének az alapvető szolgáltatások, az utak, a rendőrség piaci kézben, ha az egész társadalom elfogadja azt az alapszabályt, amely alapján a napjainkat éljük: senki nem kezdeményezhet erőszakot a másik, illetve annak tulajdona ellen.

0adD7lG.jpg
Olvasnivalók listája

Kizárólag az oktatást követheti a második út, a politikai kampány. Szabadpiaci pártot indítani egy olyan társadalomban, ahol a piac szabadságát senki sem érti, a magántulajdont nem tisztelik és az államot jótékony intézetként látják épp annyira nevetséges, mint a modernkor tudományos felfedezéseiről beszélni pápuai benszülötteknek, vagy az ima erejét éltetni ateisták előtt. A szabadpiaci párt és a szavazóközönség között ilyenkor nem létezik az a közös valóság, amelyben mindketten élnek, azok az előismeretek, amelyekre mindketten alapozhatják a kommunikációt.

Ha a szavazóközönség megérti a piac szabadságában rejtőzö lehetőségeket, és ismeri a gazdasági beavatkozás következményeit, a politikai kampány, párt létrehozása és szavazáson való indulás lehetségesnek látszik.

Ezen felül az amerikai elnökjelölt, Ron Paul 2012-es kampánya példa lehet arra, hogy hogyan használható a politikai karrier az oktatás céljára, hiszen számtalan olyan embert képes volt megszólítani és rávenni arra, hogy száz és száz oldalnyi közgazdasági irodalmat olvassanak el, akik eddig távol tartották magukat az ismeretek ezen ágazatától.

A harmadik út a társadalomból való stratégiai visszavonulás. Ebben a csoportban különbséget tennék aktív és passzív visszavonulás között.

Az aktív visszavonulás a cselekvésbeli ellenállás az állam hatalma ellen. Ennek egyik verziója az agorizmusnak nevezett mozgalom, mely célja egy szabad társadalom elérése ellengazdasági tevékenységekkel, tehát olyan békés emberi tevékenységel, amelyet az állam tilt. Ez jelentheti olyan közösségek kiépítését, ahol az emberek az állam hatalmát kikerülve vesznek részt önkéntes értékcserében és biztosítanak önmaguknak olyan szolgáltatásokat, amely fölött az állam monopóliumot gyakorol vagy önkéntes alapon tilt, vagy bizalmas emberekkel üzletelni, megkerülve az állam által kirótt adókat és regulációkat, olyan valutát használni, mint a Bitcoin, vagy olyan szolgáltatásokat, mint az Uber vagy az Airbnb, amely felett nem képes az állam hatalmat gyakorolni, és úgy általában a gazdaság decentralizációjára való törekvéseket pénzelni.

Az agorizmus nem csupán egy eszköz, hanem egy életstílus, egy folytonos törekvés arra, hogy az egyén a lehető legnagyobb mértékben felszabadítsa önmagát az állam betolakodó hatalmától. Samuel Edward Konkin III New Libertarian Manifesto című könyvében fejtette ki az agorizmus részleteit, de ennyiből is látható, hogy ez magában hordoz egy bizonyos szintű kockázatot, épp ezért mindenki a saját felelősségére gyakorolja.

Az aktív visszavonulás további lehetőségei a tüntetés, a civil engedetlenség, aktivizmus és figyelemfelhívás, amelynek jó példája Adam Kokesh, aki olyan illegális tevékenységekben vett részt, mint fegyverviselés vagy nyilvános tánc és börtönbe került egy növényért.

A passzív visszavonulásba tartoznak az úgynevezett homeschooling és unschooling, amerikában egyre népszerűbb mozgalmak, melyek célja a gyermekek kivétele az állami intézményesített gyermekbántalmazási és agymosási rendszerből, és otthon, vagy önként fizetett szakemberekkel taníttani a gyermeket.

Általánosabban, a passzív visszavonulás kilépés a társadalmi és gazdasági életből. Ayn Rand világhírű regénye, az Atlas Shrugged [SPOILER](~Atlasz vállat vont, magyarul Veszett Világ címmel jelent meg) azt a történetet meséli el, ahogyan a társadalom értéktermelő tagjai kilépnek visszavonulnak az egyre növekvő állami kizsákmányolás és kényszer következtében, hogy távolról nézzék végig a gazdasági összeomlást, és a hamvakból építsenek fel egy szabad társadalmat.

Íme egy részlet a főhős végső monológjából:

A moralitáshoz való visszatérés nevében feláldozták azt a rosszat, amit a nyomorúságuk okának véltek. Feláldozták az igazságot a könyörületért. Feláldozták az észt a hitért. Feláldozták a függetlenséget az egységért. Feláldozták a bőséget a szükségért. Feláldozták az önbecsülést az önmegtagadásért. Feláldozták a boldogságot a kötelességért.

Önök elpusztítottak mindent, amit rossznak tartottak, és elértek mindent, amit jónak gondoltak. Akkor hát miért hátrálnak meg rémülten a maguk körül látott világtól? […]

Az önök eszménye szerint van egy kérlelhetetlen ellenség, akit az önök erkölcsi törvénye pusztulásra szánt. Én visszavontam ezt az ellenséget. Eltávolítottam az útjukból, és elérhetetlenné tettem. Eltávolítottam a forrását mindazon rossznak, aminek egyenként feláldozták magukat. Véget vetettem a küzdelmüknek. Megállítottam a motorját. Megvontam a világától az emberi elmét.

