Kezdetben vala az első Star Wars trilógia (IV-VI), ami legendás. Eredeti karakterek és élethű párbeszédek, letisztult, egyszerű, jó vs. rossz történet és egy univerzum, ami magával ragad az első képkockától. Aztán jött a második trilógia (I-III), ami legendásan szörnyű. Hogy miért, arról itt, itt és itt mások már eleget beszéltek. Egy rossz ötlet inkompetens megvalósítása, olyan karakterekkel, mint Jar-Jar, buta párbeszédekkel egy következetlen világban. Végül elérekezett a harmadik trilógia, amelyik nem csak egyszerűen szörnyű, hanem egy olyan ideológiát szolgál, amelyik elhozta többek között az európai iszlám népvándorlást vagy az amerikai szólásszabadság halálát, a történelem rossz oldalán áll, és a következő generációk úgy fognak rá emlékezni, mint a legkárosabb, legpusztítóbb trilógia mind közül.

Fisherman crying after seeing the destruction of the Rio Doce due to a dam burst in Brazil

Az agitációs propaganda legnépszerűbb kliséje jelenik meg az olyan történetekben, mint a Gyűrűk Ura, a Star Wars vagy a Harry Potter. Személy szerint, én imádom azokat a világokat, amiket ezek az alkotások teremtettek, és időről időre ellenállhatatlanul, újra bele akarok merülni Tolkien vagy Rowling univerzumaiba. Mindemellett nem tekinthetünk el a következőtől. Mindegyik úgy kezdődik, hogy megismerjük az átlagos főhőst, aki egy többé-kevésbé hétköznapi életet él. Luke Skywalker nagybátyja földjén dolgozik csillagközi álmokkal, Frodó a Megyében él egy hétköznapi életet hétköznapi kalandokkal, Harry Potter pedig egy árva fiú, akit nevelőszülei a bántalmazás és terror poklában tartanak – amely úgyszint egy túl hétköznapi jelensége a világunknak.

Egyszerre megjelenik a sorozó tiszt, Gandalf, Obi-Wan vagy egy behívó levél, amely kirántja a főhőst szürke életéből, és a kaland – a háború – világába löki, hogy a gonosz ellen küdve azzá a hőssé válhasson, aminek vágya kínozta előző életében.

Amikor a néző elég sok olyan műsort látott, ami hasonló tematikára épül, önkéntelenül el kell fogadnia, hogy az ő élete unalmas és nem áll lehetőségében a hősiesség. Az egyetlen út számára az, hogy várjon, amíg az állam katonája beállít hozzá, és háborúba hívja őt, hogy hamis hitében, boldogan feláldozhassa életét uralkodói sakktábláján.

Az új Star Wars még mélyebbre megy.

A feminizmus, a progresszív, szociális liberalizmus, a politikai korrektség és az úgynevezett “Social Justice Warrior” eszmerendszer meghódította a nyugati világot. Az “egyenlőség” jelszava alatt, a jóléti állam hatalmának mérhetetlen kiterjesztésével sikeresen elpusztítják azt az alapelvet, amely felépítette a civilizációnkat, a magántulajdon tiszteletét. A neo-marxista progresszív eszme szerint minden gazdag ember, kizsákmányolással szerezte vagyonát, illetve minden szegény ember a körülmények áldozata, és ezt az egyenlőtlenséget kizárólag a vagyonszerzés politikai módszerével, legális rablással és az elkobzott vagyon “újraelosztásával” orvosolhatjuk. Számukra a nemek fogalma nem több, mint társadalmi konstrukció, és tapsolva nézik, ahogy embertársaik férfiból nőbe, vagy nőből férfiba operálják magukat. A kissebségek és a nők az elnyomó rendszer áldozatai, ebből következően pedig a fehér férfi a legnagyobb gonosz, amelyik a földet járja, és mindent meg kell tenni azért, hogy megfosszuk vagyonától, társadalmi státuszától és hangjától.

