Olvasási idő: 7 perc

Nem tudhatjuk, pontosan hogyan fog működni a szabad világ gazdasága. Nem tudhatjuk, hogyan fogják lakosai előállítani azokat a termékeket és szolgáltatásokat, melyek felett most az állam, erőszakkal monopóliumot tart fenn. Olyan helyzetben vagyunk, mint a rabszolgatartó évszázadokkal ezelőtt, aki nem tudta elképzelni, rabszolgák nélkül ki fogja szedni a gyapotot, és nem értette volna meg akkor sem, ha valaki a jövőből elmagyarázza neki a hatalmas gyapodszedő vasszörnyetegek működési elvét, melyek a föld másik végén kiásott, évmilliókkal ezelőtt elpusztult élőlények bomlásából keletkezett ásványi anyaggal táplálnak. A szabad piac olyan újításokat hoz létre, amelyeket megálmodni sem vagyunk képesek, mint a minket körbevevő tárgyak is elképzelhetetlenül összetettek őseink számára, és igazából még számunkra is.

Ez nem jelenti azt hogy ne építhetnénk fel egy képzeletbeli világot, amelyben megpróbáljuk rekonstruálni az állami szolgáltatásokat az előzőekben megállapított Etika és Jog keretein belül. Ehhez szükségünk van bizonyos axiómákra vagy előfeltevésekre, amelyekből kiindulva kikövetkeztethetjük. Ezek egy részét felállítottuk, amikor etikáról és jogról beszéltünk, így tudjuk, hogy a társadalmi törvények tiltják az erőszak kezdeményezését a másik személye és annak jogosan, azaz eredeti birtokbavételen vagy önkéntes üzleten át szerzett tulajdona ellen.

Feltételezhetjük azt is, hogy valaki, valamilyen formában próbálná létrehozni azokat a termékeket és szolgáltatásokat, amelyeket most a központi hatalom ural, mint az utak, vagy a rendőrség és döntőbíráskodás intézménye. Ezt azért gondolhatjuk így, mivel az embereknek szükségük van arra, hogy eljussanak A-ból B-be, hogy védelmezve legyenek eközben, és esetleges jogsérelem útján kárpótolják őt és róják meg az elkövetőt.

Azt is feltételezhetjük, hogy a piac hatékonyabban végzi el a termékek és szolgáltatások előállítását, mint a központi hatalom, és a szabad társadalom elsődleges szerveződési formája decentralizált, piaci keretek között történne, nem pedig egy önkéntes kommunában, ahol a termelés menetét egy központi réteg határozza meg. A bizonyíték erre pedig a következő: Amikor az ember telefont, ételt, ruhát, autót vagy házat választ, hatalmas időt fektet a választásba és összehasonlításba. Nem csak a legolcsóbbat, hanem a számára leginkább testhezállót keresi, árban és tulajdonságokban. Ha az államhatalom bejelentené, hogy mostantól mindenki számára ő gyártja az egységes telefont, ételt, ruhát, autót vagy házat; olyan minőségben és tulajdonságokkal, amilyeneket a parlamenti képviselők meghatároznak a szavazóik által rájuk ruházott hatalomból kifolyólag…

Pár órán belül lángolna a Parlament.

A társadalmi problémák forrása nem az, hogy az emberek a tudás hiányában szenvednek, hanem az, hogy a meglévő tudást nem alkalmazzák konzisztensen és egyetemesen az emberi viselkedés minden területére. Az átlagos ember megveti azt, aki kést szorít ártatlanok torkához, elkobozza vagyonukat, majd továbbértékesíti azt ártatlan, tudatlan vásárlóknak; miközben elképzelni sem tudja, hogyan működhetne a társadalom a legitim kényszer, rablás és továbbértékesítés központi intézménye nélkül. Konzisztensen alkalmazni az ismereteket azt jelenti, nem gondoljuk úgy, hogy kettő meg kettő négy, kivéve szombat délután, hogy minden testre hatással van a gravitáció, kivéve a Tihanyi-félszigeten, hogy minden emberre ugyanúgy vonatkoznak a rablás és erőszak tilalmának törvényei, kivéve ha politikusnak nevezi magát, vagy hogy nem gondoljuk úgy, hogy a szabad piac hatékonyabban használja fel a rendelkezésére álló erőforrásokat, az erőszakkal fenntartott monopóliumok pedig károsak, kivéve ha utakról, rendőrségről vagy döntőbíráskodásról van szó.