Önök azt mondják, az ember nem ésszel él? Elvettem azokat, akik igen. Önök azt mondják, az ész tehetetlen? Elvettem azokat, akiké nem az. Azt mondják, vannak az elménél magasabb értékek? Elvettem azokat, akik számára nincs.

Mindazokat az embereket, akik eltűntek, akiket gyűlöltek, mégis féltek az elvesztésüktől, én vettem el önöktől. Ne is próbáljanak megtalálni bennünket. Úgy döntöttünk, hogy ne találjanak meg bennünket. Ne kiabálják azt, hogy a mi kötelességünk az önök szolgálata! Nem ismerünk el ilyen kötelezettséget. Ne kiabálják azt, hogy szükségük van ránk! Mi nem tekintjük a szükséget a kérés jogalapjának. Ne kiabálják azt, hogy mi az önöké vagyunk! Nem vagyunk! Ne kérjék, hogy térjünk vissza! Mi sztrájkolunk. Mi, az elme emberei. Sztrájkba kezdtünk az önfeláldozás ellen. Sztrájkolunk a meg nem érdemelt jutalmak és a meg nem érdemelt kötelességek ellen. Sztrájkolunk az ellen a dogma ellen, hogy a boldogságkeresés rossz. Sztrájkolunk a dogma ellen, hogy az élet bűn.

Eddig azokat a megoldásokat néztük át, amelyek az állam tüneteit kezelik, próbálják visszaszorítani az állam hatalmát, céljuk az államhatalom radikális decentralizációja és a társadalom gazdasági felszabadítása, viszont elkerültük azt a kérdést, mi okozza az államizmus megjelenését és terjedését, és azt, hogy hogyan lehet azt az okot megszüntetni.

Ha megpróbálnánk a társadalmat, és az állam gazdasági és társadalmi szerepét leírni vagy elmagyarázni valakinek, aki először lép a Földre, igen nagy bajban lennénk, hiszen az állam ellentmond minden egyéb erkölcsi és gazdasági alapelvünknek. Úgy gondoljuk, helytelen elrabolni a másik vagyonát, mégis helyeseljük a központosított rablást, ha azt adónak nevezzük. Helytelennek tartjuk mások erőszakkal való kényszerítését vagy akadályozását, mégis tűrjük és bólogatunk, amikor az állam megtiltja bizonyos kábítószerek használatát, vagy azt, hogy valaki a meghatározott minimálbér alatt adja el munkáját. Nem gondoljuk, hogy helyes az erőszak, ha kézfeltartással megszavazza egy csoport többsége, mégis az egész demokrácia arra az elvre épül, hogy a többség úgy rabolhatja ki és nyomhatja el a kissebbséget, ahogyan óhajtja.

Ezek az erkölcsi ellentmondások azért nem tűnnek fel a hétköznapi életünkben, mert születésünktől fogva olyan hatalmi struktúrákban élünk, amelyek ugyanazon elven működnek, mint az állam. A szülők nevelési módszere semmiben nem különbözik az állam hatalmától.

A magyarok hetven százaléka részesíti rendszeresen fizikai bántalmazásban gyermekét “a gyermek érdekében,” majd felnőttként természetes lesz az állam kényszerítő hatalmának jelenléte “a polgár érdekében.” A gyermeket bántalmazzák, kényszerítik és bezárják, majd természetes lesz azon felnőttek “szobafogsága,” akik nem engedelmeskedtek az állam önkényes törvényeinek. “Azt tedd, amit mondok, ne azt, amit csinálok,” – amely teljesen összezavarja és tönkreteszi a gyermek elméjét – majd természetes lesz a felnőtt polgárnak, hogy az állam büntetheti azokat a tetteket, amelyeket ő aktívan és természetéből adódóan végrehajt. “Amíg az én házamban laksz, azt teszed, amit mondok,” majd azzal védekezik hevesen bármi olyan érv ellen, amely az állam erkölcsi létjogosultságát kérdőjelezi meg, hogy “ha nem tetszik, költözz el.”

teddy22n-1-web1

Az emberi erőszak a gyermekkor bizonytalan és rendezetlen szülői kötelékének következménye. Ebből következik, hogy a gyermeknevelési szokások változtatásával lehetőségünk nyílik nem csak az állam tüneteit kezelni, hanem gyökerestül elpusztítani az állam keletkezésének okát, hogy a következő generáció úgy nézzen az állam fogalmára, mint ahogy mi néznénk most arra, aki azt állítaná, hogy a zsidók vagy a cigányok “nem méltóak az életre,” mely terminust a német anyák használták, míg gyermekeik végignézték, ahogy meggyilkolják újszülőtt testvéreiket. A gyermeknevelés története az emberiség története, és ha képesek vagyunk elérni azt, hogy a szülők ne alattvalóként, hanem egyenlőként tekintsenek gyermekeikre, ne olyan lényre, akit irányítani, hanem akit segíteni kell, és hogy azt ne erőszakkal és manipulációval, hanem kölcsönösen kedvező együtműködéssel tegyék, megszűnik az állam.

 Ide kattintva támogathatod az oldal fenntartását.

Kommentek