melissa-click-speaks-up

A valóság ezzel szemben egészen más. Amikor újraelosztással elrabolják a feltalálók, az üzletemberek, a géniuszok vagyonát, akik a technológiai és gazdasági fejlődés motorját képezik és a legnagyobb értéket teremtik a társadalom számára, mindenki látni fogja, hogy kapcsolatokat, éveket és végtelen energiát feláldozni azért, hogy létrehozza a vízióját, hogy aztán munkájának gyümölcsét az állam segítségével elkobozzák tőle olyan emberek, akik nem termelnek semmit, őt pedig kizsákmányolónak nevezzék, felesleges időpazarlás és önfeláldozás. Rablóknak senki nem fog dolgozni. Az igazság az, hogy a jövő úgy fog tekinteni azokra, akik bíztatták és segítették barátaikat és társaikat, hogy megcsonkítsák nemi szerveiket és kés alá feküdjenek, mert más neműnek érzik magukat belül, mint ahogy most tekintenénk arra, aki amputációra bíztatná azt a barátját, aki nem érzi a karját.

Egy olyan világban, ahol a fiúgyermekeket diszkrimináló iskolák tanárai 76%-a nő, ahol – miután számtalanszor megcáfolták a bérszakadék mítoszát – a nők igazából többet keresnek, mint a férfiak, és nagyobb számban járnak egyetemekre, a válóperek úgyszint diszkriminálnak a nők javára, a munkahelyi elhalálozások áldozata 93%-a férfi, a férfiak majd’ négyszerakkora mértékben követnek el öngyilkosságot, mint a nők, satöbbi, azt állítani, hogy valahogyan a férfiak uralkodnak, egyszerűen elképesztően őrült és bizonyítja a valóság teljes tagadását.

A modern feminizmus nem több, mint egy női felsőbbrendűségre törekvő mozgalom. És amit a legújabb Star Wars filmben látunk az színtiszta feminista propaganda, amit Stefan Molyneux elég részletesen bizonyít az alább linkelt videóban. A női főhős karakter, aki a kezdetben egy tanulatlan, szegény hajléktalan, átugorva azt a hosszú és brutális gyakorlást amin Luke-nak kellett végigszenvednie magát, az erő leghatalmasabb és legerősebb használójává válik, aki – bár soha az életében nem fogott még fénykardot – könnyedén legyőzi Kylo Ren-t, aki gyermekkora óta tanul, és sokkal jobban ismeri az Ezeréves Sólymot, mint annak eredeti tulajdonosa.

Ez az írói hibák egy új szintje, amire második trilógia (I-III) sem volt képes. A történetmesélés szánalmas, inkompetens legalja a karakterfejlődést a feminizmus és az erő fúzionált deus ex machinájával oldja meg.

Az SJW narratívához megfelelően az új rész megalázza és elpusztítja azokat a férfi karaktereket, akik megteremtették és az alapját képezték az eredeti trilógiának. Luke Skywalker egy depressziós, pocakos öregember lett, aki – mivel képtelen volt megbírkózni hibáival – remetelétbe vonult. Han Solo, a rendíthetetlen lázadó, a legjobb pilóta és gépész, hős, nélkülözhetetlen eleme a birodalom elpusztításának, nem lett más, mint egy bukott, vesztes senki, aki képtelen volt felnevelni a fiát, aki meggyűlölte és – új apafigura után nézve – a sötét oldalra állt, elmenekült a feleségétől és megpróbálja újraélni elvesztett fiatalságát ismét csempészként dolgozva.