Valójában a legnagyobb bizonyíték arra, hogy az állam szolgáltatásait sokkal hatékonyabban állítaná elő a szabad piac az, hogy ezeket a szolgáltatásokat az állam is képes előállítani. Ha az állam képes létrehozni ezeket a javakat és szolgáltatásokat, még úgy is, hogy nem áll rendelkezésére a nyereség vagy veszteség adata, tehát nincs módja tudni, helyesen végzi-e a munkáját és a szolgáltatás előállítása mellett egy hatalmas bürökrata osztályt is pénzelnie kell, a szabad piac vállalkozói úgyszint képesek létrehozni azokat, méghozzá sokkal hatékonyabban, mint a központi hatalom.

Továbbá onnan is tudjuk, hogy a piac hatékonyabb, mint a központi tervezés, hogy nem önként vásárolunk az államtól, hanem kényszerítenek rá. Ha az állam hatékonyabban elégítené ki a társadalom igényeit, mint a piac vállalkozói, természetes lenne, hogy mindenki, önként fizessen az államnak, az pedig terjeszkedjen a gazdaság minden területére, kiszorítva onnan a vállalkozókat. Pénzzel azt támogatják a társadalom tagjai, akik úgy képesek felhasználni a számukra rendelkezésre álló erőforrásokat, hogy azok a legtöbb értéket hozzák létre a többiek számára, és ha az állam ebben jobb munkát végezne, mindenki boldogan és önként vásárolná az állam útjait, egészségügyi és oktatási szolgáltatásait.

Ezeket az előfeltevéseket figyelembe véve elkezdhetjük építeni a szabad társadalmat. Amikor ezen az úton haladva azt vizsgáljuk, hogyan működne bizonyos szolgáltatás egy központi, kényszerítő hatalom nélkül, először azt kell megvizsgálnunk, hogyan működik az most. Például az igazságszolgáltatás ma úgy működik, hogy a bűntény áldozatát ismét kirabolja az állam adókon keresztül, majd abból megpróbálja előkeríteni a tettest, viszont nem tartozik semmilyen felelősséggel és nem köti semmilyen szerződéses egyezség, így ha nem sikerül előkeríteni a bűnözőt, a rendőrség egyszerűen vállat von. Ha mégis sikerül, az áldozattól még több pénzt rabol el az állam, hiszen neki kell kifizetnie a bíróságot, majd pedig egész életében az ő adójából szállásolják el és etetik börtönökben azt az embert, aki életére tört. Ez egy olyan üzleti modell, amelyet igen nehéz lenne bárkinek is eladni önkéntes alapon.

A valóság az, hogy sokkal egyszerűbben elképzelhetőbb a szabad társadalom mint az államizmus gazdasága. Sokkal egyszerűbb elhinni azt, hogy létezhet egy világ, ahol az emberek önként, kölcsönösen hasznos üzleteket kötnek, és így próbálnak hozzájutni azokhoz a termékekhez és szolgáltatásokhoz, amelyeket kívánnak, szemben azzal a világgal, amelynek szívében egy államnak nevezett kényszerítő hatalom áll, melyet szavazatokon vagy politikai karrieren keresztül mindenki felhasználhat arra, hogy növelje saját életszínvonalát mások kárára. Az első az, amelyben a napjainkat éljük, ami körbevesz minket amikor a boltba járunk, amikor szórakozunk és a technológiát használjuk, a második pedig az, amelyet megvetünk, és amely erőszak hatalmától félünk egy csendes, sötét, magányos éjszakán.

 Ide kattintva támogathatod az oldal fenntartását.