Tehát miért mondtam azt, hogy a következő generációk úgy fognak emlékezni erre a trilógiára, mint a legkárosabb, legpusztítóbb trilógia mind közül? Ayn Rand Atlas Shrugged (~Atlasz vállat vont, magyarul Veszett Világ címmel jelent meg) című regényének fő cselekménye az, hogy a társadalom értéktermelő tagjai egyenként, szépen lassan eltűnnek, ahelyett, hogy eltűrnék azt, hogy a társadalom parazitái, a politikusok és a politikai módszert felhasználó szövetségeseik és szavazóik kirabolják őket. A mai feminizmus éppen ezt a világot hozza el. A férfiak, akik látják a világ hibáit, nem akarnak többé gyereket, és az új generációt azok fogják felnevelni, akik élősködőként és kizsákmányolóként élnek. Seregekben lépnek ki a társadalomból, a házasságok elől, a termelésből azok, akikre a legnagyobb szükségünk lenne. És a SJW politikai korrektsége a félelem és rettegés láncaiba verte európát, ahol senki erényes és jó ember nem mer felszólalni az iszlám ellen, vagy itthon a cigányság ellen, mert rettegnek, hogy rasszistának nevezik őket. A németek félnek önmaguktól, attól tartva, hogy ők is olyanok lehetnek mint a nácik, ha kiállnak és ellenzik európa invázióját.

Igaza volt Stefan Molyneuxnak, amikor azt mondta, Európának buknai kell.

És amikor az unokáink ránéznek a térképre, és látják majd azt a sötét krátert, ahol egyszer Európa állt, most pedig csak pusztulás, mert a politikai korrektség és a feminizmus egy alattvalót, rabszolgát, kizsákmányolható prédát csinált a társadalom alappilléreinek számító tagjaiból, akik aztán hátraléptek, hogy had pusztítsa el önmagát az a világ, aminek ő csak az ellensége, és ami nem tett mást, csak születésétől meggyalázta bántalmazó szülőkön és iskolákon, félrenéző szomszédokon át, hogy aztán, miután elérte álmait, az állam elrabolja annak gyümölcsét, és olyan embereknek adja, akik elnyomást és férfiuralmat sikítanak, akkor fogják látni, hogy a most ünnepelt propagandisztikus filmek, mint az Erő Ébredése vagy bármelyik híres sitcom milyen civilizációellenes célt szolgált, és hogyan hozta el az új világégést.

Ide kattintva hozzájárulhatsz az oldal fenntartásához.

Kommentek

2 thoughts on “A Star Wars bukása

  1. Luke Skywalker, Frodó, Harry Potter – ők mind klasszikus “coming of age”-hősök, gyermekek vagy kvázi-gyermekek, akik egy “rite of passage”-folyamatban felnőtté válnak, kinyílik a szemük a világra és karakterformáló helyzetbe kerülnek: megtanulnak önállóan dönteni és viselni a döntéseikért a felelősséget. Ez sokkal régibb irodalmi narratíva a mi jelenlegi társadalmunknál, szóval agitprop klisének bélyegezni meglehetősen nagy baromság. Bírom a blogot és általában egyetértek a posztokkal, de az ilyen heveny aktualizálásba fulladó irodalomelemzői exkurzusokat nem ártana mellőzni.

    1. Selfpromo, ezt a blogot csak akarom vezetni, de ide írtam ebben a témában: https://personallibertyblog.wordpress.com/2016/02/06/the-death-of-heroism/

      És igen, fejlődéstörténetek, de ezek mind azt a fonalat követik, hogy
      1) Unalmas élet, amelyben semmi lehetőség nincs hősiességre, és ha hozzáadjuk amit írtál, személyiségfejlődésre és felnőtté válásra.
      2) Megjelenik a személy, öreg veterán, aki besorozza a főhőst a háborúba.
      3) Háború, és kizárólag a háborún keresztül érheti el a hős a teljességet, a hősiességet, az erényeket, satöbbi.

      Volt egyszer erről egy jó podcast, az ültette belém is a gondolatot. talán ez, de lehet, hogy nem:
      http://media.freedomainradio.com/feed/FDR_1646_heroism_a_dissection.mp3

Comments are closed.